A Jurassic park óta mindenki tudja, hogy több száz millió évvel ezelőtt hatalmas, vérengző dinoszauruszok szaladgáltak a földön, és a film abban sem tévedett sokat, hogy még ma is köztünk élnek. Na persze ma már legtöbbjüket csak a múzeumokban csodálhatjuk meg, több emelet magas csontvázak formájában.
A madarak ősei a dínók
Azt azonban már kevesen tudják, hogy a minket mindenfelé körülvevő milliónyi madárfaj ősei a dinók voltak. Először 1868-ban Thomas Henry Huxley, angol biológus állt elő az akkor még abszurdnak hitt ötlettel. De az évek során az őslénykutatók sorra fedezték fel, az egyre több feltárt dinoszaurusz leletnek köszönhetően, dinók és a ma élő madarak felépítése, csontváza, izomzata, esetenként tollazata és tojásrakási szokásai között a hasonlóságot.
A paleontológusok azóta az újabb és újabb dinoszaurusz-fosszíliáknak köszönhetően bebizonyították, hogy a Theropodák, azaz a hüllőmedencéjű dinoszauruszok két lábon járó csoportja, voltak a madarak ősei. „A theropodákat a háromujjú láb, a villacsont, a levegővel töltött csontok és (egyes esetekben) a tollak és a tojásköltés köti a madarakhoz.“ Vagyis a kérdésre, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, a válasz az, hogy a T-rex.
A szivárványdinoszaurusz egy újabb darab az evolúciós puzzle-ben
Az észak-kínai Hebei tartományban egy farmer talált rá a nagy jelentőséggel bíró leletekre, melyekről kiderült, hogy egy új faj, a Caihong juji maradványai. A neve manadarinul annyit tesz, hogy szivárvány nagy taréjjal, mely az egykori őslény megjelenésére utal.
(kép: Nature Communications)
Az új egyed felfedezése azért történelmi jelentőségű, mert a Caihong juji több mint 10 millió évvel korábban élt, mint az Archaeopteryx, melyről úgy tartották, hogy a ő volt az evolúciós lépcső a dinoszauruszok és a madarak között.
Xu Xing paleontológus, a szivárvány dinoszauruszról szóló tanulmányt végző társkutató elmondta, hogy „ez azt jelenti, hogy a dinoszauruszok madarakká való fejlődése sokkal korábban történhetett, mint azt eddig gondolták“.
Így festhetett egykoron a Caihong juji
A kőzetekben megmaradt maradványok és lenyomatok alapján megállapították, hogy az újonnan felfedezett faj kacsa méretű volt, a fején csontos búbbal, valamint szivárványszínű tollazattal a farkán, a mellkasán és a fején. A tollazata irizáló volt, akárcsak a mai kolibriké. Ami még ennél is fontosabb, hogy a tollazata aszimmetrikus volt, ami a repülésre való képesség kifejlődésének nagyon fontos állomása.
A kutatók szerint a szivárványdinó ragadozó volt, kisebb emlősökkel és gyíkokkal táplálkozott, és ugyan repülni még valószínűleg nem tudott, de már átmenetet képzett a röpképtelen őslények és a madarak között. Ami azért fontos, mert a tudomány jelenlegi állása szerint a dinoszauruszok 65 millió évvel ezelőtti kihalását csak a repülni képes egyedek élték túl. Az óriási tudományos felfedezésnek számító Caihong juji fosszíliáit, a liaoningi Paleontológiai Múzeumban tartják, Kínában.
(kép: Zhao Chuang)
(kiemelt kép: Velizar Simeonovski)
