Őrült növényes nők, akiknek sokat köszönhet a világ

A szenvedélyes, valami iránt elkötelezett és lelkes embereket gyakran megszállottnak, vagy őrültnek nevezünk, pedig sokszor az ő hozzáállásuk az, ami lendíthet egyet a világ kerekén. Egy crazy cat lady mintájára crazy plant lady-nek nevezett növénybolonddal már mi is foglalkoztunk, most viszont itt van 5 igazán fontos munkát végzett nő, akiket kortársai nem ismertek el, pedig sokat köszönhetünk nekik.

Mivel régen a természettel kapcsolatos kutatásokat és tudományt nem tekintették kifejezetten férfias dolognak, elfogadható volt, hogy a nők gyűjtötték a növényeket, rögzítették az adatokat és rajzolták őket. A botanikát és a kertészetet úgy tekintették, mint valami könnyű női hobbit, de így legalább a nők is részt vehettek a tudományban és a kutatásban egy olyan időszakban, amikor ez egy teljesen zárt terület volt a nők számára. Pedig a következő 5 nő munkájának sokat köszönhetnek a jelenkor férfiai is.

Maria Sibylla Merian (1647-1717)

Merian mostohaapja festő volt, tehetségének és a tőle tanultaknak köszönhetően készíthette el a három kötetes, gyönyörű botanikai illusztrációkat publikált könyvét, amit Neues Blumenbuch néve publikált. A köteteket nem tudományos értékű műként mutatták be, hanem mint szakkönyvet a hímzés és festészet iránt érdeklődők számára. Pedig a a finom virágok pontos rajzai, a gondosan részletességgel ábrázolt rovarokkal több volt, mint egy szép rajz. Merian a entomológiára koncentrált. A rovarok lenyűgözték, mindezt abban az időben, amikor a rovarok iránt kevésbé érdeklődött a tudomány, inkább undorítónak tekintették őket.

Egész életében rovarokkal foglalkozott, 186 faj életciklusát jegyezte le. 1679-ben The Caterpillars címen írt könyvet a pillangók életciklusáról. Ő volt az első, aki megfigyelte és lejegyezte a hernyók táplálkozási szokásait. Dél-Amerikába indított expedíciót, ahol számos különböző, az európaiak számára ismeretlen növény- és rovarfajt figyelt meg, feljegyzéseit pedig Metamorphosis insectorum Surinamensium címmel közölte. Munkája hatott Charles Darwinra és Carl Linnaeusra is.

Emily Dickinson (1830-1886)

Az amerikai költőnő szenvedélyes naturalista volt. A családi otthonhoz hatalmas télikert épült, ahol Emily sokat foglalkozott a páfrányokkal és a virágok termesztésével. Botanikát tanult az Amherst Akadémián, életében több mint 400 növényt gyűjtött össze lepréselve és azonosítva a saját albumában. Ezt a herbáriumot most a Harvard Houghton Könyvkönyvtárában tartják, de szerencsére digitalizálták, így ide kattintva online is végiglapozható.

Elizabeth Gertrude Knight Britton (1858-1934)

A New Yorkban született Britton a Hunter College oktatójaként dolgozott, férje a botanikus Nathaniel Lord Brittont volt. Egész életüket a növények tanulmányozására és megőrzésére fordították. Miután egy angliai kirándulás során megismerték az ottani parkokat és kerteket, segítettek létrehozni a New York-i Botanikus Kertet. Britton-t különösen a briológia, azaz a mohák tudománya vonzotta, 170 cikket publikált a témában. Egy mohát is elneveztek róla, ez a Bryobrittonia. A mohákon kívül a páfrányok és az őshonos növények nyűgözték le, de aktív szerepet végzett a vadvirágok kutatásában is.

Beatrix Potter (1866-1943)

A főleg gyerekkönyveiről ismert Beatrix Potter az írás és az illusztrációk készítése mellett növények gyűjtésével és tanulmányozásával foglalkozott. Mindig szerette a különféle példányok gyűjtését és rajzolását, de különösen kedvelte a mikológiát, azaz a gombák tanulmányozását. Elbűvölték a gombák színei és a formái, sok részletes, kézzel rajzolt tanulmányt készített különböző gombafajokról.

Potter új elméletet is javasolt a spórák reprodukciójára és csírázására vonatkozóan, amelyet életében sajnos nem vettek komolyan, hiszen mit tudhat egy nő a tudományról? Azért a közelmúltban a tudományos közösség szerencsére már máshogy gondolkodik, munkáját is elismerték.

Marjory Stoneman Douglas (1890-1998)

Douglas életét Miamiban, Floridában töltötte, és nagyon szerette az Everglades mocsarainak élővilágát. 1947-ben adta ki leghíresebb könyvét Everglades: River of Grass címmel, ami a kiadás után nagyon népszerűvé vált. A könyvben a mocsárvidék ökológiájáról, történelméről és kulturális hatásairól írt, valamint felhívta a figyelmet az Everglades megóvására, melyet akkoriban a mezőgazdaság és az ingatlanfejlesztések miatti lecsapolások veszélyeztették. Alapított egy szervezetet is az Everglades védelme érdekében, megalapította az Everglades barátai szervezetet, és neki köszönhetően mégsem épült meg a repülőtér a területen.  A környezeti aktivizmus mellett Douglas a nők jogait is támogatta, és arra ösztönözte őket, hogy jobban részt vegyenek a környezetvédelemben.

Via, kiemelt kép: gardentherapy.ca

Címkék: