Csodálatos, zöld, csendes kis utcában élek, amire napok óta rá sem lehet ismerni. Most úgy néz ki az egész, mint egy katasztrófafilm díszlete. Úgy kezdődött a baj, hogy a vasárnap tomboló szélvihar, legyilkolta a ház előtt magasodó tíz méteres fát, ami a fejünkre dőlt.
Irgalmatlan robajjal, zörgéssel, csattogással csavarta ki az orkán erejű szél a fát, ami az egész járdát feltépve zuhant a földre, leszakítva a körülötte futó vezetékeket. Miután magunkhoz tértünk a szívszélütésből, igyekeztünk felmérni a helyzetet és segítséget hívni.
Az egész országot sújtó viharnak köszönhetően, már elérni is nehéz volt a katasztrófavédelmiseket, és órákat vártunk rájuk, mert alig győzték ellátni a több ezer vészbejelentést. Mivel nálunk csodával határos módon, mindenki megúszta épp bőrrel azt, hogy a tíz méteres fa, nemes egyszerűséggel kifordult a földből és a házak közé zuhant, így várnunk kellett a sorunkra, hogy megérkezzen a segítség.
Szirénázva kivonult a rendőrség és a katasztrófavédelem, lezárták az egész utcát, majd megkezdték felmérni a károkat. Megállapították, hogy senki sincs életveszélyben, és nem a villanyvezetékeket tépte ki a fa, ezért ahogy jöttek úgy el is mentek, mindent érintetlenül hagyva. Ezzel egy gond volt, hogy két társasház lakóinak autói szorultak be a mélygarázsokba, mindezt vasárnap éjszaka, vagyis a hétfő reggeli munkába menetel előtt pár órával.
Ilyenkor mit csinálsz? Ott állsz az éjszaka közepén, a hideg utcán 50 másik emberrel és azt se tudod eldönteni, hogy hálás legyél vagy ideges. Hálás, hogy valami isteni szerencse folytán, nem a lakásodban landolt a fa, hanem elsüvített mellette 5 centivel, hogy senki nem sétált alatta, mikor kidőlt, hogy az autód a garázsban állt és nem arra zuhant. Vagy ideges, mert tehetetlen vagy, nem tudsz eljutni reggel dolgozni, vagy bárhova, ahova tartottál volna, és csak annyit mondtak a hatóságok, hogy majd ha lesz időnk visszajövünk. Mit tehettünk? Elkezdtünk szervezkedni, vasárnap éjfélkor. Még szerencse, hogy őszi szünet van, legalább a gyerekeket nem kell suliba vinni senkinek.
Majd jobb híján vártunk, majdnem 24 órát, mire hétfőn este megjelentek a tűzoltók, és újra vesztegzár alá került az egész utca. Nekiláttak a sötétben fát darabolni. Sárgán villogtak a szirénák, zúgtak a láncfűrészek, húzták vonták az ágakat, és most így nézünk ki.
Lezárva a fél utca, halmokban állnak a lombok, gallyak, fatörzs darabok. Fűrészpor borítja a járdát és mindenhonnan lógnak a vezetékek, de legalább a garázsfelhajtók végre szabadon járhatóak.
Miután órákon át dolgoztak a hidegben, éjfél körül ismét távoztak a tűzoltók, mert a többi már nem az ő dolguk. Úgyhogy most megint várunk. Várjuk, hogy elszállítsák a rengeteg fa hulladékot, amire már az élelmesebbek le is csaptak, láncfűrészekkel neki estek, és viszik tüzelőnek.
A csendes kis utcánk, egy napok óta tartó rémálom helyszíne, és mi még egész jól megúsztuk. Sokan nem voltak ilyen szerencsések, és az otthonukon, vagy az autójukon landolt a fa, vagy épp a tetőt tépte le a szél. Már most 300 millió forintnál tartanak a biztosítókhoz beérkezett kárbejelentések. Ha nálad is károkat okozott a vihar, akkor jobb ha minél előbb bejelented azt, ehhez korábbi cikkünkben minden infót megtalálsz.
Mi pedig türelmesen várunk tovább, várjuk, hogy eltakarítsák a romokat, és véget érjen ez a kálvária, az utcánk pedig újra kinézzen valahogy, mert jelenleg egy háborús övezetre hasonlít.
