A dísztárcsa csaknem mindannyiunk életében jelen van még akkor is, ha soha nem is volt autónk. Biztosan mindenkinek megvan az a jelenet, mikor egy kereszteződésben vagy az út mentén meglát egy ilyen kis UFÓ darabot egy villanyoszlopnak támasztva, ahogy ott árválkodik a szerencsétlen, várva, hogy valaki hazavigye, mint egy keservesen nyávogó kiscicát. Bevallom, tizenéves korom óta nekem is többször volt már olyan pillanatom, amikor erős vágyat éreztem, hogy felkapjam és hazavigyem, Majd jó lesz valamire alapon. Gondolkodtam is rajta, mi lehet ez a furcsa belső késztetés, hogy szemetet gyűjtsek, főleg, hogy egyébként teljesen ellene vagyok a kertekben felhalmozott és díszként használt lomoknak. Ez biztos egy feltétlen reflex, abból az ősi ösztönből jön, ami segített a gyűjtögető ősembernek túlélni. Ő még köveket meg botokat rakott félre a barlangjában arra gondolva, hogy ha majd betéved a medve, jól megdobálja a kővel, a husánggal meg agyonveri.
Így jött a felismerés, hogy az ősember-állat itt él bennem ma is. Akkor hát elemezzünk.
Minisorozatunk első részében az autógumik félresiklott kertészeti alkalmazását, a másodikban a népi hagyományok egyik félreértett továbbélését, a köcsögfát vizsgáltuk, majd jött a szekér. Most a dísztárcsára esett a választás, ami sok más sorstársával együtt gyakran köt ki egy speciális hulladéktemetőben, a kertben.
Csak az előtérre figyelj: Ideálisabb lenne, ha a váza csak a sima felületű kövön állna, vagy akár azon sem, szimplán csak a fűben.
Nemrég egy előkertben pillantottam meg ezt a kis csendéletet. Először távolról láttam, hogy van valami színes a fűben, valami szép, de jó, gondoltam, aztán ahogy már közelről láttam, elöntött a szomorúság. A talapzatként használt beton járólapot nem is akarom bántani. Ha valaki nem akar külön költeni arra, hogy egy kerti installációja tökéletes legyen, azért nem lehet kárhoztatni. Mindenkinek más a fontos, a magamfajta trollok pedig úgyis belekötnek valamibe, ha egyszer eldöntötték.
Szóval, az a bajom ezzel a dísztárcsával, hogy a látványa konkurál a vázával, ami nyilván a főattrakciónak számít ebben a jelenetben. Feltehetően épp a váza hatásosabb kiemelése volt a cél, de ahhoz jobb lett volna inkább még egy betonlap (nem, el ne hidd, az sem). Ha valaki szereti a dísztárcsa látványát, tegye inkább falra, de ötleteket nem akarok adni. Legjobb lenne, ha a dísztárcsákat csak az autókon lehetne látni, de tudom, nem élhetek egy ilyen önző álomvilágban. Ha egyszer végre majd eszelős belügyminiszter leszek, betiltok minden ilyesmit, addig marad a puffogás.
A lényeg tehát: ha van egy szép tárgyad, amit a kerted díszévé akarsz tenni, akkor próbáld úgy elhelyezi, hogy annak látványa érvényesüljön minél erősebben, és ne konkuráljon vele semmi. Hidd el, szebb lesz az összkép.
Félreértett kertészkedés
Ha már egyszer olyan szerencsés vagy, hogy kertes házban élsz vagy legalább is a házhoz ahol laksz, tartozik valamilyen méretű kert, biztos gondolkodtál már azon, hogyan tehetnéd még szebbé. Ez a cikk most nem feltétlenül konkrét kert(sz)építő tanácsot ad, de nem is mindig arra van szükség. Most inkább azt javasoljuk, vegyél el, vegyél ki valamit a kertedből, ha te is úgy látod jónak. Ez a cikk most egy kicsit a szemléletedet szeretné formálni. Ha végigolvastad, gondold át, hátha nálad is van valami oda nem illő a környezetedben. Sosem késő eltüntetni!
A kertfenntartók rémálma, a kiemelt szegély. S hogy szép-e az persze relatív. Fotó: pinterest.com
Facebook-os tematikus gyűjteményekben gyakran láttam már ehhez hasonló képet, amikor kerti szegély volt a téma. Szegélynek igazából bármit fel lehet használni, a kérdés csak az, vajon érdemes-e. Szerintem nem, nem érdemes. Kiszuperált WC kagylókat is végig lehet rakni a gyep szélén, nem vitás, szegélyként fog funkcionálni, elválasztja a gyepet a virágágytól. Tényleg bármire rá lehet vágni, hogy Jajj, de ötletes! Ilyenkor jön jól egy kis kritikai érzék, nézzünk néha magunkba, álljunk meg, és gondolkodjunk! Itt is csak hasonló történik, mint az első példánál, kis csavarral persze.
Praktikus irányból megközelítve azért nem jó a dísztárcsa szegély, mert baromi nehéz mellette füvet nyírni, s így van ez minden, a talajszintből kiemelkedő szegéllyel. Első hónapban talán vicces dolog kézi szegélynyíróval végigmenni az egészen és négykézláb nyirbálni a füvet, de hidd el, hamar megunod. Ha pedig elektromos vagy benzines fűkaszával állsz neki a feladatnak, a kasza damilja az első alkalommal leszedi a festéket, és ronda lesz az egész. Egyetlen fotó kedvéért pedig kár vesződni ezzel a fajta kialakítással.
A szubjektív véleményem pedig, miszerint ez a szerencsétlenül ipari látvány eléggé disszonáns egy kertben, nem is kell erőltetnem, a fenntarthatatlanság érve elég erős lehet ahhoz, hogy elvegye a kedved ettől az ötlettől. S ha ez nincs így, nos, akkor kitartást a szegélynyíráshoz!
Szokatlan látvány, de végül is, miért ne? Kreatív kerítésdísz valahol Magyarországon.
Harmadik versenyzőnkre egyik kolléganőm hívta fel a figyelmem, megakadt a szeme ezen a nem mindennapi kerítésen, valahol az agglomerációban. Nem kirívó, nem hivalkodó, inkább csak szokatlan látvány hirtelenjében. Az első gondolatom az volt, hogy hú de jó kis téma lesz ebből, és így is lett, csak nem úgy, ahogy először gondoltam. Már az első felhorkanásom pillanatában éreztem ugyanis, hogy itt valami nincs rendben a fejemben, s hamar rájöttem, hogy mélyen legbelül nekem igazából tetszik ez a látvány, aztán hagytam is, hogy eluralkodjon rajtam ez az érzés. Először is, a dísztárcsák nem a kertben vannak, ez nagy különbség. A másik pedig ez a precíz elrendezés. Minden tárcsa pontosan a kerítésközök felénél, szépen rögzítve, szinte nem is látszik. Az alsó alumíniumlemez is centire pontosan illesztve, az egész egy árnyalatú, egy ügyes kis házi-ipari kompozíció. Bár minden kerítés ilyen rendben lenne.
Le merném fogadni, hogy a tulajdonos garázsában is pöpec rend van, keresztben-hosszában a polcokon feliratozva a barkácscuccok, szerszámlista kifüggesztve az ajtóra, külön egy kis noteszben pedig a rövid lista, hogy mit és mikor adott kölcsön a szomszédnak meg a rokonoknak. Azt hiszem én is ilyen fazon leszek 20-30 év múlva, csak a dísztárcsáimat fogom befesteni lilára, hadd szörnyülködjenek a szomszédok – egy kis ártatlan polgárpukkasztás sosem árt, és talán az én kerítésemről is írnak majd az újságok.
Címlapkép: www.bethevansramos.files.wordpress.com
