Hónapok óta megy a vita arról, hogy mi legyen az Európa-szerte feltornyosult műanyagszeméttel, amit Kína érthető okokból január 1-je óta nem hajlandó átvenni. A bejelentés konkrét pánikot keltett, hiszen senkinek sem volt alternatívája arra, hogy mitévő legyen a hulladékanyaggal, ami
2016-ban Európában 27,1 millió tonna mennyiségű volt, ennek 41,6 százaléka ment szemétégetőkbe, 31,1 százalék újrafeldolgozó üzemekbe Kínába, és 27,3 százalék szeméttelepekre.
A Piac és Profit cikke szerint a nyugati piaci szereplők ahelyett, hogy megoldanák a problémát, újabb országokat keresnek, amik vállalják a szemétlerakóhely szerepét: 2018 első hónapjaiban Malajzia, Törökország Vietnam és India több műanyaghulladékot importált Európából, mint eddig, az elszállítani kívánt mennyiség 60 százalékát fogadta be. A többi viszont a nyakunkon maradt, az uniós politika pedig a szemétégetők építését szorgalmazta, amik okádják magukból az üvegházgázokat. Az angol kormány ökológiai tanácsadója, Ian Boyd még ennél is radikálisabb ötlettel rukkolt elő,
szerinte az lenne a legjobb, ha elásnák a műanyagszemetet, és amikor fejlettebbek lesznek a feldolgozási technológiák, akkor kiássák.
Ezt a megoldást egyébként az ENSZ 2014-ben kiadott klímajelentése is felvetette. A szemét mindeközben egyre csak halmozódik, az Európai Szemétégetők Szövetsége (CEWEP) azt állítja, nincs jele annak, hogy több műanyag kerülne az uniós szemétégetőkbe, mint korábban.
