Mikor valaki nekiáll kertészkedni, sok olyan gondolattal a fejében indul neki a feladatnak, amiket élete során hallott. Lehet, hogy még kisgyerekként a szomszéd bácsinak volt valami megmásíthatatlannak tűnő állítása az almafa metszéséről, vagy a biológia órán hallott olyat, amit kicsit félreértett, de beégett az emlékezetébe. És mikor a kertben szembe jön egy feladat, ezek a gondolatfoszlányok automatikusan beugranak, és ő zsigerből cselekszik.
Ezek a döntések, vagy különféle elméletekhez ragaszkodások aztán vagy beválnak, vagy nem, vagy sokszor csak úgy érezzük, hogy beváltak, mert hiszünk bennük. Mielőtt a mélyreható pszichoanalízis bugyraiba csúsznék mondandómmal, csak gondolj a címre, és vágjunk is bele a kifejtésbe.
Hogy fák alatt, vagyis árnyékos területen nem vagy kevesebbet kell öntözni az ott lévő növényeket, ez köztudott. Hisz árnyékban a talaj nem melegszik fel annyira, ott a talaj mindig nyirkos, bőven esik annyi eső, hogy állandóan nedvesen tartsa a talajt. Vagy ha a felszíne ki is szárad, 10 centi mélyen még bőven nedves az a föld, nem kell vele törődni, a cserjék és kis virágok jól megvannak ilyen helyen különösebb gondoskodás nélkül.
Nos, az a helyzet, hogy ez így nagyon nem igaz. Az a része még logikus, hogy ahová nem tűz a nap, az a talaj lassabban szárad ki, ezért azokon a részeken kevesebbet kell öntözni. De ez csak akkor igaz, ha a területen nincsenek nagy fák. Ha mondjuk egy magas házfal északi oldaláról van szó, ahol csak kisebb cserjék vannak vagy fű.
Ha viszont a terület fákkal van tele, vagy akár csak egy darab idős fa ad mélyárnyékot maga alatt s a gyökerei láthatóan nagy felületen terülnek szét, akkor számolnunk kell az alatta kialakuló szárazsággal. Ez leginkább június és szeptember között jelent gondot, mert ilyenkor van a legmelegebb és ilyenkor esik a legkevesebb csapadék, emellett a növény életműködése ebben az időszakban a legaktívabb. Ekkorra minden fának teljesen kifejlődik a lombja, így maximális a vízfelvételük is.
Amikor egy ilyen helyre akarunk virágokat, cserjéket ültetni, rögtön tapasztaljuk is, hogy folyton gyökerekbe ütközünk. A fa ugyanis évtizedek alatt teljesen behálózta a felszínt, akkor is, ha ez nem annyira látványos. S egy ilyen fa naponta több száz liter vizet párologtat el, egy élő vízpumpaként viselkedik. A mélyre hatoló gyökereiből hosszútávon tudja fedezi a víz utánpótlását, de a talaj felső rétegét hamar kiszárítja maga körül.
S ha mindez nem lenne elég, hatalmas lombtömegének köszönhetően a csapadék nagy részét is felfogja. A rövid nyári záporokból legfeljebb csak pár csepp ér le a talajra, a többi megtapad a leveleken és hamar el is párolog.
Ezek tudatában jól gondold át azt a fa alatti növényesítést. Az nem elég, ha ültetés után alaposan beöntözöd a növényeket, mert ha ezt követően magukra hagyod őket, fajtól függően már 4-5 nap után a száradás jelei fognak jelentkezni. Meleg időben, 25 fok felett elég egy hét, hogy az újonnan ültetett növényeid tropára menjenek.
Ilyen esetben három dolgot tehetsz:
- Átgondolod a fa alá ültetést, és kitalálsz oda valami mást. Lehet a fa alatt inkább egy kis asztal székekkel, vagy bármilyen pihenőterület. Hagyhatod szabadon, meghagyva a törzs csupasz de szép látványát (persze csak ha szép az a törzs…).
- Az ültetéssel együtt számolhatsz azzal is, hogy öntözőrendszerre lesz szükség legalább ezen a területen.
- Kalkulálsz azzal, hogy legalább az első évben egész nyáron oda kell figyelned a napi-kétnapi öntözésre. Ehhez nem árt jóban lenni a szomszéddal, hogy ha nem vagy otthon pár napig vagy elmégy egy hosszabb nyaralásra, ne ítéld halálra az új telepítést. A második évben már sokkal nagyobb biztonságban lesznek a kis növények, mivel ekkorra rendesen meggyökeresednek. Az egészséges növekedésükhöz viszont ekkor is, folyamatosan kell a vízutánpótlás, különben – mélyárnyék ide vagy oda – csak senyvedő kórókat fogsz látni a fa alatt, és nem buja aljnövényzetet.