A borostyán a szélsőségek növénye, már ami a megítélését illeti. Az emberek vagy imádják, vagy utálják, köztes állapot nem nagyon van, legfeljebb azoknál, akik azt sem tudja, mi az. Igen, én is meglepődtem ezen, vannak ilyen emberek.
A borostyán egy örökzöld kúszónövény, ami akár 20-25 méter magasra is képes felkapaszkodni, de leginkább a földön kúszva terjed. Főként árnyékos helyekre ültetik, mivel jól viseli a fényszegény környezetet, de napos helyeken is remekül érzi magát azután, hogy megerősödött. Sőt, a szárazságot is jól tűri.
Futónövény jellege miatt remekül használható csúnya felületek befuttatására, vagyis eltakarására, feldobhatod vele a kert téli látványát, rásegíthetsz vele a takarásra, ha a kerítésre futtatod, szóval sokféleképpen alkalmazható.
A borostyán: áldás
Szép a termése
A téli kertek természetes dísze a borostyán kékesfekete termése, ami a dolgokra felkapaszkodó növény hajtásvégein fejlődik. A borostyánon megfigyelhető a növényvilág egyik érdekes jelensége, a heterofília, vagyis az, hogy a “sima” kúszó hajtások levelei és a termést nevelő hajtások levelei különböző alakúak.
Takar és örökzöld, egyszerűen szép
Miután megerősödött, nagyon gyorsan terjed, évente akár 2-3 métert is nőhetnek a hajtásai. Szerencsére viszont jól nyírható, formázható, így kedvedre alakíthatod olyanra, amilyenre csak szeretnéd. A titok a rendszerességben van. Ha legalább havonta egyszer rászánsz fél órát, hogy lecsipegesd a hosszúra nyúlt hajtásvégeket, nagyon egyszerűen formálhatod olyanra, amilyenre csak akarod. A lényeg az, hogy ne engedd magasra, csak addig, amíg még könnyen eléred.
Megmagasíthatod vele a kerítést
Bár legjobban fix felületre szeret felkúszni, mivel kapaszkodó léggyökereivel támasztja ki magát, ettől függetlenül kis türelemmel drótkerítések befuttatására is alkalmas lehet. Persze figyelni kell, hogy ne legyen túl széles, mert a nagy súly összenyomja a drótkerítést főleg akkor, ha gyenge anyagból készült. Ha támasztékra tud felkapaszkodni, a támaszték teteje fölé tud nőni még 60-70 cetivel, ami már elég jó lehet takarás szempontjából, ha van mondjuk egy 180 centi magas kerítésed, és nem vagy kíváncsi a szomszéd száradó alsóneműire. A fontos ez esetben is a nyírás. A hosszú hajtásokat rendszeresen vágd vissza!
Eltakarhatod vele a kerítést
Ez itt egy régi fakerítés, ami nem volt túl szép, de olyan nagyon csúnya sem, de most már mindegy is, hisz teljesen beborította címszereplő növényünk.
Halkan megsúgom: ezt a példát a kis falumban lőttem, ahonnan származom, ismerem a nénit akié ez a szép “zöldfal” itt a képen. Ő pontosan azt csinálja, amit én is mindig mantrázok, amikor a borostyán használatáról és fenntartásáról írok cikket – mint ahogy most is. Havonta egyszer nekiáll, kiviszi a kis sámliját, arra rááll, és lemetszegeti a kiálló, hosszú hajtásokat. Fél-egy órát szokott babrálni vele, 76 évesen. És a borostyán rendben van, nem borít be mindent, vagyis semmit, vagyis csak a kerítést, ami a terve volt a néninek. Azt nem mondom, hogy Legyél te is néni!, elég hülyén hangzana, ha néni vagy akkor azért, ha nem vagy néni, azért, de legalább Legyél te is olyan ügyes és szorgalmas, mint ez a néni!, nyírd rendszeresen a borostyánodat! De csak ha van, persze. Ha nincs, a szomszédénak ne állj neki, még megsértődik.
Megbolondíthatod vele az épített dolgokat
Mit csinálj, ha van egy csupasz téglafalad? Például futtass rá borostyánt. Ha nem hagyod, hogy nagyon megerősödjön és elborítson mindent, hangulatos képe lesz, ahogy itt is, ahol néhol még kilátszik a téglafal. Egy éve ismerem ezt a falat, 10 méter hosszú. Eddig nagyjából 3-4-szer 20 perc munka volt vele, és még mindig nem kell attól félni, hogy egy dzsungellé válik. Nem hangzik olyan vészesen, ugye?
Futtasd fel bármire, jól fog kinézni
Itt pedig egy faház tetejére engedték fel – egy ronda, cserépmintás bitumenes lemeztetőre (én irtózom a látványától, de tudom, ez az én bajom). A munka vele annyi, hogy kéthavonta 15-20 kis ágát lenyírom, így nem tud megerősödni, csak lazán takarja a házikót. 5 perc munka, ha nagyon de nagyon lassan csinálom (egy kézzel, a másikkal közben telefonon Facebook-ozok).
Használd a legáltalánosabb célra: talajtakarásra
Utálod a virágokat és a színeket? Eleged van az állandó ültetésből? A hideg kiráz a gyomlálás gondolatától is? Nem akarod a drága vizet pazarolni öntözésre? Akkor a borostyánt neked találták ki! Jó, az igaz, hogy ha borostyánt ültetsz, legalább az első évben azt is öntözni kell, de második-harmadik évtől fogva, amikorra jól megerősödik, nem sok dolgod van vele, csak…nyíri kell a szélét! 30 perc havonta. Havonta. Ugye, hogy nem sok?
A borostyán: átok
Falra futtatva, átgondolatlanul
A magas falak befuttatása már egy más kategória. Az a probléma gyakran bekövetkezik, hogy a borostyánfal megvastagszik, több réteg kerül egymásra. Ez főleg akkor következik be, ha a vakolat régi vagy gyenge, nem bírja el a növényt, aminek egy-egy szára így visszahajlik, s azokon a szárakon újabb hajtások igyekeznek felfelé, tetézve a bajt. Régi tűzfalak takarására ezért nem igazán alkalmas, legfeljebb akkor, ha a felület teljesen le van tisztítva – ami, valljuk be, elég ritka eset. A magasság miatt viszont előbb-utóbb szinte biztos, hogy megtörténik a baj.
Meg is van a baj
Ahogy történt ez nemrég ezzel a csepeli panelházzal is. Hiába az ideális, rücskös, stabil és nagyjából tiszta betonfelület, a növényzet súlya és feltehetően egy erős széllökés miatt leszakadt a fele. Visszanőni ez az adag már biztosan nem fog, egyszerűen nem tud, odaragasztani pedig sajnos nem lehet. Marad az, hogy le kell vágni, s majd visszanő mindaddig, míg újból le nem szakad egy része. Szélmalomharc.
Meg is van a baj 2.0
Ezt a jelenetet is sok helyen lehet látni. “Hirtelen” felfut a falra, 6-8-10 méter magasra (valójában sok év alatt, természetesen), az illetékesnek szemet szúr, veszélyt szimatol, hogy hát ez le fog egyszer szakadni, úgyhogy végezni kell vele. Ez a munka- és költséghatékony megoldás: vágjuk el a tövét, aztán majd szépen lehullik a levele magától, a többi meg… majd lesz vele valami. Igen, le fog peregni, pár év alatt biztosan. Addig is marad ez a “gyönyörű” látvány.
“Egyszer csak hopp, már be is nőtte az egész fát”
A legtöbben talán azért irtóznak a borostyától, mert felkúszik a fákra, és néhány év alatt óhatatlanul beborítja őket. Általános tévhit, hogy a borostyán kiszívja a fákból a nedvességet meg a tápanyagokat, az életet. Ez tévedés. Igaz, hogy gyökereivel erősen rögzíti magát a fák törzsén, de azok kizárólag kapaszkodásra szolgálnak. A szárakon fejlődő gyökerek becsületes neve is ez: kapaszkodó léggyökér.
Kétféleképpen tud ártani a fáknak: egyrészt idővel elveszi a tőlük a fényt, így a borostyánt elszenvedő fa lassan elsorvad, másrészt a hó könnyen megül az örökzöld lombján, így nagy havazás eseté fennáll a veszélye annak, hogy a borostyán saját súlya és a plusz hó súlya miatt a faágak letörnek.
Érdemes emiatt figyelni a fákra felfutó kis szárakat. Ha nem foglalkozol velük, hipp-hopp felszaladnak, és ha már 5-6 méter magasságban járnak, elég nagy feladat lecibálni őket. A “hipp-hopp” nagyjából 3 évet jelent, szóval nem olyan hatalmas feladat ennek a szerencsétlen, rossz hírnévvel (is) rendelkező növénynek a karbantartása. Tudod, olvastad a cikkben fentebb: rendszeres nyírás, havi fél óra, és megelőzheted a bajt.
Általában nem a természet a gonosz, aki/ami direkt ki akar szúrni velünk, inkább mi vagyunk a lusták!
