Évekkel ezelőtt az amerikai sajtóban megjelent egy cikk, mely jócskán felkavarta a médiát és az embereket. A cikkből megtudhatjuk, hogy az amerikai Szilícium-völgy legsikeresebb cégeinek vezetői vasszigorral tiltják el gyerekeiket a tabletek, az okostelefonok, és mindenféle képernyő használatától, és előszeretettel járatják őket alternatív, például Waldorf iskolákba.
Mert a Google, az Apple, a Yahoo, a Twitter vagy az E-Bay vezetői, fejlesztői, mérnökei tudják: a képernyő használata károsítja a gyerekek kreativitását, gyengíti összpontosításukat és akadályozza őket a társas érintkezésben.
Amire igazán szüksége van a gyereknek. A gyerekek nem változtak, csak a világ. Fotó forrása: PxHere
A gyerek nem kicsi felnőtt, nincs szüksége képernyőre
Régóta foglalkoztat a kérdés, szabad a gyerekeket képernyő elé ültetni, ha igen mennyit? A fent említett cikk megadta számomra a választ. Most szeretnék nyomába eredni, miért is tiltják Amerika legsikeresebb cégeinek vezetői gyerekeiket a képernyőtől. Talán tudnak valamit, amit mi még nem? A téma azért is fontos itt a Gardenistán, mert a kertek üresen állnak és szomorkodnak. Hol vannak a gyerekek? Bent tévéznek, számítógépeznek.
Elsősorban a gyerekek és képernyő kapcsolatát szeretném vizsgálni, de bizony számos állítás ránk felnőttekre is igaz. Jó lenne nekünk is minimális időt előtte tölteni. Lássuk mért?
Mi kell ahhoz, hogy a gyermek (vagy felnőtt) sikeres legyen, boldoguljon az életben?
Kreativitás, fantázia, magas érzelmi intelligencia, jó szociális készség, koncentráció. Tudtad, hogy a képernyő (legyen az okostelefon, táblagép, laptop, számítógép, tévé) minderre negatív hatással van?
A képernyő károsítja a kreativitást
A képernyőn keresztül a gyerek (felnőtt is) mindent készen kap. Semmit sem kell elképzelnie, nincs szüksége többé a fantáziájára. Míg egy olvasott mese alatt a gyerek elképzeli a szereplőket, helyszínt, történést, belső képeket alkot, dolgozik az agya, fejlődik a fantáziáját, addig a képernyő előtt ülve készen kapja a képeket.
A természet a legkreatívabb dolog a világon. Fotó forrása: Pixabay
A probléma nem csak ez, hanem hogy a kisgyerek szeret kérdezni, szeret beleszólni a mesébe (csak olvasott mesénél teheti ezt meg), akár még alakít is a történéseken, mert ő ilyen. A képernyő előtt ülve mindezt nem teheti meg. Igen hamar el kell fogadnia, hogy nincs hatással a világra, a történésekre.
Néhány hetes tévézés után rezignáltan veszi tudomásul, hogy nem szólhat bele a dolgok alakításába, ezzel megkérdőjelezi az önhatékonyságát. Ráadásul a rajzfilm csak pereg és pereg előtte, számára túl gyorsan. Mikor, kinek tegye fel kérdéseit? Számos szakember szerint, ha azt szeretnénk, hogy gyerekünk gondolkodó, kreatív ember legyen, aki mindenre rákérdez, meg szeretné érteni a dolgok lényegét, akkor ne ültessük képernyő elé, meséljünk inkább neki.
Gerald Hüther elismert német agykutatótól megtudhatjuk, nemcsak a kreativitást károsítja a képernyő, hanem az agy fejlődésének sem tesz jót.
Az agy fejlődése
A gyerek agya életének első hat évében hatalmasat fejlődik, ekkor alakulnak ki az agyban a legfontosabb neuronális áramkörök, amihez arra van szükség, hogy a gyermekek minél többet játszanak, mozogjanak, ugráljanak, egyensúlyozzanak, vagy akár énekeljenek. Amikor a gyerek képernyő előtt ül, nem érzi többé a testét, agyában nem jönnek létre ezek a fontos neuronális áramkörök, melyek a gondolkodásunkat, az érzelmeinket, a cselekvéseinket irányítják. Ezért nagyon veszélyes, hogy napjainkban, már két éves kor körül rendszeresen mese elé ültetik a gyereket.
A mozgás szoros összefüggésben van az agy fejlődésével és a beszéd fejlődésével. A képernyő előtt ülve a gyerek nem érzi többé a testét.
A képernyő gyengíti az összpontosítást
A tévé még háttérzajként is figyelemzavart okoz. Ha a gyerek előtte ül, még többet árt. Azt hiszem, mi felnőttek is beláthatjuk, mennyire rossz hatással van a figyelemre, ha megy a tévé, számítógép, de akár a rádió, vagy csak megszólal a telefon. Biztosan nem tudunk úgy figyelni társunkra, gyerekeinkre, egymásra, mintha végre újra „csend” lenne az otthonokban.
Képernyő és szocializáció
Míg a mesehallgatás, és az éneklés szocializál, addig a tévézés, mesenézés elszigetel. Hogy milyen mértékben?
A Montreal Egyetem munkatársa, Linda Pagani professzor vizsgálatai során arra jutott, hogy azok a kisgyerekek, akik túl sok időt töltenek képernyő előtt, 13 éves korukra nagyobb eséllyel szigetelődnek el.
Egy Párizs környéki óvodákban dolgozó orvosnő pedig megkongatta a vészharangot. Az orvosnő szerint a kisgyerekeknél a túlzott képernyőzés autista típusú magatartásokhoz vezet.
Megkongatták a vészharangot. Másfél évesen ajándékba táblagép? Fotó forrása: Pixabay
Rossz hatással van a látásra
Itt a legnyomósabb érv. A látásra, az idegrendszerre, a beszédre, de még a hallásra is rossz hatással van a képernyő. Egészségünk és gyerekeink egészsége mindennél fontosabb. Korai kisgyerekkorban késleltetheti a beszéd beindulását, de akár látás zavarhoz is vezethet, fejfájást okozhat.
Gyerekeink egészségét tartsuk szem előtt. Fotó forrása: Pxhere
Biológiai háttér
Gondolkoztál már azon, miért tud annyit rohangálni a gyerek, miért pörög szinte állandóan, miért olyan aktív? Azért mert a gyermekek szíve, tüdeje túlméretezett testükhöz képest. Ezáltal vérkeringésük, vérellátásuk jobb. Egyszerűen nem szabadna egy helyben ülniük. Ha valóban elfogulatlanok tudnánk lenni mi szülők, beláthatnánk, hogy nem egészséges, egy mindig örökmozgó, aktív, állandóan kérdező gyereket leültetünk a képernyő elé, ahol testi tétlenségre van ítélve.
Szoros összefüggés van a képernyőnézés és a tanulási eredmények közt
Azoknak a gyerekeknek, akik sokat ülnek képernyő előtt, rosszabb az olvasási-, matematikai- és felfogóképességük, mint kortársaiknak. Szókincsük szegényebb.
Szegényebb szókincs
Fontos ezt külön kiemelni, mert sok szülő azzal nyugtatja magát, hogy új szavakat tanul gyereke a képernyőnek köszönhetően. Pedig ez csak a látszat. Valójában a tévéző gyereknek szegényebb lesz a szókincse. Igaz ez iskolás korban vizsgálva, de kisebb korban is.
A szakemberek egyre több olyan hároméves, rendszeresen táblagépező gyerekkel találkoznak, akiknek a szókincse elképesztően kicsi, olykor alig tizenöt szóból áll.
Sajnos a sor itt nem ér véget. Cikkem folytatásában feltárom, milyen hatással van a képernyő az írástanulásra, kézügyességre, önbizalomra, empátiára, személyiségfejlődésre. Agresszivvá teszi-e gyerekünket? Szeretnék beszélni egy rendkívül nyomós érvről a képernyő függőségről, mely igen hamar kialakul mindenkiben, gyerekben és felnőttben egyaránt.
Milyen megoldást javasolnak a szakemberek? Erre a kérdésre is keresem a választ. Talán már meg is kaptuk, hisz Amerika legsikeresebb cégeinek vezetői vasszigorral tiltják gyerekeiket. Kérlek, ne háborodj fel ezeken a sorokon, természetesen legyünk rugalmasak. Vasszigor és tiltás nem követendő, de a mindennapi képernyőzés sem.
