Büdös a szomszéd disznója. Költözzünk el?

Talán tavaly lehetett, mikor a szomszéd kislány vidáman mesélte, mit kopácsol az apukája napok óta. Az akkori öt malac mellé „újabb hat érkezik, és olyan aranyosak, már megnéztük őket”!

Abban a pillanatban nagyjából négyféle ütőérvágási technika suhant át az agyamon. De helyette inkább örömöt erőltettem az arcomra, mert egyébként helyes a kislány, mégse rémisztgethetem a gondolataimmal. Sőt, sajnos még a családjára sem tudok semmi rosszat mondani, jóban is vagyunk, dolgos, kedves népek.

De. Nagyon. Büdös. Disznókat. Tartanak.

Már a korábbi 5 (öt) sertés tartásával járó szagok is ingerelték a kipufogógázon és városi szeméttárolókon szocializálódott, azóta virágillat-felhőben lubickoló orromat, így előre féltem, mi lesz itt: trágyadagonya.., és hatméteres kőfal, ha rajtam múlik. Aggódva figyeltük hát a szomszédban zajló eseményeket. Épült két újabb faviskó, betonalappal a malackáknak, akik tényleg nagyon aranyosak voltak, egyszer át is mentünk megnézni őket.

Aztán kifutót is kaptak bájos kis kerítéssel, mi meg a gyerekekkel rendre nézzük, ahogy kiküldik őket rohangálni, míg takarítják az ólakat. Láthatóan rendesen bánnak az állatokkal azóta is, nevet adnak nekik, simit kapnak, hallom, ahogy kedvesen megpaskolják őket időnként. Jó-jó, tény, hogy minden télen disznóvágás van ugye (ó, finom kóstolót is kaptunk tavaly), de addig jó életük van. Idén kaptak társaságot is, jöttek libák, kacsák és különböző fajtájú tyúkok is.

A tévében látva vagy olvasva az ilyesmiről mindig olyan nosztalgikus érzéseket kelt az emberben: együvé válni a természettel, déd- és ükapáink hagyományait folytatva ellátni egymást az állatokkal, hmmm.. De ha te vagy az állatot nem tartó, virágot nevelő, időnként a háznál társasági életet élő szomszéd, akkor a délutánonként kegyetlenül fejbecsapó, orrfacsaró bűz a kínvallatások hatásos eszköze is lehetne. Én legalábbis bármit bevallanék, ha utána hirtelen eltűnne a szag.

El is kezdtem bújni a szakkönyveket a legillatosabb növényeket keresve, amiket a kerítés mellé ültethetnénk. Szóba jöhetne az orgona, az illatosabb fajtájú jezsámen például, de mindegyik elvirágzik egyszer! Mit tegyünk, mit tegyünk..? Legyen a kőfal? Á, tönkretenné a kedves vidéki hangulatot, meg a szomszédi jó viszonyt is. Használna-e valamilyen elszívó berendezés, ha beszerelnék? Nos, a délután megérkező északi szél sajnos a másik oldalra nyíló kivezetés után is felénk fújná a szagot. Meg hát felénk nyitott mindegyik ól, mert a másik irányba tilos, az ügy bevégeztetett. Kibírjuk hát a délutánokat és nem megyünk olyankor sűrűn a kert hátsó részébe, ha ennyi áldozattal jár az itteni, egyébként csodálatos életünk. A fenébe.

De idén azért mocorog bennünk a sok kérdés. Jövő tavasszal vajon beérik tizenegy disznóval? Mi lesz, ha hoznak megint még hatot? Vagy tízet. Hány disznót lehet egyáltalán egy városka kertjében tartani? Mi lesz velünk, ha már hátra sem tudunk menni a kertbe, vagy csak maszkban ülhetünk az azóta a disznóólakkal egy vonalba kerülő lugasunk alatt? Mert a kertünk nyugalmas élvezetéhez igenis jogunk van, és a birtokost birtokvédelem illeti meg a Polgári Törvénykönyv szerint például akkor, ha jogalap nélkül zavarják birtoklását, ahogy azt később megerősítik nekem a hivatalból.

Volt ugyanis egy reggel, amikor végre felhívtam az önkormányzatot az ügyben

Az illetékes úr hallhatóan a helyi tyúkperek jó ismerője, és kedvesen útbaigazított az ügyben. Szerinte, ha az állatokat jó körülmények között, rendesen tartják, akkor ilyen esetekben mindenképpen a szomszédok közötti békés megbeszélés a legjobb út. = Egyszerűen hívjuk át egy sörre egy kellemes napon a kertünk szagos részére és beszélgessünk. (Jó-jó, ezt a részt már nem a hivatalnok mondta.) Tényleg létkérdés-e ennyit tartani? Hogyan lehetne orvosolni a dolgot? Esetleg napi kétszer ganézni nem lehetne a kétnaponta egy alkalom helyett? Meg aztán, érzi ő is egyáltalán ezt a rémálmokat okozó bűzt? Mert ugye a szélirányon már az Isten se segít. Egy próbát minden megér. Ez is. Hátha átérzi egy kicsit a bajunkat ezzel kapcsolatban, hátha van olyan jóindulatú, hogy nem akarja szabotálni az összes kerti partinkat minden nyáron?

Mert az azért megfizethetetlen, amikor hónapokig készülünk a sok tíz fővel megrendezett éves bulinkra és a napokig készített dekoráció, vagy a gondosan megtervezett menüsor helyett a disznószagra kérdeznek rá elsőként a vendégek. Sírni volna kedvem, komolyan mondom.

Meg ugye, ott a jogunk a nyugalomhoz, ne feledjük. Ha a sörözős dumálgatás, amelynek során nyilvánvalóan felhívtuk a figyelmét arra, hogy megnehezíti mindennapjainkat a disznószar-szag, nem vezetett megoldásra, tegyük szóvá még egyszer-kétszer, mikor összefutunk, mielőtt véletlenül valaki szélnek nem ereszti azokat a cuki malacokat a hátsó kerítésnél. Mert bevallom, sokszor ábrándozom ilyesmiről, de a módszer sajnos nem az én műfajom. Ahogy másoknak sem javasolnám az önhatalmú megoldást, mert ha kár éri egy ilyen akció során a szomszéd tulajdonát, könnyen végezheti az elkeseredett, disznószagtól szenvedő ember a bíróságon, méghozzá a rosszabbik, alperesi oldalon.

Ezért először is írásban figyelmeztetjük a disznótartót. Ugyanis bármilyen furán is hangzik, tértivevényes feladóvénnyel postán feladott levélben is érdemes értesíteni a tényről, hogy jogsértő magatartást folytat és ez minket zavar, aminek következtében hamarosan birtokvédelmi eljárást fogunk kezdeményezni. Ez később jól jöhet azt bizonyítandó, hogy valóban figyelmeztettük. Ugyanakkor ez azért már egy olyan lépés a jószomszédi viszony tekintetében, ami után szerintem sok jóra már nem számíthatunk akkor sem, ha csak egy tojást kérnénk a vasárnapi rántott húshoz.

Ha viszont a szomszédunk egy olyan megátalkodott, lehetetlen alak, aki csakis 11 vagy 35 disznóval akar éldegélni a korábbi módon, úgy megindíthatjuk a helyi jegyzőnél a birtokvédelmi eljárást, mert a birtokvédelem mindenkit megillet, akit birtokának mindennapi használatában akadályozza a szomszéd (vagy bárki) tevékenysége, márpedig a folyamatosan áradó bűz annak számít. Az eljárás indításához való nyomtatványt a polgármesteri hivatalban kérhetjük ki. Kitöltése után, majd 3000 forint befizetését követően el is jut az illetékes jegyzőhöz, aki a jogszabályok szerint és a helyi viszonyoknak megfelelően dönt az ügyben, például a károk, hasznok, esetleges költségek mértékét is ő állapítja meg. Dönthet az eredeti állapot visszaállításáról, vagy szimplán a mostani zavaró tényezők azonnali megszüntetéséről, helyszíni szemle alapján.

Amennyiben ultragenya (+ buta) a szomszéd és még most is ellenáll, nem tünteti el vagy takarítja sűrűbben az állatokat, sőt, hozat még harmincat, fel is út, le is út, irány a bíróság! Ez azonban bonyolult, hosszadalmas és drága megoldás. És nem utolsó sorban fájdalmas is.

A szomszédokkal való jó viszony szerintem létkérdés. Egymás mellett lakunk, ezer ponton találkozik az életünk, és bármikor akadhat közös gondunk-bajunk, amiket együtt kell megoldanunk. Például, ha kiönt a közeli patak, patkányinvázió érkezik vagy jégpálya lesz az autóútból, könnyen egymásra utaltan találhatjuk magunkat. Közösségben élünk, a családunkon kívül őket látjuk a legtöbbször, így különbözőségünk ellenére is muszáj rögtön a közös nevezőt keresnünk, mert ők is jó emberek (kivéve, akik gonoszak), éreznek, szeretnek, jó megoldást akarnak, még akkor is, ha jobban szeretik a disznóikat, mint minket.

Úgyhogy hétvégén veszünk pár sört és áthívjuk őket mi is egy korsóra…

(Főkép: Pixabay.com, Jai79)

Címkék: