Ha kilátóból akar nézelődni az ember, alapvetően magaslatokat keres, ahonnan kellően a távolba látni. A Balatonnál azonban nem mindig van így. Tény, hogy a magasabb fekvésű északi part sok kilátóval bír a fent ecsetelt geológiai és emberi okok miatt, azonban a hegyekkel tarkított északi rész látványa olyannyira szép, hogy annak láttán csak úgy ámulnak az emberek a sekély déli parton, talán évszázadok óta.
Ennek ad remek teret az immáron másfél éve átadott balatonföldvári kilátó, azaz hivatalos nevén Balatonföldvári Hajózástörténeti Látogatóközpont és Kilátó. Az év végén jártam itt először életemben és kis aggódással vegyes izgalommal vártam az élményt. A családdal mentem ugyanis, jó ötletnek tűnt egy kis téli kiránduláshoz. Csak tudjátok, férj és két ovis gyerek, akik közül a nagyobbiknak fejlődő tériszonya is van… Azért nagyon reméltem, hogy sikerül valahogy felmenni a toronyba, és persze, hogy nem unják magukat halálra a múzeumban, ami a kilátó épületében van.
Az autópályáról letérve sajnos nem látunk táblát a kilátóhoz, a GPS pedig nem mutatja a beírt címet, így elindulunk találomra, végül is szép a környezet az egész városkában, előbb-utóbb csak belebotlunk egy kilátó feliratú táblába. A kilátó utcát hamar megtaláltuk, sajnos téves desztináció. Újabb kanyarok után aztán egyre magasabbra vezet az út, meg is lepődünk. Ez itt már a „magaspart”! Kiérünk egy öreg fenyőkkel övezett tisztásra, ahol végre ott magasodik a félbevágott hajó alakú, modern kilátó, a menőség maga! Szépen kialakított parkoló vár minket, és még hely is van!
Szépen rendezett és karbantartott a terület a kilátó környékén
Magaspart: „Balatonföldváron a lösz úgynevezett Magaspartot alkot. Az összefüggő lösz kialakulásában a főszerepet az Alpok pleisztocén kori eljegesedett területeiről a Kárpát-medence belseje felé fújó száraz hideg szelek játszották.” (Részlet a parton felállított információs tábláról). A löszfal 40-45 méter magas ezen a partszakaszon, amihez a kilátó 25 méter magasságát hozzászámolva, nagyjából 70 méter magasból lehet itt körülnézni a Balaton felett.
Megérkeztünk!
Kipattanunk hát az autóból. Egyik gyerek nyűgösebb, mint a másik. De alig veszik fel a sapkát: „Anya!!!! Játszótéééér!” Mire kimondja, persze már el is futottak, pedig a mosolyukat nyilvánvalóan lefagyasztotta nekik is a hideg szél. Ők mégis lelkesedéssel másznak fel a fajátékokra, meg a hintába, hogy kiüvölthessék a szabadba az utazási fáradalmakat. És míg ők játszanak, én csak nézek! A tél nyilvánvaló beköszönte ellenére remek látvány tárul itt elénk.
A hatalmas területen álló épület modern megjelenése máris üdítően hat a balatoni élményekre, a szorosan köré ültetett díszfüvekkel jópofa módon hangsúlyozzák a „fahajó” jelleget. A bejáratnál egy helyes kis igazi hajó is áll a szárazföldön. Közelebb lépve derül ki, ez itt a legendás Ötvös Csöpi filmek és egyben Bujtor István egykori hajója. A Balaton szerelmesének kedves emléket állít itt ez az 1978-ban épített svájci Skála modell.
Az épület oldalában Bujtor István hajója
Belépő van!
Míg a férjem vigyáz a játszótéren a kicsikre, én beugrom megvenni a jegyeket. A kilátóba csak belépőjegy megváltásával lehet felmenni (1500ft/felnőtt, 1000/gyerek), aminek a mértéke egy pillanatra el is gondolkodtatott. Megtudom azonban, hogy ez tartalmazza a látogatóközpont felfedezését is és 20% kedvezményt kapunk az első emeleti teraszos kávézóban fogyasztás végösszegéből. (Három éven aluliaknak azért ingyenes) Bemegyünk hát és szemünk-szánk tátva marad! És nem csak az épület miatt. Egy látogató család babakocsival lavíroz, még a felfelé vezető liftben is. Teljesen akadálymentes az egész épület! Természetesen az egész országban egyedülálló ezzel az apró figyelmességgel, ami ebben a kontextusban azonnal óriási dologgá változik.
Itt mindenhez hozzá szabad nyúlni!
A gyerekek azonnal megtalálják a játszószobát a földszinten, amiben csupa hajós játék és párna várja őket. Szuper! Mi addig bemegyünk a „múzeumba”. A teljesen interaktív, érdekes hajózási témájú látogatóközpont valóban sokkal több, mint egy kiállítótér. Minden attrakció interaktív és érdekes! Szélgép, amin a viharjelzéseknek megfelelő szélerősséget lehet állítani, hogy szétfújja a hajad, bizgentyűzhető, kikötőket mutató óriás térkép, motorcsónak szimulátorok és még jó néhány érdekesség szórakoztat minket és a fiaimat is, akik időközben minden kipróbálható dologra szagot fogtak. Isteni, hogy elrontani sem nagyon lehet semmit, pedig higgyétek el, ők megtettek mindent… Az épület mindenre felkészült, kutyabarát helyként akár egy bernáthegyivel is összefuthatunk odabent.
A szélgép előtti balatoni térkép az emeletről fényképezve
A kilátó
Felfelé lift vagy lépcső vezet, fittség és gyerekszám kérdése. Nálunk a lift nyer, irány a legfelső emelet!
Az egyik legcsodálatosabb balatoni kilátás fogadott minket, amit valaha láttunk. Még a nagy, hideg szél miatt sem morogtunk, csak néztünk-néztünk a lehető legmesszebbre és szorosan fogtuk a gyerekek kezét. Szép időben nem csak Badacsonyig, hanem Keszthelyig és Balatonkeneséig is ellátni, ez már valami!
Kelet felé a kilátás
Ezt a páratlan panorámát mindenkinek látnia kell! Nos, a hír persze a nyitás óta sokakhoz eljutott, 2017-ben ugyanis közel 40.000 látogatót fogadott a komplexum, ahogy azt a látogatóközpont szóvivőjétől megtudtam. A Balaton közelében egyedülálló módon egész évben nyitva tartó kilátót akár most hétvégén is szemügyre veheted a családdal. És most még olcsóbb is, nézd meg az aktuális ártáblát itt!
Corten acél kerítés a löszfalon sétánnyal
Lefelé menet még egyszer beugrunk a játszószobába, átmelegszünk, hiszen a játszóteret visszafelé sem úszhatjuk meg. Közben látom csak, milyen magasan vagyunk. Egy mostanában nagyon trendi, corten acélból készült kerítés veszi körbe a magaspart ezen szakaszát, amelyet sétány követ. Bámulatos az itteni látvány, megér minden lépést. A nagy szabad terület azért már-már gyanút kelt bennem (épül ide még valami?), de a központ sajtósa, Futó Zsófia, ez ügyben is segítségemre van: ez a város egy olyan területe, amely hol cirkusznak, hol nagy rendezvényeknek ad helyet az év kellemesebbik felében. Egy biztos, ide még visszatérünk a nyáron, és még csak különösebb esemény sem kell hozzá.
