Olyan könnyedén tépte ki gyökerestül a ház előtt álló fát a vihar, mint ahogy egy falevéllel játszik a szél. Na hát szél, az volt rendesen. Tombolva süvített egész vasárnap. Nem csak a fővárosban, de szinte az egész országban. És itt-ott felkapott egy-két fát és háztetőt. Mi sem úsztuk meg.
Üldögélsz vasárnap este otthon, vagyis még igazán este sincs, csak a hülye óraátállítás miatt, már ötkor azt hiszed, hogy éjszaka van. Hallgatod, ahogy kint már megint süvít az orkán erejű szél, ahogy mostanában oly sokszor, majd halált megvető bátorsággal kimerészkedsz a teraszra, hogy mentsd, ami menthető.
Becipeled az összes felborult növényt és kerti bútort, a lakás úgy néz ki, mint egy menekülttábor. Hol a tv adás megy el, hol az áram, a szél meg egyre jobban tombol, és te csak remélni tudod a tetőtéri lakásodban, hogy a tető a fejed fölött marad.
Majd kinézel az ablakon és látod, ahogy a szomszéd házról már potyognak a cserepek. A távolban visítanak a szirénák, mentők, katasztrófavédelem, rendőrség, autó és lakásriasztók. Kezded egy katasztrófafilmben érezni magadat, de legalább megnyugtat a tudat, hogy nem hozzád mennek villogó fénnyel menteni.
És akkor valami irgalmatlan robaj, zörgés, csattogás, recsegés majd puffanás. Megáll benned az ütő, hogy mi a franc volt ez. Olyan hangja volt, mintha valami háborús övezetben bomba robbant volna.
Tényleg háború van. A vihar könyörtelen légitámadást indított, és semmit sem kímél. És nálunk ő győzött. A ház előtt álló tíz méteres fát, úgy tépte ki a betonból, hogy az egész, óriási robajjal a kerítésen landolt, mindent összetörve maga körül.
A csodával határos módon, mint a főhős a filmekben, a fa, a halála előtt még utolsó erejét összeszedve, a két lakóház közé zuhant. Megmentve ezzel a többi szereplőt, azaz minket. Letarolta ugyan az összes vezetéket, a kerítést, a kertet, és haláltusájában feltépte az egész járdát, de olyan pontosan dőlt a két épület közé, hogy csupán pár centin múlt, hogy nem három lakás ablakaiban landolt.
Az egész utca összecsődült, minden szomszéd dermedten állt, a betonból kifordult hatalmas gyökérzet körül, és megkezdődött a telefonálgatás. Ugyanis nem is olyan egyszerű, egy természeti katasztrófa idején, elérni az illetékes szerveket, hiszen az egész ország őket hívogatja kétségbeesetten.
Vasárnap este is izzottak a vonalak, pár óra alatt, több mint 3700 riasztást kapott a katasztrófavédelem. A legtöbb segélykérés Budapestről és környékéről, Fejér-, Bács-Kiskun-, Somogy- és Pest-megyéből érkezett hozzájuk. A mentések és a helyreállítások napokig is eltarthatnak, amit megnehezít, hogy még mindig tombol a szél.
Mi is bejelentettük, hogy ránk dőlt a fa, majd következett a várakozás. Közben persze mindenki tanakodott, hogy mit is kell ilyenkor tenni, ki fogja a kárt kifizetni, meddig tart majd mindent rendbe hozni. Mivel engem valahogy mindig megtalál a vihar, így a viharkárokról, azok bejelentéséről, és a kárrendezésről korábban már leírtam mindent. Érdemes elolvasni, jobb ha tisztában van az ember a teendőkkel.
Na közben üvöltő szirénával megérkezett a rendőrség és a katasztrófavédelem. Rendőrségi szalagokkal lezárták az egész utcát, majd elkezdték felmérni a károkat. Fel-alá járkálva vizsgálódtak, megnéztek pontosan mindent, hogy hova dőlt a fa, mi tartja, milyen vezetékeket tarolt le. Majd megállapították, hogy nem elektromos vezetékek, hanem a tv, internet és hasonló szolgáltatások vezetékei lógnak minden irányból a fából, és hogy ez a fa ennél lejjebb már nem zuhanhat.
Mivel közben több száz olyan riasztás érkezett be a katasztrófavédelemhez, amik nagyobb veszélyt jelentenek, mint az, hogy nálunk nem lesz net és két társasház garázs lehajtóit eltorlaszolja a fa, így mindent érintetlenül hagyva, távozott a rendőrség és a katasztrófavédelem is, azt ígérve, hogy másnap majd visszajönnek, és feldarabolják a fát, majd elszállítják és helyreállítják a vezetékeket is.
Ezt a hírt igen vegyes reakciókkal fogadta, az a közel 80 ember, akik a két társasházban élnek. Ugyanis hétfőn munkanap van, és mindenki azt tervezte, hogy a munkahelyét, a kidőlt fa miatt, a garázsokba szorult autóikkal közelítik majd meg. De ez a tervük, egy 70 kilométer/órás széllökésnek, és a vihar versus fa csata végkimenetelének köszönhetően, dugába dőlt.
Szóval most várunk. Várjuk, hogy újra kivonuljon ide a felmentősereg, és kiszabadítsanak minket a kidőlt fa fogságából. Ígérem beszámolok a fejleményekről. Remélem, ti jobban megúsztátok a vihart.
