Gyereknapra játékstop

A fogyasztói társadalom vásárlási őrületét semmi sem tükrözi jobban, mint a gyerekek és játékok helyzete. Gyerekeinket szó szerint elárasztjuk tárgyakkal: játékokkal, és ami még ennél is rosszabb, gépekkel: tévé, számítógép, táblagép, okostelefon, robotok stb. A helyzet kétségbeejtő. Vásárolunk szülinapra, névnapra, karácsonyra, gyereknapra. Vásárol a szülő, nagyszülő, keresztszülő, nagynéni, nagybácsi, vendég, barát. Ha két vagy három gyerek van, ez mind megduplázódik vagy triplázódik.

Eltelik pár év és kész a katasztrófa. A játékoktól lépni sem lehet a házban. A gyerekek meg csak veszekednek rajtuk. Zsák számra hordjuk fel a padlásra. És akkor tessék, bumm, itt a nagy hír:

A sok játék leterheli a gyerekek idegrendszerét. Túl sok inger nekik. Hisztissé, síróssá, unatkozóssá teszi őket. Plusz sokszor csak veszekednek rajta. „Nagylelkűségünk” az ellenkező hatást éri el, negatívan hatunk gyermekünk jellemfejlődésére. Dr. Vekerdy Tamás gyermekpszihológus könyvében olvastam egyszer egy óvodáról, ahol egyik reggel elrakták az összes játékot, és aznap megtörtént a csoda: a gyerekek elkezdtek egymással játszani.

Mondjunk végre nemet!

Mondhatunk nemet is a vásárlási, ajándékozási láznak, őrületnek. Én fél éve fogtam, és a játékok felét elpakoltam. El is ajándékoztam. Csak nagyon keveset hagytam meg. És ami a legfontosabb, nem kérünk többet belőlük. Nem veszünk mi sem, és a nagyszülők sem. Nagynénik, nagybácsik sem. Vendégek sem. Mikor közeleg egy szülinap, névnap stb. mindig körbetelefonálok, és mindenkit újra emlékeztetek: játékstop van nálunk érvényben.

Mit teszünk helyette?

Sütünk egy nagyon finom tortát, sütit, sós ropogósat. Többiektől is ezt kérjük. És kitalálunk valami jó közös programot. De nem kell hozzá messzire utazni, és sok pénzt költeni. Mert ha most az ajándékokat drága, felszínes programokra cseréljük, azzal cseberből vederbe kerülünk. Légy kreatív, ötletes, és tartsd szem előtt az egyszerűbb jobb. Séta egy közeli erdőben. Mesélés, beszélgetés odahaza. Jó kis közös játék a kertben.

Ha egyetértesz a játékstoppal (persze időnként egy-egy hőn áhított játék jöhet), akkor vedd fel a kesztyűt, készülj fel nagy csatákra, mert nem lesz könnyű dolgod. Árral szemben úszol. Tapasztalatból tudom, hogy még így is, akaratod ellenére szállingózni fognak játékok.

Újból és újból el kell mondanod, akár éveken keresztül, hogy nem kell több tárgyi ajándék. Nálunk eltelt már három szülinap, egy karácsony így, és rendkívül pozitív változásról számolhatok be (persze karácsony kicsit kivétel volt, egy-egy apróságot mindenki kapott).

Hogy mi lenne a legjobb ajándék? A természet.

Tudtad, hogy a természettel való napi kapcsolat rendkívül fontos a gyermek egészséges testi, lelki fejlődése szempontjából? Minden szülőknek oda kellene figyelnie, hogy 10 éves korig, a lehető legtöbb alkalma legyen a gyereknek a természettel kapcsolatba lépni, megfigyelni, benne játszani. Mert a természet a legkreatívabb, legkomplexebb, legszebb dolog a világon. Egyetlen ember alkotta tárgy, játék sem lesz olyan érdekes és összetett, mint az, ami él: egy virág, bogár, cica, kutya stb. Szóval én azt javasolnám minden szülőnek, ha elérkezik valami jeles alkalom, a természetet adjuk gyermekünknek.

És ha városban élek

Ha egyetértesz velem, és te is hiszed, hogy a természet a legfontosabb, de városban élsz, még kerted sincs, és nem tudod, mi tévő legyél, adok egy tippet. Mit szólnál, ha odahaza olyan körülményeket teremtenénk, mint egy Waldorf óvodában. Miért pont Waldorf? Mert a Waldorf-pedagógia is azt állítja, hogy a természetben található lehetőségek változásai és sokszínűsége adják a legjobb helyszínt a gyereknek a játékhoz. Ezért az óvodákban bent: farönkök, érdekes alakú ágak, fadarabok, kövek, kagylók, különböző termések, deszkák, paravánok, leplek, fonott kosarak, ládák találhatók. Illetve jó rész natúr fa játékok, natúr fa bútorok. Miért jó a fa? Mert természetes anyag.

