Amikor már, derékig álltam a gödörben, fáradtan, reményvesztve, a pokolba kívántam az egész, háromméteres magnólia fát. Pedig előtte, hogy örültünk neki milyen szép lesz. Az is lett, de ehhez komplett talajcsere kellett. Mindössze pár napos meló az egész.
Nálunk otthon elég rossz a föld. Agyagos is, meg hozattak rá valamikor egy réteg rossz minőségű, ha gyommal nem is, de másvalamivel erősen fertőzött földet. Ebből ásogattam ki egy csonka gúlát, vagy 90 centi mélyet, alul 80 centi, felül 120 centi átmérővel. Térfogat fetisisztáknak: végig 105 centinek vettem az átmérőt, és így nem kellett csonkakgúla térfogatot számolni, elég volt az egyenes körhenger térfogata: ernyégyeztpíszeramagasság.
Ebbe kellett beleférjen az az 500 liter, felesben humuszos földdel keverendő tőzeg, amit be kellett varázsolni a gödörbe, a 90 centi átmérőjű, 50 centi magas, ellipszoid forgástest alakú földlabda mellé. Kábéra. Remélem, matektanárok nem olvasnak, mert idejönnek és felpofoznak.
A tőzeg azért kellett, mert a magnólia a savanyú földet szereti, fene az ízlését, az agyagos talajon nem érezné jól magát. Kell neki a jó vízáteresztő, tápanyagban gazdag, savanyú talaj, ha azt szeretnénk, hogy évekig szépen díszítsen és hozza tavasszal hatalmas virágait.
Jelentem a műtét sikerült, mozdulni se bírok. Olyan helyeken is érzek izmokat, ahol előtte a létezésükről se tudtam. Mindenre felkészülve teleengedtem a gödröt vízzel, mert az a szokás. Még hárman segítettek az elkészült gödörbe invitálni a fát, miután bővítgettem rajta itt-ott. Mire megjöttek, az első réteg tőzeges humusz már bekeverve várt, a felső réteg pedig a földlabdával együtt került a gödörbe, a megfelelő magasságot és dőlésszöget beállítandó a kissé lejtős talajon.
Amikor kialakítottuk az ideiglenes locsolótányért, és büszkén végignéztem a művön, ami tömegsportnak se utolsó, és kis többtörzsű fának amúgy tényleg szép, tudatosult bennem, hogy vár még rám egy tizedekkora, de cserjének már méretesnek mondható hortenzia. Amúgy a magnólia és tányérja azért is van feljebb, mert változni fog a talajszint a kert átalakításakor.
Katonadolog gondoltam, és megkértem a képeken hiúsági okokból nem látható (ez még vacilálás alatt van, lapzártáig nem született döntés, hogy vállalja-e a szereplést ebben a minőségben, ami azért is furcsa, mert a Gardenista Youtube csatornáján rendszeres szereplő) várandós nőt, árulja el melyik lyukba óhajtja. Azt mondta, hogy a fenyő mellett tudná elképzelni, de az első ásómozdulatnál vastag gyökeret találtam, szóval ez marad a tavaly elvermelt gerániumoknak. A következő placc, a fenyőtől kicsit távolabb, de ott nincs elég hely egy sínylődő lonc miatt. Azt óvatosan ássam ki, nehogy megsérüljenek a gyökerek és ültessük át máshová.
Az első ásó mozdulatnál éreztem, hogy ennek a fele se tréfa. Elakadtam egy kavicsban, ami inkább betondarab volt. Hogy én ezt mennyire utálom. Ekkor megemlítette, hogy igen, ahogy mi is idetettük a sittet, úgy az előttünk lévő építkezésekkor is ide tették, sőt gyerekkorából kifejezetten rémlik egy nagyobb kupac, ami idővel belelaposodott a földbe…
Úgy két órával később keletkezett régészi igényességgel, a fenyőgyökereket megkerülve kiásott, csini gödör, körülbelül 70 cm mély és ugyanennyi széles. Tőlem három méterre pedig, úgy másfélköbméter agyagos föld, némi kavicsokkal. Földcsere itt is. Kezdett kicsit elegem lenni a napból, de elmentem a közeli kertészetbe humuszért, meg tőzegért, a nő meg keresett geotextilt. Pont lett egy akkora darab, amivel értelmesen leválasztható lett a lyuk a környező agyagos borzalomtól. A hortenzia a magnóliához hasonlóan a savanyú talajt szereti és ha szép virágokat szeretnénk akkor ezt biztosítani kell neki. Itt is bekevertük a humusz, érett marhatrágya, savanyú tőzeg kombót a csodás hortenziának, és beültettük a félárnyékos helyre, amit a nap csak reggel és este ér egy kicsit.
Estére azt sem tudtam, hol vagyok, másnap fájó, sajgó tagokkal keltem, de várt még rám egy almafa, amit eddig a vizeslavórban tartottunk. Szerencsére kicsi volt a gyökere, így elég volt egy kisebb gödör, de ez már olyan rutinnal ment, hogy még a füvet tartalmazó földcsempéket is vissza tudtam passzintani köré, amit ásáskor darabokban kiszedtem.
Tetszik, tetszik, de hogy ez ekkora meló, az szörnyűséges.
