Móricz Zsigmond villája és kertje Leányfalun
A mi életünkben a vidéki nyugalom hívó szava leginkább az 1990-es évek óta csábítja a budapesti – és egyéb nagyvárosi – embereket, akik ráuntak a poros-koszos utcákra, a tömegre, a zsúfolt tömegközlekedésre és az azzal járó stresszre, és elindultak a szélrózsa minden irányába kifelé az agglomerációba. Ott azután a vágyott kertes házban végre nyugalmat találtak, mindaddig, amíg a szomszéd telekre fel nem húztak egy négylakásos társasházat, valahol, mondjuk egy szentendrei festői domboldalon.
Így voltak ezzel a 19. század végén, 20. század elején is az emberek, akkor még leginkább a gazdagabb polgárok, művészek, akik – az utazás költségei mellett – munkájukból, és társadalmi státuszukból adódóan megengedhették maguknak a hosszabb ideig tartó távolmaradást a munkahelytől. Közéjük tartozott Móricz Zsigmond is, aki a kutyapiszkos, vagyis akkor még inkább lócitromos utcák illatát akarta lecserélni friss vidéki levegőre és talán négylevelűlóhere-vadászatra.
Rózsahegyi Kálmán, a 20. század első felének színészóriása, a Nemzeti Színház tagja tette a bogarat Móricz fülébe, míg végül az író 1911 nyarán látogatást tett Leányfalun. Ekkor már konkrét céllal, nyaralóvásárlás miatt érkezett a faluba, aminek jó híre egyre csak terjedt színházi és más értelmiségi körökben, mivel ekkor már vagy harminc éve szivárogtak erre a környékre a pesti színházigazgatók, a korszak neves színészei és egyéb értelmiségiek. Ám Móricz ízlésének minden ház túl hivalkodó, túl nagypolgári, vagy éppen kényelmetlen volt.
„Hát nekem a meglevő villák nem tetszettek, mind sötét volt, nedves, talajvizes, fákkal zsúfoltan körülültetve, hogy semmi levegő… Hegyoldal, kapaszkodni, az sem ízlett, alföldi bakancsaimnak…”
Egy anekdota szerint viszont a központban, egy főút melletti telken megtetszett neki egy idős diófa, ami gyermekkorát, a tiszacsécsei tájat idézte fel benne. A kiránduló társaság tagjaként a fát meglátva felkiáltott: „Ezt a diófát megvenném!” Három nappal később pesti lakásában meglátogatta az írót Flittner Frigyes, az Osztrák–Magyar Bank igazgatója, a leányfalui diófás telek tulajdonosa. Így végül 1911. június 11-én a Sári bíró című művének honoráriumából, 7600 koronáért megvette a 2118 négyszögöles telket – az jó nagy, cirka 7620 négyzetméter.
Móricz Zsigmond villája és kertje, Leányfalu, 2009 (fotó: Kiss Gábor)
A következő évben megbízta Fehérkuti Bálint építészt, hogy készítse el háza terveit. Fehérkuti Kós Károly csoportjához tartozott, aki – a szájhagyomány szerint – Torockai Wigand Edével és Zrumeczky Dezsővel együtt segítette Móriczot a ház képének kialakításában. 1917-ben a Fáklya hatalmas sikert aratott, ennek bevételéből a meglévő tervek alapján tovább bővítették a házat. A nehéz háborús időkben Móricz egyik barátja, a híres festő, Kernstok Károly szerzett téglát az építkezéshez Nyergesújfaluról, ahol birtoka és villája volt.