Miért jó a natúr? Mert ilyenkor még a színeket is el kell képzelni a gyermeknek. Ez pedig fejleszti a fantáziáját. A túl kidolgozott játékok, azonban nem fejlesztik. Furcsa elgondolás igaz? Továbbá az óvodákban sokat mesélnek, természetes anyagokkal kézműveskednek. Egy biztos, képernyőt nem néznek. Szerintem ez a jó irány. Mostantól én is jobban odafigyelek, hogy kevés, egyszerű, természetes játékkal játszunk.

Ha egy szülő felismeri a természet fontosságát és elég kreatív, akkor a négy fal között is megteremthetünk valami igazán jót. Mi is a természet? Növények, állatok és az ember (na jó, a gombák is, de őket most inkább kihagyom). Az ember! Tehát ha egy gyerek a négy fal közé kényszerül, és csak tárgyak veszik körül, akkor is jelen van a természet, hisz ott a tesó, anya, apa. És ha anya énekel, mesél, beszélget, akkor ez is egyfajta természet, tárgyak nélkül, nem? Vagy ha apa jól megdögönyözi a kisfiát. Megforgatja, leülteti és mesél neki saját gyerekkoráról. Figyeljünk oda, legyen minél több ilyen pillanat is gyermekeink életében.

Miért is árasztottuk el őket játékokkal, gépekkel?

Én azt gondolom, azért tettük ezt mi szülők, hogy pótoljunk valamit. Mit? Szerintem a boldog gyermekkort. A lelke mélyén mindenki tudja, hogy az egészséges gyerekkor az lenne, ha a gyerek egész nap kint a természetben, friss levegőn, hatalmas területen, szabadon rohangálhatna és játszhatna társakkal (testvér, barát, állat). Egy tanyán, farmon, falu szélén.

Ez lenne a legjobb. Ma azonban nem ilyen világban élünk, hisz az emberek többsége városokba zsúfolódik, és ezt legjobban a gyerekek sínylik meg. Mit vettünk még el tőlük? A közösséget. Mert a gyerekek legszívesebben ősközösségben élnének, hisz ott mindig volt, aki felvegye, megnyugtassa őket, játsszon velük. Szinte sosem sírtak, sosem unatkoztak, sosem voltak egyedül hagyva.

A családok egymást segítették. Különösen akkor, ha gyerek született. Szüléskor és az utána következő nehéz napokban, hetekben, mindenki az újszülött és az anyuka körül serénykedett. Ma pedig, nemhogy ősközösség nincs, hanem az anyukák sok esetben teljesen egyedül küzdenek a mindennapokkal. A gyermeknek pedig a természet és közösség helyet jut egy lakás és egy végsőkig kimerült anya.

Ha tárgyakkal és gépekkel vesszük körbe gyermekeinket csak rontunk az amúgy is rossz helyzeten. Sorra jelennek meg a figyelemfelkeltő cikkek, könyvek, interjúk gyerekpszichológusoktól, gyermekorvosoktól, agykutatóktól, hogy ez az irány rossz. A szakemberek már megkongatták a vészharangot. Kérlek, kattints, és olvasd el a felhívásokat, mert nekünk felnőtteknek (szülőknek, nagyszülőknek, nagynéniknek, nagybácsiknak, tanároknak, óvónőknek, mindenkinek) szólnak. Mind a gyerekek segélykiáltása.

Minden erőnkkel azon legyünk, hogy minél több szeletet adjunk nekik a természetből és közösségből. Hogy csak lassan és fokozatosan szokjon bele a gyerek ebbe az új, modern, felgyorsult világba.

Utolsó meggyőző érv

Rendben, hogy gyerekem a természetben és közösségben lesz boldog. De én azt szeretném, hogy sikeres legyen, boldoguljon a mai világban. Hát van egy jó hírem. A kettő pont megegyezik. A boldog gyerekkor garantálja neki, hogy később sikeres, kreatív, boldog felnőtt legyen.

Évekkel ezelőtt az amerikai sajtóban megjelent egy cikk, ami jócskán felkavarta a médiát és az embereket. A cikkből megtudhatjuk, hogy az amerikai Szilícium-völgy legsikeresebb cégeinek vezetői vasszigorral tiltják el gyermekeiket a tabletek, az okostelefonok, és mindenféle képernyő használatától, és előszeretettel járatják őket alternatív, például Waldorf iskolákba.

Mert a Google, az Apple, a Yahoo, a Twitter vagy az eBay vezetői, fejlesztői, mérnökei tudják: a képernyő használata károsítja a gyermekek kreativitását, gyengíti összpontosításukat és akadályozza őket a társas érintkezésben. A sikeres és boldog élethez azonban pont ezekre lenne szükségük. Szerencsére most már mi is tudjuk a sikerhez vezető biztos utat.

Kiemelt kép forrása: Pixabay

Címkék: