Ez az a birtok, amiről álmodtál

Fitzwilliam Darcy. Hogy ki? Hehe. Segítek: Bridget Jones és a legendás rénszarvasos pulcsi. Megvan? Oké, második lépés: a rénszarvasos pulcsi gazdáját pontosan azért hívják Darcy-nak, és pontosan azért játssza az isteni Colin Firth, mert ő játszotta a brit filmtörténelem másik legfelfuvalkodottabb, egyben legszívdöglesztőbb hólyagját is: Fitzwilliam Darcy-t a Büszkeség és balítéletből. És hogy hogy kerül mindez a Gardenistára? Hát úgy, hogy Mesebeli erdők sorozatunk mai epizódjában Mr. Darcy birtokára, Pemberley-be látogatunk.

Pemberley a regényben

Jane Austen legismertebb, sokak szerint legjobb regénye a Büszkeség és balítélet – erről most nem nyitunk vitát. Adott egy intelligens és karakteres főhősnő (jelzem: 1813-ban jelent meg a regény, ekkoriban nyomokban sem volt elvárás a nők felé az intelligencia és a jellem), aki tényleg mindent, de mindent megpróbál azért, hogy elhitesse saját magával, hogy a teljes társaság által ajnározott Fitzwilliam Darcy valójában ostoba, felfuvalkodott, újgazdag ficsúr.

Erre egyszer csak betéved Darcy birtokára, és mit lát, hogy a fene egye meg?

„Fél mérföldön át egyre fölfelé vitt az útjuk, s végül elég magas dombtetőre jutottak, ahol véget ér az erdő, s hirtelen eléjük tárult a kastély a völgy másik oldalán, ahová kanyarogva ereszkedett le az út. Szép, nagy kőépület volt a domboldalon, kies fekvésű, mögötte magas, erdős hegygerinc húzódott, előtte egy eredetileg is nagy patak medrét szélesítették ki a mesterkéltség minden látszata nélkül. A park kiképzése nem volt sem merev, sem talmi díszítésű. Elizabeth el volt ragadtatva. Soha nem látott még ilyen helyet, amelyért annyit tett a természet, s ahol a természet szépségét oly kevéssé rontotta el a rossz ízlés.” (Szenczi Miklós fordítása)

Nem idézek tovább, de Austen oldalakon keresztül kíméletlenül veri bele szegény Lizzy orrát abba, hogy Darcy sajnos nemcsak fiatal, gazdag és jóképű, de kulturált, visszafogott ízlésű kúriatulajdonos és felelősségteljes, gondos birtokgazda is. Szívás.

Nem állítom, hogy minden korabeli angol földesúr egy született Colin Firth, de a fenti sorokkal bevezetett leírás nagyon sok hasonló társadalmi állású 19. századi férfi, illetve család vidéki tartózkodási helyére illik. Ez a “country house“.

A country house

Az angol vidéki birtok, a „country house” mindig is a jólét, a sikeres élet szimbóluma volt, amolyan birodalom a birodalomban, amelyet mindenkori ura és úrnője szinte korlátlan jogokkal kormányozhatott. Nem ám apró balatoni nyaralókról van szó, hanem méretes, nagy műgonddal kidolgozott kúriákról, nem egy esetben kész palotákról, óriási parkkal, gondozott kerttel, tóval, kerti lakkal, miegyébbel.

Méretük folytán ezek a vidéki birtokok egyrészt elég komoly bevételt termeltek a tulajdonosoknak, másrészt munkát adtak a környék népének. A 19. század vége felé aztán hanyatlásnak indultak, részben a mezőgazdaság akkori válsága, részben az emelkedő adók miatt aránytalanul magas fenntartási költségek miatt. A kúriakorszak csillaga az első világháború során áldozott le végleg: rengeteg ház elpusztult, illetve amelyik túl is élte a viszontagságokat, végképp túl költségesnek bizonyult a továbbiakban, így sok tulajdonos megvált házától.

Ma Angliában a legnagyobb, legrégebbi, leggazdagabb történetű házakat a műemlékeket és természeti értékeket felügyelő állami alapítvány (National Trust for Places of Historic Interest or Natural Beauty) gondozza. Legtöbbjükben múzeum vagy szálloda üzemel, de esküvőkre, filmforgatásokra bérbe vehetők is akadnak köztük szép számmal. Azért persze jut is, marad is: még mindig van egy csomó, amely továbbra is magántulajdonban van, akár az eredeti tulajdonoscsalád leszármazottaié, esetenként még lakják is, sőt, bizonyos részeik látogathatók is.

Pemberley a filmekben 1.: a Lyme-park

Jane Austen mai szemmel olvasva is feszes, eszes történetei és stílusos helyszínleírásai nyilvánvalóan kameráért kiáltanak, nem csoda, ha a Büszkeség és balítéletből is tucatnyi film született már. (A legvadabb ezek közül Seth Grahame-Smith 2009-es adaptációjából készült, amely a Büszkeség és balítélet meg a zombik címet viseli. Ezt most így nem is kommentálnám 🙂 ) Nem tudunk itt valamennyiről elemzést írni, SAJNOS – ezért maradjunk a két legismertebbnél, és kezdjük az 1995-ös BBC-sorozattal, amelyben a címben említett Colin Firth maga a született Mr. Darcy, Jennifer Ehle pedig abszolút objektív meglátásom szerint A tökéletes Lizzy Bennett.

A filmbeli Pemberley-hez – felejthetetlen látvány! – a Cheshire megyében, Disley-ben, Manchestertől kb. 40 percnyi autózásra található Lyme Park szolgáltatta a külső helyszínt. Őrületes történelmű kastély ez, dokumentált története 1346-ig nyúlik vissza, utolsó privát tulajdonosának családja házasság révén jutott hozzá még 1388-ban, és végül 1946-ban adták állami gondozásba. 600 évig semmi államosítás, reprivatizáció meg szövetkezetesítés, ki érti ezt? Aki rákattanna, ide kattintson.

A birtok teljes területe mintegy 550 hektár, ebből kb. 6 hektárnyi a kiépített kert, a többi természetes park, egyike a hagyományos szarvasrezervátumoknak. A rezervátum nem igazán jó szó, inkább olyan bekerített területről van szó, amelyen belül évszázadokig engedtek szarvasokat szabadon élni és sokasodni azzal, hogy időnként persze levadásztak közülük párat.

Az épített elemek a kúria körül találhatók: a teraszos elrendezésű Holland Kert, közepén szökőkúttal, a rózsakertek, az Orangery, a Cage („Kalitka”) nevű torony és a „The Lantern” nevű kilátó. No meg a tavacska, amelyet az itt futó patak vizéből duzzasztottak fel, és amelyben a BBC történetének leghíresebb jelenete játszódik.

A Lyme Park amúgy látogatható, sőt, látogatandó! Nyilván a Büszkeség és balítéletre húzták rá a turisztikai stratégiát, de ezért igazán nem tehetünk szemrehányást. A kúriát és a parkot is végigjárhatjuk úgy, ahogyan Elizabeth Bennett tette nagynénjével és nagybátyjával – kritikus szemmel, de őszinte befogadással. Amúgy ez nem csak az én fantáziámat mozgatja meg: a látogatók száma a sorozat bemutatása óta megháromszorozódott.

A Lyme Park elég kedvelt forgatási helyszín: a Büszkeség és balítéleten kívül több Sherlock Holmes-epizódot és a Forsyte Sagát is itt készítették.

Pemberley a filmekben 2.: Chatsworth

Ahogyan a bevezetőben is volt róla szó, az egykori angol kúriák egy része ma is magántulajdonban van. Chatsworth is ilyen: tulajdonosa a Cavendish-család, jelenlegi lakói Devonshire hercege és hercegnéje, akik a család 16. generációjához tartoznak.

A 60 hektáros parkot a 16. század óta folyamatosan építik és szépítik. Egyszerűen elmondhatatlan, mennyi minden fordult itt meg 500 év alatt. Ha egyetlen helyszínt kellene kinevezni a világ első számú kerttörténeti múzeumává, Chatsworth jó eséllyel pályázhatna a címre. Még az első herceg idejéből is maradt fenn építmény, ez itt ni:

A kerek tó, a fűzfakút, a déli pázsit a lovas szökőkúttal – mind a 17. századi barokk formalizmus gyümölcsei, amelyeket később, az angolkert „divatjának” beköszöntekor megszüntettek (itt említtessék meg a leghíresebb angol tájépítész, Lancelot ’Capability’ Brown neve). A 19. században, a 6. herceg idején a természetes(nek látszó) kert olyan gyöngyszemei kerültek a parkba, mint az arborétum, a fenyőerdő vagy a sziklakert.

Ezek persze mind egy vagyonba kerültek, ami azt is jelentette, hogy a lelkes 6. herceg után következő családfők nem nagyon értek rá mással foglalkozni, mint elődjük után fizetni a kertépítésre felvett hiteleket. A birtok állapota egyre csak romlott, mígnem 1920-ban a Grand Conservatory-t, a legnagyobb melegházat azért kellett lebontani, mert az idők során annyira elöregedett, hogy a felújítás irreális összegeket emésztett volna fel.

Jelenleg a 12. herceg van soron, és mostanra már összeszedték magukat annyira, hogy ismét elkezdhettek a kert szépítésén gondolkodni. Egy jó csomó történelmi helyszínt helyreállítottak, és sok új okosság is került a parkba: természetesen van konyhakert, rózsakert és fűszerkert, újjáépült a labirintus és újra birkák legelnek a pázsiton. Részletek itt olvashatók.

Chatsworth – amelyről sokan meggyőződéssel állítják, hogy a regénybéli Pemberley ihletője – a 2005-ben készült amerikai filmváltozatban „személyesítette meg” Pemberley-t, de nem ez volt az egyetlen filmszerepe: a 2010-es Farkasembert és a 2011-es Jane Eyre-filmet is itt forgatták.

Ha pedig Mr. Darcy ma adná a fejét birtokvásárlásra, biztosan a bőség zavarával kellene megküzdenie. Búcsúzóul nézegess eladó angliai vidéki birtokokat!

Százholdas Pagony, Rejtekadó Erdő, Tiltott Rengeteg… A kertész is volt gyerek, és vagy mert mindig is azok maradunk, vagy mert most a gyerekeinkkel újraéljük az akkori sztorikat, ezek a réges-régi, titokzatos helyszínek újra megjelentek a fejünkben. Mesebeli erdők című sorozatunkban felkeressük őket, egyiket a másik után, és csak tátjuk a szánkat attól, amit tartogatnak nekünk. Az előző részekben felfedeztük Micimackó otthonát, a Százholdas Pagonyt, a Rejtekadó Erdőt, Rumcájsz hazáját, Robin Hood búvóhelyét, a Sherwoodi Erdőt. a Titkok Kertjét, a Gecsemáné-kertet és a Senki szigetét.

Címkék: