Tele a padlás híres emberekkel. Vannak köztük sokan, nem mondom, akik nemcsak jóképű kertészfiúk által manikűrollóval karbantartott, ultradizájnos malibui villakertekre költenek, hanem RENDES farmot vásárolnak, és esetleg időnként tényleg kimennek a konyhakertbe – mindjárt el is kezdik őket ZÖLD HÍRESSÉGnek hívni. És vannak azok, akik nemcsak arra használják fel a hírnevüket, hogy dizájnos magazinokban jelenjenek meg pompázatos kertjeikkel és zöldséggel a kezükben, hanem arra is, hogy felhívják a figyelmünket létfontosságú közös dolgainkra, sőt, a Louboutin cipőt tornacsukára cserélve tegyenek is valamit. Cate Blanchett ilyen. És mi őt szeretjük ezért (is). És ma van a születésnapja.
Cate Blanchett különleges, okos és lenyűgöző. A tekintetével keresztülfúrja az embert akkor is, amikor csak a hetvenharmadik Indiana Jones-filmben vagy a Marvel-szuperhősök univerzumában bohóckodik. Színészi repertoárja Erzsébet királynőtől Bob Dylanig terjed, de ha tényleg valami lórúgásszerű élményt akarsz, nézd meg a Manifesto című filmjét: másfél röpke óra alatt 13 különböző szerepet alakít.
A filmipar Top10-jének vagy 15 éve tagja, kétszeres Oscar-díjas, bármit csinál, arra oda kell figyelni. És ő azt határozta el, hogy ha már úgyis minden lépését figyelik, akkor azok a lépések legyenek lényegesek és konkrétak. Különösen azóta foglalkoztatják a környezetvédelem, a fenntarthatóság kérdései, mióta gyerekei vannak (három saját és egy örökbefogadott gyereket nevelnek férjével, legidősebb fia 16 éves).
„Úgy kezded el szemlélni a dolgokat, hogy nem azt figyeled, hogyan hatnak rád most, és még csak nem is azt, hogyan hatnak rád majd tíz év múlva. Hanem azt nézed, mi lesz a mai jelenségek hatása 50 év múlva – valaki más életére. És a lehetséges kimenetelek nagyon megrázóak lehetnek érzelmileg. Ezért elkezdesz valamifajta felelősséget érezni, valahogyan szeretnéd mederbe terelni ezt az egészet, hiszen a mai történések olyan emberek életét fogják befolyásolni, akik nagyon közel állnak hozzád.”
Kommunikál, mert az (is) a szakmája
Cate Blanchett jószolgálati nagykövetként működik együtt a legnagyobb ausztrál környezetvédelmi alapítvánnyal, az Australian Conservation Foundationnel és a Climate Institute-tal. A Solar Aid fővédnökeként saját vagyonából is költött arra, hogy Kelet- és Dél-Afrika legelmaradottabb térségeiben napkollektorokkal lássák el az iskolákat, kórházakat és közösségi intézményeket. Szerepet vállalt az I Speak Earth elnevezésű kezdeményezésben is: a 2009-es koppenhágai klímacsúcson határozott hangú beszédben szólította meg a világ vezetőit, de főleg az ipari szereplőket, sürgetve a CO2-kibocsátás csökkentését szolgáló intézkedéseket.
Jó példával jár elöl saját otthonában
Otthon is zöld energiát használ, napkollektoros vízmelegítőt és megfelelő szigetelést. Szigorúan spórol a vízzel: a zuhanyozási szintidő négy perc az Upton-családban – jó ausztrálként erre kifejezetten háklis, hiszen Ausztrália borzasztóan szenved az elsivatagosodással és az ebből adódó erdőtüzekkel. Hideg vízzel használja a mosógépet, ügyel a család energia- és a gázfogyasztására. Igyekszik kerülni a felesleges repülőutakat és autóval is csak a szükséges távolságokat teszi meg.
Úgy használja saját hírnevét, ahogyan azt kell
Cate Blanchett és férje, Andrew Upton a felújított Sydney Theatre Company megnyitóján
Cate és férje, Andrew Upton producer, forgatókönyvíró 2008 és 2012 között művészeti igazgatóként kettesben vitték a Sydney Theatre Companyt (Andrew ezt követően még 2015-ig maradt a poszton). Az ő nevükhöz fűződik a színháztörténet egyik legújítóbb húzása: a sydney-i műemléképület felújításakor (2007 és 2011 között) 1906 szolárpanelt szereltek a tetőre, amelyek a ház teljes világítását, szellőzőrendszerét és klímaberendezését működtetik, és fedezik a gyártás, az irodák, a próbatermek és a színháztermek teljes energiaszükségletét. 100 ezer literes tartályban gyűjtik a tetőről lezúduló esővizet, és ez a ház jó részének vízigényét kielégíti (természetesen nem az ivóvízről van szó, hanem pl. a vécétartályokban, a produkciókban és a háttérmunkában használt szürke vízről).
A hulladék szelektív gyűjtésére az épület minden pontján könnyen elérhető rendszert építettek ki, és van egy Green Design című belső „szabályzatuk” is, amely útmutatást ad pl. a produkciók tervezőinek arra nézve, hogy milyen célra milyen újrahasznosított vagy újrahasznosítható anyagot használhatnak.
Az eredmények önmagukért beszélnek: 2007 és 2016 között 50%-kal csökkent a ház energiafelhasználása. 56%-kal kevesebb vizet, 21%-kal kevesebb gázt használnak, az üvegházhatású gázok kibocsátása pedig 47.5%-kal csökkent.
Cate és férje rendesen odatették magukat a projekt megvalósítása során: mind a pénzügyi források előteremtésében, mind az illetékesek meggyőzésében komoly részük volt. Ha én lennék ünnepelt hollywoodi színésznő, én is pont ezt csinálnám. Igen, kíméletlenül kihasználnám saját ismertségemet azért, hogy ilyen témák is a közbeszéd tárgyává váljanak, ne csak az, hogy gyűrött mackógatyában vittem a gyerekeimet a játszótérre, vagy hogy felszedtem pár kilót az utóbbi hónapokban.
Apropó bulvársajtó: Cate Blanchett a pont most zajló 71. Cannes-i Filmfesztivál zsűrijének elnöke. Zeng is az internet attól, hogy a fesztivál megnyitóján ugyanazt a ruhát viselte, mint a 2016-os Golden Globe-on, te szent isten, fú de ciki, hát mi történik, nem futja neki új ruhára…? Fenét. Cate azt mondja: „Főleg a mai világban egyszerűen önző és röhejes dolog, hogy ezeket a ruhákat nem őrizzük meg és soha többet nem vesszük fel.” Ez a beszéd, Cate. Remélem, legközelebb farmersortban és papucsban vonulsz be 🙂
Addig is boldog születésnapot, Galadriel!
(források: treehugger.com, www.sydneytheatre.com.au, alexandraspring.com, imdb.com)
