Virágzik az aranyeső! Most már tényleg. Vagy mégsem?

Korábbi cikkünkben megbeszéltük a téli jázmin, aranycserje és a jezsámen hasonlóságaiból adódó félreértéseket.
Ebben pedig megnézzük az aranycserje, az aranyeső és aranyvessző különbségeit. Például, amit aranyesőnek hívsz, az nem is az.

 

Az aranycserje, vagy más néven aranyfa (Forsythia sp.) az a növény, amit a köznyelv aranyesőnek hív. De helytelenül.

Az aranyfa az olajfafélék családjába (Oleaceae) tartozó cserje, sárga virágokkal telis-tele ilyenkortájt. Az aranyfa, vagy aranycserje (Forsythia sp.) 2-3 méteres, eleinte felfelé törő, majd ívesen széthajló ágakkal rendelkező lombhullató cserje. Vesszői zöldessárgák, illetve sárgásbarnák, paraszemölcsösek, amelyeken hosszúkás tojásdad vagy lándzsás levelek sorakoznak. A hajtások kopaszok és belül rendszerint üregesek. A levelek vastagok, bőrszerűek és nagyok, 6-12 centiméteresek, és jellemzően ép vagy fűrészes szélűek. A sárga virágok hímnősek, kettesével-hármasával állnak és lombfakadás előtt nyílnak, így még intenzívebben érvényesül az elképesztő, dús virágtömeg. A termés két kopáccsal nyíló, kétrekeszű tok, amely jellegtelen, díszérték nélküli.

Buja virágtömege elképesztő látvány ilyenkor, de az őszi lombszíneződést is meg kell említeni: sárgára vagy lilásra színeződő lombja ősszel is színt visz szürke hétköznapjainkba.

Igénytelen, és gyorsan nő, így igen közkedvelt. Főként a napos helyeket kedveli, illetve a nem túl száraz talajt, de félárnyékban is megél és jól tűri a levegőszennyezettséget. Virágzás után javasolt megmetszeni. A lehajló ágai legyökeresednek, így célszerű nemcsak a buja virágdísz, hanem a méretcsökkentés, kordában tartás miatt is metszeni.

 

Az aranyeső a pillangósvirágúak családjába (Fabaceae) tartozó, 5-7 m magas lombhullató cserje, vagy kisebb fa. Zöld színű vesszői vannak, és hármasan összetett levelei. A levélkék fénytelen, szürkészöld színűek, 3-8 cm nagyságúak, elliptikusak vagy tojásdadok. A levélkék szálkában végződő csúccsal rendelkeznek. Aranysárga lecsüngő fürtvirágzata elképesztő látványt nyújt. Illat nélküli, 10-30 db virágból álló virágzata az ágak végén, végálló és csüngő fürtvirágzatban május-júniusban nyílik. A csészelevél kedves harang alakú és kétajkú. Termése hosszúkás, lapított, sokmagvú hüvelytermés, amely felnyíltan a téli időszakban is a növényen marad. A csavarodó termés 5-8 cm nagyságú, benne sok apró fekete maggal.

Az aranyeső Magyarországon Sopron, Kőszeg, illetve Somogy és Baranya megye karsztbokorerdőiben őshonos.

Igénytelen cserje, de előnyben részesíti a napos, meleg fekvést, illetve a mérsékelten száraz és meszes talajt. A szennyezett levegőt is tűri, jó alkalmazkodóképességű.

A nemzetség tagjai közül ez a faj nyílik legkorábban, nem véletlenül kapta magyar nevét, igen nagy díszértékkel bír.

Halálosan mérgező cserje. Már csak ezért sem árt ismerni, felismerni és megkülönböztetni az aranycserjétől (Forsythia nemzetség). A Laburnum nemzetség összes tagja mérgező, minden növényi rész citizin nevű alkaloidot tartalmaz. (A mag citizin-tartalma igen magas, akár halált is okozhat.) Pillangósvirágú, ami azért is veszélyes, mert sok pillangósvirágú (Fabaceae) növényünk ehető, így igen vonzó lehet az ember számára. De ezt nem igazán érdemes megkóstolni.

 

Az aranyvessző a cikkünk harmadik alanya. Aranyvessző alatt a Solidago nemzetség tagjai értendők, amelyek az őszirózsafélék családjába (Asteraceae) tartozó évelők. A nemzetség tagjai közül talán a leghíresebb és hírhedtebb képviselő a kanadai aranyvessző (Solidago canadensis), amely inváziós faj. Észak-Amerikából származik és hazánkban dísznövényként kezdte pályafutását, a kertekből vadult ki. Gyors terjedését, inváziós jellegét a kúszó gyöktörzsének köszönheti.

A nemzetségben sok faj különböztethető meg, ezek általában 1-2 méter magasságúak (néhány kivétellel, van köztük kb. 60 cm-es és 2 m feletti is), lágyszárú évelők.

A kanadai aranyvessző szára felálló, sűrűn szőrös. Levelei egyszerűek, hosszúkásak, lándzsásak, kihegyezett csúcsúak. A levélszél a levélnyél közelében ép, míg a csúcs felé fűrészes. A levélfonák pelyhes. Sárga, ívesen lehajló bugában sok apró, kb. 5 mm-es fészekvirágzat található. Virágzata nyáron és ősszel, július és október között nyílik. Termése kaszattermés.

Igénytelen növény, ligeterdőkben, gyomtársulásokban már az egész országban megtalálható.

 

borítókép forrása: pixabay

Felhasznált szakirodalom: Tóth Imre: Lomblevelű díszfák, díszcserjék kézikönyve, Tarkavirág Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., 2012.

Címkék: