Ma Stephen Hawkingről szól az internet. Búcsúznak tőle azok, akik a kozmológia atyjaként tisztelik, azok, akik a 20. század legnagyobb egyetemes zsenijének tartják, és azok is, akik szerint ő volt a legkirályabb cool partiarc, aki élete végéig a testét elpusztító betegség képébe röhögve bizonyította, hogy TTK-snak lenni állati szexi. Én azért vagyok neki nagyon hálás, mert – a lányával együtt írt „George-kalandregények” révén – ő szerettette meg az én akkor kisiskolás fiaimmal a természetismeretet. Mi, gardenisták pedig – mi mással? – egy növénnyel emlékezünk rá. Stephen Hawking mindenki másnál közelebb jutott ahhoz, hogy megismerje a Föld születésének körülményeit – legyen ezért a sárkányfenyő az ő növénye. Mondjuk, miért.
Azt biztosan minden gardenista tudja, hogy a kertész szakma egyik legnagyobb bulija az évente megrendezett Chelsea Flower Show. Amit viszont nem biztos, hogy mindannyian tudunk: a 2010-es show-n a kerttervezési verseny egyik indulója, Sue Hayward tájépítész egy „Stephen Hawking Garden for Motor Neuron Disease” nevű projekttel bronz minősítést nyert. A kertet Hawking fő műve, a szerintem is zseniális Az idő rövid története ihlette, és ebbéli minőségében szimbolikus időutazásra vitte a növényimádókat: a „növényórát” a mai ismereteink szerinti legősibb növényfajok, ehető gyógynövények és a klímaváltozás által érzékenyen érintett fajok alkották – köztük egy egészen kivételes történetű faj, a sárkányfenyő (Wollemia nobilis).
The Stephen Hawking Garden for Motor Neuron Disease – The Chelsea Flower Show, 2012
A sárkányfenyő a paleobotanikusok Szent Grálja: egészen 1994-ig azt gondoltuk, 65 millió évvel ezelőtt a dinoszauruszokkal együtt kihalt, mígnem is egy David Noble nevű természetvédelmi felügyelő talált belőle pár példányt Sydney környékén, az azóta Wollemi Nemzeti Parknak nevezett területen. Igen, egészen pontosan arról van szó, hogy van egy növény a Földön, amely évmilliókig élt teljes elszigeteltségben, túlélte a dinókat, a jégkorszakokat, a folyómenti civilizációkat, a görög-római mitológiát, a sötét kora középkort, a felfedezéseket, az ipari forradalmat, az eddig feljegyzett két világháborút és a globalizációt, és még mindig itt van velünk, élő illusztrációjaként annak, ahogyan bolygónk a földtörténeti krétakorban kinézett. Felfedezett példányai genetikailag teljesen megegyező klónok voltak – és azok is a mai napig, amikor persze már szigorú védettséget élveznek, így szaporítják őket, a Sydney-i Botanikus Kert felügyelete mellett.
Ő még látott dinoszauruszt.
A sárkányfenyő az araukáriafélék családjába tartozik, akár 40 méter magasra is megnőhet, törzse átmérője pedig elérheti az egy métert. A növény kétivarú, de a virágok egyivarúak; a nőivarú virág két év alatt érik be, és gyermekfej nagyságúra is megnőhet. A Wollemia bámulatos túlélőképességének titka az, hogy a törzs sérülése esetén a tő új hajtásokat, új törzset fejleszt, így a jelenlegi több száz éves törzsek töve akár 1000 éves is lehet. A ma élő legöregebb példány neve King Billy („Vilmos király”) – és ez bizony jelentheti Hódító Vilmost is a 11. századból…
A jó hír az, hogy ha kíváncsiak vagytok a sárkányfenyőre, nem kell ám Ausztráliáig utazni: 2006 óta a budapesti Füvészkertben is él belőle egy példány.
De az igazi csoda az egészben (szerintem) az, hogy a kiállítás zárásakor a projekt összes elemét eladásra kínálták fel, a befolyt összeget pedig a motoros neuronbetegségek kutatását és gyógyítását támogató alapítvány kapta (Hawking is ilyen betegségben, amiotrófiás laterálszklerózisban szenvedett).
Isten Önnel, professzor. Minden gardenista nevében a legszebb sétákat kívánjuk Önnek a mennyei kertekben.
(A kiemelt kép forrása: telegraph.co.uk)