Móricz Zsigmond hagyatékából – nyaralóépület ötletterve (forrás: PIM, Móricz Zsigmond hagyatéka)
Móricz Zsigmond villája és kertje, Leányfalu, 1940 körül (forrás: Helytörténeti gyűjtemény, Leányfalu)
Az építkezés 1923-ig tartott, és a következő két évtizedben is folyamatosan alakítottak a házon, egészen 1937-ig, amikor Móricz végleg Leányfalura költözött. Haláláig, 1942-ig itt élt három lányával és második feleségével, Simonyi Máriával.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzik az író hagyatékát, ami a leányfalui ingatlanra vonatkozóan 53 tervrajzot, részletrajzot, skicceket és kerti épületterveket tartalmaz. Fellelhető benne a birtok egyszerű kialakítású terve, amit az író kertésze tervezett és rajzolt, és aminek beosztása egy 1953-as légi felvételen még tisztán kivehető.
Móricz Zsigmond kertje, Leányfalu, légifotó, 1953 (forrás: Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténelmi Levéltár)
„Aztán csinált egy tervet, hogy: gondosan felmérte az egész kertet, beosztotta parcellákra, megcsinálta az üzemtervet, s abban ilyen tételek vannak: 275,400 fej saláta” – írja erről Móricz. A területen eredetileg szőlőültetvény volt, amit kivágatott, mivel – szintén egy anekdota szerint – a bora annyira rossz volt, hogy aki egyszer ivott belőle, többé nem köszönt neki, mert félt, hogy meghívja a házába egy újabb pohár borra. A szőlő helyét így hamarosan gyümölcsös foglalta el. Van viszont egy saját kézzel, vagyis írógéppel írt feljegyzése Móricznak, amiből arra lehet következtetni, hogy a szőlő, vagy legalább is annak egy része még 1939-ben is megvolt, akkor vágatta ki véglegesen.
A villa mögött baromfiudvart alakítottak ki ólakkal és istállóval. A kertészházat a főépülettől keletre, a főút/Duna irányába helyezték el. Ezt később átépítették, hét éve már nagyon rossz állapotban volt.
Móricz Zsigmond hagyatékából – kerti ház terve (forrás: PIM, Móricz Zsigmond hagyatéka)
Móricz Zsigmond kert, Leányfalu, üvegház (forrás: Vargha Kálmán: Arcok és vallomások; Móricz Zsigmond. Budapest, 1967)
A kertészháztól délre egyszerű szerkezetű üvegház épült, párja a nyugati oldalon, ahol teniszpályát is létesítettek. Ezt a déli véget almáskert zárta, 2000-ben ennek helyén épült fel a református templom. Több fúrt kútból biztosították a vízellátást, ezeket földalatti vezetékekkel kötötték össze, s így – a kor viszonyaihoz mérten – egészen modern öntözőrendszert alakítottak ki. A déli kertkaputól magas törzsre oltott rózsákkal szegélyezett, nyílegyenes út vezetett a nyaralóvilláig, ahol szegfűből, margarétából és rózsákból álló virággruppok alkották az előkertet.
Móricz Zsigmond családjával a kert központi útján (forrás: Helytörténeti gyűjtemény, Leányfalu)
A fentebb említett, múzeumban őrzött anyagok között kerttörténeti szempontból óriási érték az a feljegyzéscsomag, amit Móricz maga állított össze, s a kertbe ültetett növényeket ismerhetjük meg belőle. A részben írógéppel, részben kézzel írt lapoknak köszönhetően fennmaradt egy szőlőfaj- és cserjelista, az évelő növényekről szerzett információkat pedig külön oldalakon vezette – az egész anyag több, mint 100 lapból áll. A növények igényeit és megjelenésükre vonatkozó adatokat kapott tanácsok alapján, de még inkább tapasztalati úton szerezhette.
Móricz Zsigmond hagyatékából – kerti növények, cserjelista (forrás: PIM, Móricz Zsigmond hagyatéka)
Az egyik ilyen feljegyzés jól mutatja azt a kicsit megmosolyogni való hozzáállását a birtokhoz, ami szerint sosem tett le arról a szándékáról, hogy kertjére egy jövedelmező vállalkozás alapjaként tekintsen. Egy öreg vadrózsa bokor leírásakor belemerül és gyorsan ki is számolja, hogyan fog egyetlen bokor terméséből/magjaiból három év alatt százezer növényt előállítani, s ezzel 100.000 pengő bevételre szert tenni. Nyilvánvalóan, ez nem ilyen egyszerű. A termesztés munka- és költségigénye, a helyigény, de leginkább a temérdek vadrózsa értékesítése és a tervezett haszon nem túl reális elképzelés.
A kor technikai fejlettségi szintjén ez szimplán megvalósíthatatlan lett volna hatékony szállítási módok és főként terjesztői hálózat nélkül. A gondolatmenet, annak levezetése viszont fenomenális. A nyelvtani zsenik most higgadjanak le egy kicsit, a szöveget az elírásokkal együtt másoltam be ide, a fotón mindenki ugyanezt olvashatja.
„Itt áll a kertben, már 28 évvel ezelőtt ugyanilyen hatalmas bokor volt. A szomszédból nézett át s a szőlőmunkások azt tanácsolták, vágassam ki, mert árt az én szőlőmnek. Jogom van s ugyse szól senki, mert csőd alatt áll az a telek, nincs gazdája. Használjam fel az alkalmat. Isten ments, mondtam, szebb ez a rózsabokor, mint az én egész szőlőm. Tényleg megvettem a szomszéd telket, meghagytam a bokrot s kivágattam a szőlőt, mindakét telken.
1939. I. 19 Ma reggel nézem, mit ácsorognak annyi ideig a vadrózsa alatt a kertész és a fia? Hamar felöltöztem: ki ne vágják ezek is nekem… Hát szedték a bogyókat s: „Kérem író úr, ez egy legbecsesebb vadrózsafaj, valóságos ajándék. Tövis nélküli canina. Rugosa. Én ezt meg fogom tisztítani, adok neki péti sót, jól megjavitom a talaját, trágyát egy kis müvelést. Ugyse kapott szegény eddig biztosan.
Meg voltam hatva, hogy a kedves bokromnak végre meg jött abecsülete.
Délután háromra kialakult a következő helyzetkép:
- Ez a vadrózsabokor a legértékesebb az egész kertben. Leszedtek róla 12 liter csipkebogyót. Egy szem ben van, 20 mag, egy literben á 400 szem, 8000 mag. 12 liter tehát százezer mag. Helyes kezelés mellett ez százezer rózsafa lesz három év mulva, darabja egy pengő.
- Ez a vadrózsabokor évente százezer pengőt tud hozni. Nem kell hozzá adni semmit, csak három évi kezelést. A rózsakezelés az nem drága. Nem kell neki növény ház, csak rámákra állítható ablaktakarás.
- De ga törpe rózsát nevelek, egy évvel hamarább van kész s 50 fillért igy is megér s könnybben értékesíthető. Kevesebb is rá a kiadás.
Havi ezer pengőt meg lehet keresni vele.”
Másrészről persze pontosan tisztában volt ő ezzel, a birtok gazdaságos működtetésének ábrándját valójában reálisan kezelte, célja egészen más volt. Annak értéke a beültetett parcellák, a gyümölcsfák, a környező táj hangulatából adódott – ebből merített ihletet írásaihoz. A nála dolgozó napszámosok személyiségét, az általuk mesélt történeteket lejegyezve tudta olyan hitelesen megformálni szereplőinek karakterét:
„Ez a kert nem szőlőt termett, hanem mámort, nem gyümölcsöt, hanem hangulatot… Szóval nem krumpli termett itt, hanem százkötetnyi írás”.
Leányfalun írta többek között az Úri muri, a Forró mezők, a Rokonok című regényeket és a Rózsa Sándor egyes fejezeteit. Házában, kertjében sok híres író-költő megfordult, így Babits Mihály, József Attila, Karinthy Frigyes, Veres Péter, Bartók Béla és Illyés Gyula is.
A ház és a kert a mai napig a család tulajdonában van.
