A játék annál jobb, minél egyszerűbb, minél kevésbé kidolgozott. Nemcsak szórakoztat, hanem fejleszti a kreativitást, fantáziát. Működését könnyű megérteni. Olcsó, sőt sokszor ingyen van. Egy virág, egy termés, egy bot, egy levél. A legjobb játékok kint várnak a gyerekekre. Homok és sár, melyet szabadon alakíthatnak. Vidd őket minél többször ki a kertbe, ki a természetbe. Keressétek ezeket az egyszerű természetben fellelhető „játékokat”. Csodálkozzatok rá a természetre minden nap!
De mitévők legyünk télen? Időnk nagy részét bent töltjük. Semmi baj. A jó játék bent a lakásban is megtalálható és nagyon egyszerű. Egy lepedő, egy törölköző, egy kendő, egy szivacs, egy párnahuzat, egy kartondoboz, egy pléd, egy szék. Ruhák, sálak, sapkák, zoknik. Sapka leszakadt bojtja, anya pulóverének zsebe. Papírok, ceruzák, zsírkréták, olló. Kenyértészta, amit anya ad, hogy gyúrhasson a gyerek is. Liszteszacskó, amiben maradt egy kis liszt (de legjobb, ha minél több). Anyagok, melyeket szabadon alakíthat, formálhat a gyerek, melyekbe bármit beleképzelhet. Ezek fejlesztik a gyermek kreativitását.
Kell még minél több szaladgálás, futkározás, fogócskázás, bújócskázás, táncolás, tornászás.
Lássunk még három fontos dolgot: éneklés, mesélés, szerepjáték. Minden egyes nap.
De menjünk tovább. A legjobb játék a testvér, anya, apa, egy társ. Szeretet és odafigyelés.
Cikkemet itt be is fejezhetném, mert minden, ami fontos egy gyereknek az benne van ebben a pár sorban. Csak ennyi, és biztosítottuk gyerekeink testi és lelki egészségét. Azért én még folytatom.
Észrevetted, hogy kimaradt a felsorolásból a tévé, a rajzfilm, a sok-sok bolti játék?
Tudtad, hogy a tévé, a rajzfilmek, a túl sok játék, a mai modern játékok többsége pont meggátolják gyerekedet az elmélyült játszásban? Mindegyik rendkívül negatívan hat a gyermek jellemfejlődésésre. Mindegyik túl sok inger, leterheli az idegrendszert, hisztissé és unatkozóssá teszi a gyereket.
A sok program szintén túlstimulálja a gyereket. Meggyőződésem, hogy a kisgyerekek legszívesebben anyával játszanak otthon. Szeretik az állandóságot, a biztonságot. Ma pedig az a divat, hogy visszük őket babakoruktól mindenféle programokra.
A sok információ stresszt okoz. Erről az jut eszembe, mikor a szülő azzal magyarázza a képernyő előtt töltött időt, hogy olyan rajzfilmet választott, amiből a gyerek sokat tanul. Szóval a szülők tudatosan bombázzák őket információval, és azt hiszik, ezzel jót tesznek. A tévé még háttérzajként is roppant ártalmas. A kisgyerek ne a tévéből tanuljon. A gyerek utánoz, úgy tanul. A saját hétköznapi életében szerzett tapasztalatok a fontosak.
Kim John Payne, elismert pszichológus-pedagógus Egyszerűbb gyermekkor című könyvéből, megtudhatjuk, hogy az angol gyerekek jelentős része poszttraumás stressz jeleit mutatja, éppúgy, mint a jakartai menekülttáborban lévő gyerekek. Tehát napjainkban háború sem kell, elég a mai világ. A sok játék, sok információ, sok program, felgyorsult világunk. Egyértelmű, hogy minél egyszerűbb körülményeket teremtünk a gyerekünknek, annál egészségesebb lesz mentálisan.
Ha félreteszel mindent, ami eddig túlstimulálta a gyerekedet, és beengeded helyette az egyszerű jó játékokat, megváltozik majd az életetek.
Mit szólnál egy kísérlethez?
Vekerdy Tamás könyvében olvastam egy óvodáról, ahol egy reggel elrakták az összes játékot. Mikor a gyerekek beléptek a terembe, az első meglepődés után, megtörtént a csoda, és a gyerekek elkezdtek egymással játszani.
Anyuka vagy apuka vagy? Kisgyerekeid vannak? Mi lenne, ha egy nap fognád összepakolnád te is a sok-sok játékot. Csak kendőket, párnahuzatokat, kartondobozt, ceruzát, papírt, textilt tennél ki. Szóval pár jó játékot. Mikor hazajönnek a gyerekek, megbeszéled velük, hogy ma ezekkel játszotok. Rajzolnátok, alkotnátok, énekelnétek, mesélnétek, beszélgetnétek. Hagynád, hogy sokat magukban játszanak és egész nap nem kapcsolnátok mesét. Próbáljátok ki csak egy napra. Utána, ha tetszett, rendszeressé lehetne tenni. Nekünk nagyon bejött, minden napunk ilyen.
Háromgyerekes anyuka vagyok. Gyerekeim kettő, négy és hat évesek. Nem tudják még mi az a rajzfilm, de tudják, mit jelent jót játszani. Elmélyülten játszanak, olyan szépen, hogy sokszor csak állok és gyönyörködöm bennük. Kiegyensúlyozottak, nyugodtak, empatikusak, jó testvérek. Minden gond nélkül elmosogatok és megfőzök mellettük. Természetesen egy-egy rövid vita megzavar. Hiszti is előfordul. Hamar rendeződik a helyzet és újra megy a játék. Csak egy szoba és konyhában töltjük a téli napokat, 30 m2-en négyen (öten, ha apa is itthon van). Én főzök, mosogatok, a gyerekek játszanak. Néha beszállnak a főzésbe, takarításba, néha én szállok be a játékba. Aztán újra különválunk.
Valami olyan fantasztikus összhang ez, melyet nem zavar meg sem telefon, sem tévé, sem számítógép. Sem villogó, zenélő játékok, amiken veszekedni lehet. Szeretném, ha elhinnék az anyukák, hogy a gyerekek tudnak egész nap magukban játszani és ez számukra a legegészségesebb. Egyszerűen nem találok sosem olyan 10 percet, amikor szükségét érezném, hogy megzavarjam őket egy rajzfilmmel. Higgy benne, és nektek is menni fog! Egy-egy hiszti, veszekedés, rendetlenség, hangzavar természetes velejárójuk. Fogadjuk el őket és a kisgyerekes időszakot ilyennek.
Mesélés
Meséljünk minél többet. Tudtad, hogy legjobb a fejből mondott mese? Ha nem kap kész képeket a gyerek. Ez fejleszti legjobban a fantáziát. Mióta tudom, sokat mesélek gyerekeimnek, saját gyerekkoromról, szüleimről és nagyszüleimről, a régi időkről. Imádják a gyerekek. Kérik minden nap, mesélj nagypapáról, mesélj a dédiről, mesélj a szülőházadról, mesélj arról, miket játszottatok. Ezt megtehetem mosogatás közben, főzés közben. Próbáld ki bátran a fejből mesélést.
Ennek az információnak a fényében elő lehet keresni az illusztráció nélküli mesekönyveket, újra nagy értékként tekinthetünk rájuk, hisz itt mindent magunknak képzelhetünk el.
Azért én nagy rajongója vagyok a szépen illusztrált mesekönyveknek is, melyeket imádnak magukban nézegetni. Legyen ilyen is, olyan is. Figyeljünk oda, hogy koruknak megfelelő mesét válasszunk, és jó meséket. A népmesékkel biztosan nem fogunk mellé. A két-három éves gyermeknek pedig egész rövideket válasszunk, talán legjobb, ha csak elmeséljük neki az aznap történteket. Vagy elővesszük a családi fotóalbumot és azt nézegetjük. Kislányomnak ez a kedvenc „mesekönyve”.
Tudtad, hogy a mesélés segít abban, hogy később kamaszként és felnőttként szeresse a könyveket, és olvasóvá váljék?
A rajzfilmnek azonban semmi köze a meséhez. Ég és föld a kettő között a különbség.
Rajzfilm és mese
Régóta tudja az ember, hogy a gyereknek mese kell. Azonban mikor megjelent a tévé, mesefilmek, rajzfilmek, elhittük, hogy nem kell többé a gyereknek mesélni, mert megteszi helyettünk a képernyő. Ez életünk egyik legnagyobb tévedése. Mert míg mesélés közben a gyerek elképzeli a szereplőket, helyszínt, történést, belső képeket alkot, dolgozik az agya, fejlődik a fantáziáját, addig a képernyő előtt ülve készen kapja a képeket, a fantáziája nem dolgozik. Az agy nem fejlődik. A gyerek olyan, mint akit kikapcsoltak, ez pedig természetellenes. A képernyő előtt ülésnek rengeteg negatív hatása van. Vegyük komolyan és tájékozódjunk róla idejében, még mielőtt a gyermeket leültetjük a képernyő elé és ebből napi rendszert csinálunk.
Éneklés
Gondoltad volna, hogy az egyik legjobb testtanulási gyakorlat az éneklés? Feltétele minden későbbi, nagyon differenciált gondolkodásmódnak. A dal szövegének fejben tartása, a megfelelő hang eltalálása mind figyelmet, koncentrációt igényel. Ezáltal fejlődik az agy. Ha pedig együtt énekelünk, a többiekhez való igazodás révén közösséget formálunk. Tehát, míg a képernyő elszigetel, akadályoz a társas érintkezésben (ekkor nagyon finoman fogalmaztam, legszívesebben sokkal erősebb kifejezést használnék), addig az éneklés szocializál. Énekeljünk hát minél többet a gyerekekkel, akár mindennap.
Mi bizony a gyerekdalok mellett, népdalokat is énekelünk. Elővettem a régi általános iskolás ének-zene könyveket és újra megtanultam a régen ismert dalokat az összes versszakkal. A népdalok azért is fantasztikusak, mert mindegyik egy külön mese, történet. Így éneklés után jön a sok-sok kérdés, ki volt Vidróczki, mit jelent az, hogy betyár, útonálló? Milyen volt a tanyasi élet? Lehet újra mesélni vagy csak beszélgetni.
Még egy dologra nagyon jó az éneklés. Éneklés közben nem lehet félni.
Néha zenét is hallgatunk, de csak keveset. Legjobban azt szeretem, hogy csak szimplán énekelgetünk. Nagyon boldog vagyok, hogy beköltözött a zene a lakásunkban, és nincs szükségünk hozzá semmilyen lejátszóra.
Szerepjátékok
Akinek gyereke van, mind tudja, mit értek alatta. Nem is kell részletezni. Nagyszerű azért, mert magukban játszhatják, mi pedig főzés, mosogatás közben csendben figyelünk, és megtudhatjuk, mi minden történt az óvodában. Jó, azért mert megtapasztalhatjuk a gyermekek fantasztikus képzeletvilágát. Mikor a gyerekszoba egyszer csak erdővé változik, ahol a paplanfészekben kismadarak ülnek.
Jó azért, mert a gyerekek így dolgozzák fel az őket ért élményeket, információkat. Mai felgyorsult világunkban túl sok inger éri őket, ezért különösen fontos, hogy minél többet játszanak otthon.
Végül a szerepjáték nagyszerű azért, mert szinte semmi sem kell hozzá. Azaz, ha boltosat játszanak, nem kell hozzá pénztárgép, bevásárlókosár, vagy játékételek. Ha orvososat játszotok, nem kell orvosos felszerelés. A játékban, pont az a nagyszerű, hogy egy építőkocka minden lehet. Lehet orvosi szike, röntgengép, étel, pénz, bármi. Ha pedig nagyon el akarunk vonatkoztatni, még építőkocka sem kell, csak mozdulatokkal el lehet játszani bármit.
Jó játékok
A szerepjátékból leírtakból következik, hogy valójában, nagyon kevés játékra van szükségünk. A kevés játék hozzájárul, hogy gyerekünk tudjon elmélyülten játszani, hogy megbecsülje a tárgyakat, és a legfontosabb, hogy a fantáziája és képzelőereje így fejlődik. Egy-két baba (és legjobbak a régi rongybabák voltak, puhák, szerethetők, igazira kevéssé hasonlítók, különösen nagy értékkel rendelkeztek, ha egy szeretett személy készítette, anya vagy nagymama), babakocsi, kisautó, építőkocka, pár plüss állat, pár játéktányér, pohár, bábfigura. Csupa-csupa apróság. Ha lehet természetes anyagokból, mert ezek képviselnek értéket. Mi a műanyagjátékokat minimálisra visszaszorítottuk. Többségük anyaga fa, textil, fém.
Bevallom cikkem írása közben többször bementem a játékszobába és még elpakoltam egy-két játékot, mert ha odafigyel az ember, akkor is túllép a határon.
Visszatérve a játékokra, nagyon jó még egy-két kirakó, társasjáték és a LEGO (de csak a régi, hagyományos LEGO kockák, amikből bármit építhetünk). Biztosan van még jó modern játék, de csak nagyon kevés. Mindig tartsuk szem előtt, hogy egyszerű legyen. A fejlesztő játékokkal szintén csínján bánjunk. A gyerekeket nem kell állandóan tanítgatni, fejleszteni, újabb információval bombázni. Ezért, ha leülünk velük, ne irányítsuk őket, ne javítgassuk, csak élvezzük a velük töltött időt.
Eddig arról beszéltünk, mi a jó játék, de muszáj szóba hoznunk a képernyőt és a túl sok játékot, azért mert ezek feleslegesek és rossz hatással vannak. Ahhoz hogy megtöltsük gyermekünk életét hasznos dolgokkal, először ki kell selejteznünk a rosszat. Legyen minimális a képernyő előtt töltött idő, a tévé háttérzajként se menjen, és bátran pakoljuk össze azokat a játékokat, amiket eddig jónak tartottunk, de valójában feleslegesek. Rakjuk fel a szekrény tetejére, ha keresik, előkerülhetnek néha, ha nem keresik, váljunk meg tőle bátran.
Élet rajzfilmek nélkül
A túl sok képernyő előtt töltött idő, egyszerűen kizárja a jót játszás lehetőségét. Úgy érzem, sok szülő pont ezért maga alatt vágja a fát. Ha rajzfilmet kapcsolnék, hogy szabadidőt nyerjek, megoldottam egy problémát, de csináltam tíz másikat, akár a mai napra, akár a jövőben. Azaz tettünk egy lépést előre, mert el lett mosogatva, de tízet hátra, mert a gyerek agresszív lett, szófogadatlan, a testvérek verekszenek, veszekszenek, és többé nem tudnak rendesen játszani. A képernyőnek köszönhető iskolás korban jelentkező tanulási problémákról nem is beszélve. A játszótéren elnézve a tévézős kisgyerekeket, én valóban ilyen komolynak látom a problémát. Azt látom, hogy a kisgyerekek nem tudják feldolgozni a látottakat, a sok-sok rajzfilm pörög az agyukban, jelen van mindennapjaikban, befolyásolja viselkedésüket, beszédüket.
A képernyő károsítja a gyermekek kreativitását, gyengíti összpontosításukat és akadályozza őket a társas érintkezésben. Márpedig ez a három dolog nagyon fontos az iskolai tanulmányok terén, és később az életben való boldoguláshoz.
Szeretném, ha tudná mindenki, hogy van egy szűk rétege a szülőknek (köztük én is), akik úgy döntöttünk, amíg lehet, megóvjuk gyermekeinket a képernyőtől, ezzel segítve, hogy egészséges gyermekkoruk legye. Saját tapasztalatból azt látom, ez 6 éves korig biztosan működik. Azon túl még nem tudom, hisz kislányom 6 éves. A rajzfilmek nélkül semmit nem veszítettünk, gyerekeink nem maradtak le semmiről, viszont amit nyerünk, az szóval el nem mondható. Az a csodálatos, hogy a választás a mi kezünkben van. Csak rajtunk múlik mikor, mennyit és mit néz gyermekünk. Nagy felelősség ez. Bátran kérdőjelezzük meg, valóban szükségesek a rajzfilmek? Ha igen, valóban minden nap? Különösen az első hat évre figyeljünk oda, mert ekkor az agy hatalmas fejlődésen megy keresztül, mely a képernyő előtt ülve nem történik meg.
Mai játékipar
A jó játék minél egyszerűbb, minél kevésbé kimunkált, működését könnyű megérteni. Bizony mai világunk odáig jutott, hogy feltalálták a rossz játékot, sőt ez a divat. A modern játékok többsége bonyolult, figyelemfelkeltő, hangos, minél jobban kidolgozott, igazira hasonlító és műanyag. A legrosszabbak a gombnyomásra hangot adó játékok, melyek villognak, világítanak. Játék laptopok. Beszélő babák, pisilő babák. Játék porszívó, ami zúg és még sorolhatnánk. Mindenki tudja, miről beszélek. Ideig-óráig szórakoztatnak, de a gyerek fantáziáját nem fejlesztik, az idegrendszert leterhelik, a gyereket hisztissé, unatkozóvá teszik.
Egyszer ajándékként hozzánk került egy vagy két ilyen játék, gondoltam ennyi belefér. Végül igen hamar száműztem, látva, hogy valóban semmire nem jók, sőt ártalmasak. Ezekből egy is sokk. Egyszerűen fogalmazva elbutítja a gyereket, azt hiteti el vele, csak arra képes, hogy egy gombot nyomogasson. A legrosszabb pedig az, mikor a kisbabákat árasztják el ilyen dolgokkal. Ha bemész egy mai átlagos játékboltba, nagy eséllyel veszel rossz játékot. A fent leírtakból következik, hogy már csak azért is, mert elég játékotok van így is.
Első hat év
Gyermekünk életében az első hat év a legfontosabb, szinte itt dől el minden. Figyeljünk oda, mivel alapozunk ebben a fontos időszakban, mert ha az alap erős, bátran nekivághatunk az iskolás kornak, kamaszkornak és az életnek. Figyelem, szeretet, következetesség, minél több mozgás, szabad játék, mesélés, éneklés, jó gyerek-szülő kapcsolat ezek a fontosak. Légy tudatos szülő. Keresd mindig a jó utat, mert olyan világban élünk, ahol könnyű eltévedni. Gondolkozzunk azon, mi a jó gyerekkor, mi volt a jó a mi gyerekkorunkban. Szerintem a legjobb a szabadság volt, hogy a szülők mertek szabadon engedni, hogy sokat voltunk kint és szinte alig tévéztünk. Beszélgessünk erről a többi szülővel.
Tájékozódjunk és olvassunk időnként, mert nagyon jó könyvek születnek napjainkban is. Rögtön ajánlani tudom Vekerdy Tamás bármelyik könyvét. Ajánlom Gerald Hüther professzorral készített interjút. Továbbá Kim John Payne Egyszerűbb gyermekkor című könyvét, melyről ízelítőként itt olvashatsz:
A legjobb játék
A legjobb játékok kint a kertben és természetben várnak gyermekeinkre. Legyen egy igazi gyermekbarát kerted, ahova reggel csak kiengeded őket, este pedig behívod. Egész nap szabadon játszanak. Az igazi gyermekbarát kertről tavasszal egy következő cikkemben szeretnék írni.
