Végre eljött az ideje a kellemes nyári estéknek, a grillpartiknak, a tóparti sétáknak, a teraszon ücsörgésnek, és a nyitott ablak mellett alvásnak. Úgy tűnik, hogy minden tökéletes, amikor is egyszer csak megjelennek a szúnyogok, és ezek a vérszívó kis dögök mindent tönkretesznek.

A világon nincsen annál idegesítőbb, mint mikor a teraszon elköltött vacsora közepén kirajzanak, és szó szerint mindenkit beüldöznek a házba. Ja de van, mikor a szúnyoghálók, és egyéb óvintézkedések ellenére, az egyik nyomorult szárnyas vérzabáló bejut a hálószobádba, és te gyakorlatilag egész éjjel nem alszol, mert a pofátlanja ott zúg a fejed körül, elintézve az egész éjszakádat.

Na de nézzük, hogy miért is keserítik meg az életünket ezek a hülye szúnyogok, miért kergetnek őrületbe a zúgásukkal, miért pont a mi vérünk kell nekik, és miért viszket úgy az a rohadt szúnyogcsípés.

Kezdetben minden szúnyog ártatlan

 Nem szabad általánosítani, nem minden szúnyog gonosz, sőt! Közel 3500 szúnyogfaj létezik, ezeknek egy része egyáltalán nem csipked, csak vígan iszogatja a növények nektárját. Vannak viszont olyan, hazánkban is elterjedt fajok, mint például a foltos maláriaszúnyog, a gyűrűs szúnyog, vagy a dalos szúnyog, akik már vérszomjasak.

De itt is ketté oszlik a csapat, gusztus alapján, ugyanis például a dalos szúnyog csak az állatok, főleg madarak vérét szereti, az embert nem bántja. A mi örök ellenségeink, azok a fajok, akiknek ez emberi vérre fáj a foguk, mint például a találó nevű gyötrő szúnyog.

Na de még itt sincs vége, mert az emberi vért kedvelő fajok egyedei is kezdetben békés, ártatlan kis rovarok, akik nektárt isznak csupán. Hogy miért is állnak át az emberi vér diétára, az mindjárt kiderül.

Éneklő és táncoló szerelmes szúnyogok

 Hogy megértsük, miért lesz belőlünk svédasztal a szúnyogvacsorán, először vegyünk egy nőstény és egy hím szúnyogot. Mindketten nektáron élnek, majd egyszer csak rájuk tör a legyőzhetetlen szaporodási vágy.

Csakhogy ők sem érik be ám akárkivel, akárcsak mi a Tinderen, ők is keresik a perfect match-et. Csakhogy ők nem a telefonjukat nyomogatják a cél érdekében, hanem egy egyedi dallamot „énekelnek”, úgy a fiú, mint a lány.

Ezt pedig nem mással teszik, mint a szárnyaikkal. A csajok dallama mélyebb, mert ők nagyobbak, és lassabban verdes a szárnyuk. A fiúk szárnyai pedig gyorsabbak, és így magasabb frekvencián szólnak. Minden egyes szúnyognak meg van az egyedi „énekhangja”, amivel csalogatja az ideális párt, minket meg az elmebaj határára kerget, ugyanis ez a csodás szárnydal az, amitől égnek áll a hajunk.

Na de aztán végre valóra válik a szúnyog lovestory, és találkozik két szúnyog, akiknek bejön a másik szárnycsapkodása. Ekkor elkezdenek egymás körül „táncolni”, és szó szerint egy hullámhosszra kerülnek. Azt csinálják, amit mi emberek is annyira megszállottan kutatunk, megtalálják az ideális partnert, akikkel hasonlóak a rezgéseik. Nézd meg, hogyan is zajlik a szúnyogflört:

Na és ennek a zenés, táncos mulatságnak a végén beteljesül a szerelmük, és a fiú megtermékenyíti a lányt.

 A nőstény vámpírrá változik, a hím meg feldobja a pacskert

 És bizony ez a vég kezdete, minden baj forrása, a szerencsétlen, kertben grillezni, vízparton sétálni, és nyugodtan aludni vágyó ember rémálma, ugyanis a megtermékenyített nőstény, aki addig egy ártatlan vega szúnyog kislány volt, hirtelen vérszomjas, emberekre vadászó némberré változik.

De a hiedelemmel ellentétben nem azért mert éhes, hanem mert beindulnak az anyai ösztönei, és a vérünkben található fehérjére van szüksége ahhoz, hogy életképes petéket növesszen a testében. Szóval ez kb. olyan, mint mikor a terhes nők rákattannak az addig utált savanyú uborkára.

Szegény anyaszúnyog csak azon dolgozik, hogy életképes utódokat hozzon létre, ami a vérünk nélkül nem sikerülhet. Mindehhez egyetlen egyszer szeretne vérhez jutni, de a hiba az, hogy ehhez pont a mi vérünk kell, mi meg nem annyira díjazzuk, hogy belőlünk akarja létrehozni a több száz petét, amiből a pocsolyákban lárvák, bábok, és végül idegesítően zúgó szúnyogbébik lesznek. Mi ezért a legkevésbé sem kívánjuk a vérünket adni.

(kép:wikipedia)

Na de, hogy teljes legyen a sztori, ne feledkezzünk meg a szerelmes szúnyogpapáról sem, ő bizony még rosszabbul jár, mint mi, akik bár idegbajt kapunk a viszkető szúnyogcsípéstől, de legalább nem halunk bele. Ő viszont igen, nyomorult kis élete pont addig tart, amíg meg nem ront egy szúnyoglányt, majd a légyott után feldobja a pacskert.

 A kövér, iszákos, zihálva izzadókra gerjednek a szúnyogcsajok

 A vérszívó nőstény szúnyogok nem csak a párválasztásban, hanem az erős, életképes szúnyogpeték létrejöttéhez szükséges véradó ember kiválasztásában is igen válogatós. Éppen ezért vannak azok a szerencsések, akik gondtalanul esznek tovább, miközben a kerti partin mindenki más csárdást járva csapkodja magát, mert csak úgy zabálják a szúnyogok.

(kép: wikipedia)

Ennek oka, hogy a szúnyogok fejlett érzékszerveikkel válogatni tudnak ember és ember között, méghozzá az általunk kilélegzett szén-dioxid, valamint az izzadtságunkban megtalálható tejsav alapján.

Pontosan ezért van, hogy éjszaka éppen a fejünk körül repkednek, és folyton a fülünkbe zúgnak. Nem azért, mert az lóg ki a takaró alól, hanem mert a kilélegzett szén-dioxidra jönnek. Azt is meg tudják állapítani belőle, hogy milyen a vércsoportunk, és leginkább azokra mennek, akiknek nullás, majd az A-sok jönnek, és a B-seket csípik a legkevésbé.

A kövér emberek is a kedvenceik közé tartoznak, ugyanis ők többet izzadnak, és jobban zihálnak, így szó szerint magukhoz vonzzák a szúnyogokat, főleg ha még egy kis alkoholt is ittak, mert attól még jobban izzad az ember, és az etanollal teli, amire gerjednek a szúnyogok.

De persze ha marha fittek vagyunk, és szeretünk szürkületkor futni menni, akkor is bajba kerülünk, hiszen az izzadó sportos testekre is rárepülnek a szúnyogcsajok.

 Ha megcsípett a szúnyog ne kövess el bűntényt

Nem elég hogy üldöznek minket, és ha csapkodjuk őket és egyre jobban kimelegszünk, és szaporább a légzésünk csak még jobban ránk gerjednek, de ha végül sikerül belénk ereszteniük a szúró szájszervüket, de nem az ami fáj, ezt nem érezzük, hanem ilyenkor gyakorlatilag véralvadásgátlót fecskendeznek belénk, hogy jobban ki tudják szívni a vérünket, és erre reagál a szervezetünk.

Ekkor úgynevezett azonnali túlérzékenység jön létre, és felszabadul a csípés helyén az antihisztamin, amivel a szerveztünk a szúnyognyálban található idegen anyag ellen igyekszik védekezni. Vagyis magyarul piros lesz, és baromira viszket, és a pokolba kívánjuk a nyár estéket, és az összes rohadt szúnyogot.

De jobb ha igyekszünk kezelni a dühünket, miután agyoncsipkedtek minket a szúnyogok, ugyanis nagy zabagépek, és testtömegük háromszorosát is képesek magukba szívni. Ez a mennyiség pedig már bizony elég ahhoz, hogy a tudósok kinyerjék belőle a DNS-ünket, és még akár 2 nap múlva is meg tudják mondani, hogy kit csípett meg a szúnyog.

(kép: nextnatura)

Ezt pedig fel akarják használni a bűnügyek felderítésében, úgy hogy begyűjtik a tetthely környékén a szúnyogokat, kinyerik belőlük a vért, abból a DNS-t, és már meg is mondják, hogy ki járt a környéken az elmúlt 2 napban. Szóval ha megcsípett a szúnyog, inkább ne menj a környéken bankot rabolni.

(kiemelt kép: wikimedia)



Címkék: