Igen, itt most az fog történni, hogy egy gyakorló anya, egyben szenvedelmes kertész egy VIDEÓJÁTÉKOT fog népszerűsíteni más gyakorló szülők és szenvedelmes kertészek akarata ellenére. Uram, irgalmazz. (Alert: ami következik, az természetesen könnyed bohóckodás, nem más. Nem tekintendő útmutatónak sem mezőgazdasági, sem gyereknevelési szempontból.)
Van két középkamasz fiam, rajtuk kívül sűrű rendszerességgel megjelenik nálunk még három hamarosan kamasz. Higgyétek el, kevés újat lehet nekem mondani kütyütémában. Mindent tudok, kérlek, ne osszatok ki azonnal. Ezekamaifiatalok, bezzegazénkoromban, nemcsodahatönkremegyagerincük/tömeggyilkosoklesznek satöbbi. Igen, én is úgy kezdtem, hogy rengeteget meséltem meg énekeltem nekik, meg csavarogtunk a szabadban ovi után, meg turkáltunk a porban, meg legóztunk is naphosszat. Igen, kicsit én is nehezen viselem (nem), hogy 13-15 évesen már nem velem akarnak suli után csavarogni. És igen, én is úgy gondolom, hogy a játékok jó része idegesítően csilingel, a másik része rémisztően durrog, és általában az összes hányingerkeltően villog és ugrál.
Van viszont ez a Minecraft univerzum. Eleinte én se értettem, mit eszik rajta egy 21. századi fiatal. Gyerekek (és felnőttek!) milliói vannak rákattanva, a Youtube-on gameplay videók ezrei magyarázzák egy-egy játékszituáció pontos kivitelezését. Pedig úgy néz ki az egész messziről, hogy (aki ismeri a játékot, az tudja, aki nem, annak mondom) a 80-as évek képi világát idéző grafikával előállított kockafejű figurák csapkodnak valami fejszeféleséggel sárga meg zöld téglákat ide-oda. Mindezt akkor, amikor a grafikai technológia fejlődésével az átlagos videojátékok is hihetetlenül élethűek tudnak lenni, akár egy kisgyerekeknek szánt csillámpóni-világról, akár egy felnőtteknek való első világháborús csatatérről van szó.
Nyilván rákérdeztem, mit esznek ezen a kezdetleges béna izén – és akkor egy őrült izgalmas világ tárult fel előttem. A Minecraft lényege a TEREMTÉS, a létrehozás, a teljesen szabad alkotás – és ez nekem már elég volt ahhoz, hogy megszeressem, és – kis túlzással persze – hálát adjak minden percért, amit a fiúk ezzel töltenek, nem pedig a számtalan harci játék valamelyikével.
Azután pedig történt, hogy az egyik szerkesztőségi találkozón méltatlankodott valamelyik drága kollégám, hogy mi ez a hülyeség – mire én mondtam, hogy a Minecraft kérem szépen haszon- és dísznövénytermesztésről, szarvasmarha-takarmányozásról és -szaporításról ad át igenis egész konkrét, helytálló és hasznos ismereteket, persze egy kisgyerek befogadóképességéhez igazítva. Mindenki kiröhögött, nyilván, de aztán addig erősködtem, amíg megkaptam a feladatot: rendben, kollegina, kérem a bizonyítást.
Úgyhogy nekiveselkedtünk a 15 éves fiammal, és tessék, megmutatjuk nektek, hogyan tanít kertészkedni, sőt: gazdálkodni egy egyszerű kivitelezésű videójáték. Jó szórakozást!
A fentiek persze csak gyors, zanzásított áttekintése ennek a furcsa kinézetű, de ártalmatlan, sőt inkább építő játéknak. Mondom: a YouTube tele van a miénknél hosszabb és részletesebb játékmagyarázatokkal – de ennél szerintem sokkal jobb egyszer leülni a gyerekkel és vele/tőle megtanulni a Minecraftot. Én például tök jól szórakoztam, amíg Kristóffal megcsináltuk ezt a videót. És az hagyján, de ő is. A saját anyjával. Nem rajta, hanem vele.* Nagy szó ez egy 15 évestől.
(* Na jó, néha rajta.)
