Az én komposztom egy soha véget nem érő tragikomédia: szottyos, büdös katyvasz koszos krumplihéjjal meg állandó muslincarajzással. Esetleg egy rakás száraz bot, ami évek óta meg se moccan. Bezzeg a szomszéd, itt villog a finom, erdőillatú, morzsalékos komposztjával. Persze biztos a tüzépről hozta stikában a termőföldet és azt mutogatja nagy büszkén… Na jó, ezt a pár dolgot azért megpróbálom, még egyszer, utoljára, hátha…
Ha túl barna, zöldítsd, ha túl zöld, barnítsd!
A jó komposzt titka a megfelelő szén-nitrogén arány. Nagyon egyszerűen fogalmazva: a szenes összetevők barnák, a nitrogénesek zöldek. Előbbi a metszés után maradt fás részek, a szalma, a megszáradt fűnyesedék, az újrahasznosítható papír. Utóbbi meg a friss fűnyesedék és egyéb lágy növényi részek, továbbá az állati trágya. Ezek arányát kell kb. 30:1 arányban tartani (nem a súly, hanem a térfogat arányában).
Ha túl sok a nitrogén (tehát sok a zöld összetevő), a felesleg szépen elillan a levegőbe – ekkor lesz irtó büdös ammóniaszag a prizma körül. Ha meg a barna összetevők vannak túl sokan, akkor nyilván a felesleges szén fog eltávozni, mégpedig szén-dioxid formájában, de addig bizony akár évekig meg se moccan a kupacod. Ez így még mindig kicsit tudományosan hangzik, de nyugi, nem agyat műtünk. Ha úgy látod, hogy az egyik vagy a másik káros irányban indultak el a dolgok, egyszerűen hajíts rá egy adagnyit a másik oldali összetevők közül. Arra figyelj, hogy a zöldeket mindig vékony rétegben terítsd, hogy érintkezzenek a barna összetevőkkel. A barnákkal lehet kicsit slendriánabbul bánni.
Pár tipp: érdemes a kupac aljára barna összetevőket tenni, mert ezek felfogják az elcsurgó nedvességet. És a kupac tetejére is érdemes barnákat tenni, mert adott esetben gátolja a kellemetlen szagok kiáramlását, és esztétikusabb is, mint a rohadó krumplihéj. Ha nagyon tüchtig akarsz lenni (ld. agyműtét), akkor ezt a fedőréteget később ne keverd a már alakuló komposzt közé, hiszen a kupac tetején szárazon nyilván nem fog olyan tempóban lebomlani, mint a kupac belseje – aztán amikor szétbontod a prizmát, ezt a réteget tedd félre, majd az újonnan összeállítandó prizmádba tedd bele alapanyagként.
Íme néhány, gyakran komposztba hajított összetevő C:N aránya:
- újságpapír 800:1
- puhafa fűrészpor 600:1
- faforgács, keményfa fűrészpor 400:1
- szalma 74:1
- száraz levelek 70:1
- friss levelek 30:1
- kávézacc 20:1
- fűnyesedék 15:1
- növényi maradékok 12:1
Figyelj a nedvességre!
Néha markolj bele a készülő komposztodba (igen, persze hogy vehetsz kesztyűt). Ha az ujjaid között kifolyik a víz, túl nedves a cucc. Ilyenkor kicsit túrd át, hadd szellőzzön, vagy valahogy oldd meg, hogy a fölösleges víz elfolyhasson belőle, különben bepállik (= a magas nedvességtartalom kiszorítja a levegőt a térből, így az anaerob folyamatok indulnak meg).
Ha meg nagyon száraz az anyag, a komposztálódáshoz szükséges mikroorganizmusok nem tudnak élni, szaporodni, így megáll a komposztálódás, mint a szög. Ha nagyon szikkadt a helyzet, óvatosan öntözd meg és jól kutyuld át. Alapvetően viszont nem kell öntözni a komposztot, hiszen a nitrogénes összetevők nedvességtartalma elegendő kell legyen. Mondjuk ne tedd a komposztálót tűző napra, ez alap.
Spórold meg a forgatást!
fotó: kendallpermaculture.com
Forgatni iszonyú melós, és undorító is tud lenni, amikor a félig bomlott zöldségek előbuggyannak. Egy átgondoltan összerakott komposzthalom szépen teszi a dolgát nagyobb forgatás nélkül is.
Érdemes tehát az elején jól megtervezni a munkát. Az összetevők helyes megválasztása és összeállítása már fél siker. A bomlás megindulását segítheti, ha az egy szezonnal ezelőtti, perfektül sikerült komposztodból teszel egy rétegnyit az alsó barna rétegre, mert így gyakorlatilag előre bekészíted az újonnan érkező alapanyagoknak azokat a mikroogranizmusokat, amelyek megindítják a bomlási folyamatot.
Légy türelmes!
A neten időként körbeszáguldó csodakomposztálós videókban 24 óra alatt makulátlan virágföld lesz a tegnap esti vacsorából – hisziapiszi. A komposztálódás teljes időtartama természetes körülmények között kb. 6 hónap. Ezt különböző szerekkel lehet valamelyest gyorsítani, de csodát ne várj. Az elején mindenképpen szükség van egy intenzívebb szakaszra, amikor is a mikroorganizmusok – vagy a giliszták – elvégzik a kezdeti lebontási munkát, majd jön az átalakulási, végül a humifikálódási szakasz. És ehhez bizony nem elég annyi idő, amíg lemegy a reklámblokk két sorozatepizód között.
Igen, a komposztálás nem a türelmetlenek sportja. De hát a kerti komposztáló esetében a munka nagyját nyilván tavasztól őszig végezzük, amikor az összetevők tömegesen képződnek. Télen feltehetőleg olyan sok komposztra úgyse lesz szükséged, a következő tavasszal meg már kiválóan fogod tudni használni az előző évben elkezdett munkád gyümölcsét. A lakásban komposztálás esetében pedig csak az első körnél kell többet várakozni, utána folyamatosan pakolhatod a vödröket egymás után, a giliszták – és a kiskorúak – nagy boldogságára.
Van érdekes tapasztalatod, jó tipped kezdő komposztálóknak? – írd meg nekünk kommentben!
(források: modernfarmer.com, humusz.hu)
