Az Y-generáció előtti őskövületek nyilvánvalóan a Kis növényhatározón és az Erdő-mező virágain nőttek fel, de vajon elgondolkoztunk-e valaha azon, hogy ki volt az a nő, akinek köszönhetően a városi gyerekek is elsőre felismerhették a macskagyökeret? Magyarország legőrültebb növényes nője, a pontosan 128 éve született Csapody Vera élete még így címszavakban is szédítően izgalmas.
- 1908-ban külön engedéllyel iratkozott be a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakára, mert akkor a női princípiumnak még egy kicsit se képezte részét a tudományos pálya. 1913-ban szerzett diplomát, ő volt az első matfizes nő az egyetemen.
- Édesapja halála után kezdett tanítani, hogy hat testvéréről gondoskodni tudjon. 1916-tól 32 évig tanított matekot és fizikát a Sacre Coeur Sophianum katolikus leánygimnáziumban, 10 évig igazgatóként. Az iskolák államosításakor felmentették, visszakerült a tudományos „tápláléklánc” legaljára. 1950-től a Természettudományi Múzeum Növénytárában dolgozott, és gyakorlatilag halála napjáig abba se hagyta.
- Nem ment férjhez, nem született gyereke. Tanítványai és növényei voltak a családja.
- Festéssel kezdetben csak szabadidejében foglalkozott, és történetesen főleg virágokat, mezei növényeket festett. Egy kiállítására betévedt Jávorka Sándor, a magyar botanika legnagyobb koponyája. Azonnal felismerte a tehetséget is, az „üzleti” lehetőséget is: felkérte Csapody tanárnőt, hogy rajzolja meg az akkor készülő művéhez szükséges növényábrázolásokat. Ezután 40 évig, Jávorka Sándor haláláig dolgoztak együtt.
- Első közös művük borítóján Csapody Vera még nem szerepelhetett szerzőtársként, noha Jávorka a bevezetőben megemlítette a nevét. Az 1929-1934-ben megjelent mű annyira hiánypótló, modern és kiemelkedő minőségű volt, hogy az Akadémiai Kiadó még 50 évvel később is megjelentette.
- Ahogy ráállt a növényrajzolásra, kitanulta az összes akkor ismert technikát, a nagy botanikus előd, Kitaibel Pál rézmetszeteitől a művészi akvarellen át a gyors, hatékony, de nem kevésbé magas művészi színvonalú tusrajzig.
- A múzeumból gyakran járt botanikai gyűjtőútra a Kárpát-medencébe. Munkatársai szerint 60 év alatt kb. 12 ezer akvarellt és 3 ezer táblarajzot készített, ezzel a nemzetközi botanika egyik legjelentősebb, legtermékenyebb alakjává vált. A Kis növényhatározón és az Erdő-mezőn kívül vagy 20 könyvhöz és rengeteg tanulmányhoz készített növényábrázolásokat. Nem volt finnyás: gyógynövénytől gyomnövényig mindent lerajzolt.
- 15 éven át gyűjtötte és csíráztatta a növények magvait, majd lerajzolta őket. A rajzok 1968-ban egy német nyelvű csírahatározóban jelentek meg. CSÍRAHATÁROZÓ!
- Utolsó munkája 92 éves korában (!!!) készült el: a Tóth Imrével közösen jegyzett „A Colour Atlas of Flowering Trees and Shrubs” (Közép-európai díszfák és díszcserjék).
- És mit mondott saját magáról? „Növényrajzoló vagyok, tehát nem művész, s nem is tudós, hanem a természetnek egy alázatos másolója. Az én munkám a megfigyelés és a valósághoz hű visszaadás.”
- A Természettudományi Múzeum Növénytára a „Jávorka Sándor emlékszobában” őrzi egykori munkatársának gazdag örökségét.
Csapody Vera emléktáblája Budapesten, a Baross u. 4. számú ház falán
(forrás: wikipedia, mek.oszk.hu)
