10+1 dolog, amit nem tudtunk a Százholdas Pagonyról

Százholdas Pagony, Rejtekadó Erdő, Tiltott Rengeteg…. A kertész is volt gyerek, és vagy mert mindig is azok maradunk, vagy mert most a gyerekeinkkel újraéljük az akkori sztorikat, ezek a réges-régi, titokzatos helyszínek újra megjelentek a fejünkben. Mesebeli erdők című sorozatunkban felkeressük őket, egyiket a másik után, és csak tátjuk a szánkat attól, amit tartogatnak nekünk.

Micimackóval kezdünk. Tehát 10+1 dolog, amit nem tudtunk a Százholdas Pagonyról.

0. Igenis létezik

Azért lett ez nulladik pont, mert nyilván sokaknak nem újdonság, hogy a Százholdas Pagony nem fiktív helyszín. A még ma is 5200 hektáros Ashdown Forest kb. 48 km-re délre található Londontól, Sussex megyében. Alan Alexander Milne 1925-ben vette meg az erdő északi bejáratánál épült Cotchford Farmot, nyaralóul a családnak, így a kis Róbert Gida (azaz Christopher Robin Milne, az író 1920-ban született egy szem fia) gyakran csámborgott errefelé. Több helyszín konkrétan is létezik: az 500 holdas pagony (Five Hundred Acre Wood), amely Százholdassá szelídült, vagy az Elvarázsolt Völgy (a könyvben Galleon’s Lap, a helyszínen Gills Lap), Füles Mélázó Helye (Wren’s Warren Valley), de még az Északi-sark is – mind-mind léteznek és látogathatók. A leghíresebb hely persze az a híd, ahol a Micimackó-Vízipóló mérkőzések zajlottak – sőt, zajlanak ma is, hiszen a látogatók ugyanúgy hajigálják a tobozokat és gallyakat a vízbe, ahogy Micimackó, Malacka, Nyuszi és Zsebibaba (Micimackó kuckója, 6. fejezet).

1. Csak egy egészen kicsit öregebb, mint Micimackó

Ősöreg erdőről van szó, az ember megtelepedésére utaló nyomokat már a bronzkorból is találtak itt. Az angol történetírási hagyományokra jellemző módon az angol Wikipédia így fogalmaz: „Valószínű, hogy az Ashdown Forest különálló földbirtokként nem létezett 1086 előtt…” EZERNYOLCVANHAT! Valószínű!!! Egek, ez ám a történelem! Igen, végül is valóban egészen 1100-1130-ig kellett várni arra, hogy I. Henrik végre méltóztassék írásba adni, hogy a helybéli szerzetesek használhatják az „Essessdone” erdején keresztül vezető utat.

Évszázadokon keresztül királyi birtok volt, de a környékbeliek szabadon legeltethettek itt és gyűjthettek tűzifát, a szarvasvadászat sportját természetesen meghagyva az arisztokratáknak. Egészen hosszan árkokból, töltésből és tölgyfapalánkból épített kerítés vette körül, melynek eredeti (!!) darabjai itt-ott még megtalálhatók.

2. Nomen non est omen

Noha az ash angolul kőrist jelent, az erdőben nem él meg a kőris, mert nem szereti az itteni talajt. Az erdő nevének etimológiája egészen másfelé visz, ha kíváncsi vagy rá, ide kattints.

3. Hát ez nem az a velszi tartomány, amelynek legelőin fű kövér…

Ha már talaj: szegény erdőnek elég gagyi talaja van. A könnyen erodálódó homokkő, mint anyakőzet és a helyi (a környékhez képest csapadékosabb, hűvösebb, szelesebb) mikroklíma iszapos, savanyú, podzolos, tápanyagban szegény talajt hoz létre, amely nem igazán alkalmas növénytermesztésre. Malacka drága, kicsit jobban oda kellett volna figyelni a suliban, mielőtt nekivágsz itt kukoricát termeszteni…. (Micimackó kuckója, 4. fejezet)

4. Van egy elég randa kis titka

Nem valami szexi dolog, de bizony itt található Nagy-Britannia acéliparának egyik bölcsője is. Az erdőben ma is megtekinthető az ország egyik első vaskohója, a Newbridge Furnace, amelyet VII. Henrik király avatott fel, 1496. december 13-án (a tábla tanúsága szerint). Szerencsére a 17. században felhagytak a kohászattal itt, mert országszerte adódtak olcsóbb kitermelőhelyek – így hála istennek nem sikerült teljesen kiirtani az erdő faállományát.

5. Igazából nem is erdő

Valóban: az Ashdown Forest inkább bozótos, ritkábban erdős sztyeppeféleség, tele van cserjékkel és virágzó növénnyel, ahol az állatok (szarvasok, medvék) élelmet és búvóhelyet is találtak – a pagony szó telitalálat. A tágas tisztások, a sok rét és kevés erdő azért nem feltétlenül történelmileg alakult ki így, sajnos az ember is rajta hagyta a keze nyomát a tájon. Az imént említett vaskohászat tüzelőanyag-szükséglete miatt a terület faállománya drasztikusan megcsappant: 1947-ben már csak alig ütötte a növénymennyiség 10%-át. Komoly természetvédelmi munkával 2007-re sikerült 40%-ra visszatornázni a fák arányát.

Érdekesség, hogy a legeltetést is az erdőgazdálkodás szolgálatába állítják: a 20. századig nem éltek juhok a területen, de azóta nagy hasznukat veszik, mert olyan helyeken is le tudják legelni a kordában tartandó növényzetet, ahová gépekkel és nagyobb állatokkal nem lehet bejutni. Aztán vannak kevésbé romantikus megoldások is: az amúgy csodaszép pontusi havasszépét például kifejezetten irtják, mert nagyon invazív, ugyanígy a nyírfát is.

6. Róbert Gida nem hagyta feldarabolni az ő Pagonyát

1693-ban az erdő fele magánkézbe került, a maradékból pedig Dél-Kelet-Anglia legnagyobb publikus erdeje lett, ahol a „free to roam” törvénye érvényes (a “csámborgás jogáról” hamarosan muszáj lesz írnom, nagyon érdekes). 1885 óta egyre komolyabb törvényi védelemben részesül az erdő, 1988-ban pedig a megyei önkormányzat megszerezte a terület kezelési jogát az uradalom igazgatójától, aki fel akarta parcelláztatni és eladni – mégpedig közadakozásból, melyet többek között maga Róbert Gida is támogatott. Azóta az Ashdown Forest Trust nevű alapítvány igazgatja az erdőt, és elsősorban rengeteg önkéntes segítségével tartják karban.

7. És igazából ma is a helyieket szolgálja

Micimackó világhíre ide vagy oda, az erdő évi 1,35 millió látogatójának 85%-a a közvetlen szomszédságból, 10 kilométeren belülről érkezik. A nyilvános túraútvonalakon motorizált járművel közlekedni értelemszerűen tilos, de kempingezni, tüzet gyújtani és mountain bike-ozni sem szabad. Bónuszpont az angoloknak: 100 látogató átlagosan 62 kutyát hoz magával.

8. Milne szövege növénytanilag egész helytálló

Azért is áll fokozott védelem alatt az erdő, mert nagyon értékes, ritka élővilága van. Az erdőalkotó fafajok közül említtessék meg a kocsányos tölgy és az erdei fenyő és a nyír, mindhárom kiemelt szerephez jut a mesében is (egy tölgy a színhelye Micimackó első kínos kalandjának a döngicsélő és zümmögő méhekkel, Malacka háza egy nyírfa közelében van, Fülesé pedig  a Fenyvesligetben). De persze számos más faj is jól elvan itt, a bükktől az égeren át a szelídgesztenyéig. Ó és persze a mogyoró, az állandóan nagyzoló, kiállhatatlan Bagoly lakhelye a Mogyorósban, ki ne hagyjuk! A virágzókat estig tudnám sorolni….  Melyik lehet a legszebb? Talán a Magyarországon is élő, védett kornistárnics és az angol kékcsengő, az ibolyás nőszőfű, a hanga és a csarab, a sünzanót és a rekettye… A fák aljnövényzetében saspáfrány és aszfodélusz nő, nem beszélve az ezerféle mohafajról…

9. Az állattan viszont… száz éve nem szpottolt senki kengurut

Állatok: azon kívül persze, hogy békében él itt a medve, a nyúl, a házisertés, a kenguru és a tigris 🙂 a terület kiemelkedően fontos madárélőhely, következésképpen rovarokban is igen gazdag: Nagy-Britannia rovarfajainak kb. a fele, köztük 34 lepkefaj megtalálható itt. Említettük, hogy régen komoly vadászterület volt – igen, nagy számban élt itt a gímszarvas és a dámvad, de a 17. században gyakorlatilag eltűntek. A 20. századra sikerült őket visszacsalogatni, most vannak őzek, muntyákszarvasok és szikaszarvasok is. A gazdag állatseregletnek sajnos vannak árnyoldalai is (ez persze nem az állatok hibája): évente még mindig több mint 200 szarvast gázolnak el az itt autózók.

10. Nem csak a Milne-család szeretett itt csámborogni

Milne-en kívül más hírességek is a környéken töltötték életük egy részt: Sir Arthur Conan Doyle, a Sherlock Holmes-történetek szerzője az erdő keleti kapujánál, Crownborough-ban élt, Harold MacMillan, volt brit miniszterelnök pedig Birch Grove-ban (még egy fenyőcsoportot is elneveztek róla: a Macmillan Clumpot). William Butler Yeats ír költő itt töltötte nászútját 1917-ben, a mai Royal Ashdown Forest Golf nevű helyen, amely akkoriban szállodaként működött. De ami a legdurvább: a Cotchford Farmon halt meg Brian Jones, a Rolling Stones első gitárosa, 1969. július 3-án. Ugyanazon a birtokon, amelyen Róbert Gida kopogtatta Medveczky Medve úr buksiját lefelé a lépcsőn.

Huhhh…. és még sehol a vége az Ashdown Forest történetének… Lenyűgözően dokumentálják, határozottan védik, mindenki boldogságára, ésszel használják. Már csak ezért is nagyon lehet szeretni Angliát, azt gondolom. Kedves mindazok, akik az elején kételkedtek abban, hogy lehet-e még újat mondani a Százholdas Pagonyról – ugye, azért megérte? 🙂

források: wikipedia.org, atlasobscura.com

Százholdas Pagony, Rejtekadó Erdő, Tiltott Rengeteg…. A kertész is volt gyerek, és vagy mert mindig is azok maradunk, vagy mert most a gyerekeinkkel újraéljük az akkori sztorikat, ezek a réges-régi, titokzatos helyszínek újra megjelentek a fejünkben. Mesebeli erdők című sorozatunkban felkeressük őket, egyiket a másik után, és csak tátjuk a szánkat attól, amit tartogatnak nekünk.

Címkék: