Az utóbbi idők egyik legnagyobb port kavaró településrendezési ügye a Római-parti mobilgát, egy újabb mérföldkövéhez érkezett. 2018. június 13-án, rendkívüli közgyűlés keretében hozott döntést a Főváros a védmű helyéről, amely szerint a mobilgát a parti sávban, a kerítések vonalához igazodó nyomvonallal tervezhető tovább. De honnan is ez az új hely?
Mik a lehetőségek?
Az elmúlt évek heves vitáinak két lehetséges verzió volt tárgya: az eredeti tervek szerinti, közvetlenül a part élén vezetett nyomvonal, valamint a civilek és számos szakember által is támogatott Nánási út–Királyok útja verzió. Ehhez képest a most meghozott döntésben egy harmadik nyomvonal szerepel, a Bús Balázs óbudai polgármester által korábban javasolt alternatíva, mely szintén a Duna partján, de a telektulajdonosok kerítésének vonalába építené a gátat. Ez a nyomvonal már gondolatkísérlet korában is sok ellentmondást szült. Akkor úgy tűnt, senki sem támogatja igazán. Feltételezhetően időhúzási célból született. A Fővárosi Közgyűlés 2017 őszén nem tárgyalt a két vitatott nyomvonalról, ellenben elfogadta, hogy tanulmánytervet kell készíteni egy új, a parttól beljebb, telekhatáron húzódó nyomvonalról.
Mégis egy harmadik lesz?
A kerítések vonalában vezetett megoldás nem sokban különbözik az eredeti tervtől. Csupán néhány méterrel kerülne beljebb a parttól a gát, azonban így már magántelkeket érintene, amely jelentős idő- és költségbeli növekedést okozna a projektben. A magántelkek kisajátítása rendkívül macerás folyamat, a perek hosszú évekig húzódhatnak… de talán pont ez a cél. Erre a következtetésre jutott A Fák a Rómain nevű civil csoport is, akik több lehetőséget felvázoltak, melyek az értelmetlen döntés hátterében állhatnak. Szerintük a szakmai grémium is –melynek felállításáról az elkaszált népszavazás után, decemberben döntöttek– csak átverés volt, mivel nem csak az új tervről nem volt egyetértés a csoporton belül, de a másik két változat összehasonlítására sem állt rendelkezésükre megfelelő szakmai anyag. Ezek alapján a Fák a Rómain civil csoport szerint megkérdőjelezhető a szakmai csapat munkája. A civil csoport Facebook bejegyzésében azt is fejtegeti, hogy talán Tarlós csak a felelősséget szeretné áthárítani ezzel a döntéssel, valamint kihúzni valahogy a jövő évi önkormányzati választásokig. Lehet…
Nem jó ez így
Civilként és tájépítészként én is azt az álláspontot vallom, hogy hiba lenne tönkretenni Budapest egyik utolsó, a természeteshez elég közel álló partszakaszát, mely a közösség számára is nyitott. Hatalmas érték, és ökológiai szempontból is jelentős az az élőhelyre jellemző növénytársulás és állatvilág, ami a Duna ezen szakaszán fellelhető. Ritka az is, hogy a társulás a beépítések és intenzív használat mellett is életképes tud maradni. Nem véletlenül örvend ez a partszakasz ekkora népszerűségnek. Gyönyörű, árnyékos, kellemes, és az ember is, mint minden élőlény, tudat alatt is vonzódik a vízhez.
Hogy lettek ott házak?
Természetes persze az is, hogy az ember szeretné megvédeni a tulajdonát. Településrendezéssel foglalkozó szakemberként azonban az első kérdések, amik megfogalmazódtak bennem a mobilgát építésének hírére az volt: miért van itt védelemre szüksége bármilyen épületnek? Hogyan épülhetett árvízi védelem nélkül ide lakóingatlan? Mondjuk, nem kell ahhoz szakembernek lennünk, hogy belássuk, a Dunához ilyen közel számítani lehet árvízre, egyáltalán nem meglepő módon. A nagyvízi meder területén (ahová a Római-part is tartozik) az Országos Területrendezési Terv szerint új beépítésre szánt terület nem jelölhető ki. Pontosan azért, mert ezek a területek nem alkalmasak intenzív beépítések számára. Néhány üdülőt megfelelő kialakítással (pl.: lábakon álló) természetesen elbír a part, máshol is találkozhatunk ilyennel, nem lepődik meg senki, ha jön a víz. Tudom, olyan vonzó a part, szép a kilátás, közel a Duna, építsünk ide. Aztán jön a víz, megy a ház, és következik a felháborodás…de a vagyonvédelemre nem előbb kellett volna gondolni? Talán nem kellett volna mindenáron, valamilyen úton-módon engedélyeztetni az építkezéseket. El kellene fogadnunk, hogy a természetet sok esetben nem tudjuk uralni, sőt, nem is kell.
A Nánási út–Királyok útja eleve azért került előtérbe, mert az árvízvédelmi fővédvonal itt húzódik, nem alaptalanul. Belátható, hogy ez a verzió okozná a legkisebb változást a partszakasz életében, és megvédené a Csillaghegyi-öblözet azon részét, melynek jogosan van szüksége az árvízi védelemre. Mindenképpen ezt a változatot érdemes továbbgondolni, fejleszteni.
Mi értelme ennek az egésznek?
Mindenesetre a Fővárosi Közgyűlés által elfogadott, a Dunával párhuzamos, a kerítések nyomvonalában húzódó védmű változata tervezhető tovább. Egy pillanatra naivan gondolhatnánk: talán kompromisszumra törekedtek az új nyomvonallal, talán igyekeztek megóvni a parti sávot. A második pillanatban azonban rá kell jönnünk, hogy az a hozzávetőlegesen tíz méter, amivel a parttól beljebb kerülne a gát, sajnos nem sokat számít a tájrombolás szempontjából. Hihetnénk, hogy kevesebb fa tűnne el így, és milyen fantasztikus, hogy a vízpart is megmaradna. De az a tíz méter senki számára sem használható. Sem a természet sem az ember nem tudna mit kezdeni vele. Gondoljunk csak bele, mi értelme a telkek szélére ráépíteni a több méter magas monstrumot? A parti sávban esetlegesen megmaradó növényzet elveszíti a kapcsolatát a kialakult élőhely-közösséggel, mellyel életképességét elveszíti és mi is csak egyesével sétálhatunk a fal mellett. Joggal reménykedhetünk abban, hogy ilyen értelmetlen terv megszületésének nem átgondolt szakmai és egyéb józan érvek voltak az alapjai. Akkor mit is nyertünk vele? Számos elhúzódó telekvitát és pereskedést, plusz költséget, melyet a telekrészek kisajátításra kell fordítani. És ezzel vissza is kanyarodtunk az időhúzás kérdésköréhez.
Van még remény
Ezt pedig alátámasztani látszik még egy fontos dolog. A Közgyűlés elfogadta ugyan a nyomvonalat, ám annak megvalósításáról nem hozott döntést. Van hát még remény. A közgyűlés a továbbtervezést követően, csupán a kisajátításhoz kapcsolódó kártalanítás költségeinek ismeretében dönt majd a Dunával párhuzamos védműszakasz megvalósításáról. Ez azt jelenti, hogy az ügy tovább húzódik, és amíg munkagépek nem érkeznek a helyszínre, van idő egy jól átgondolt, szakmai érvekkel alátámasztott, a többség számára elfogadható megoldás megszületésének kiharcolására. Ezt a harcot segítendő, a szerdai közgyűlés után a Magyar Tájépítészek Szövetsége úgy döntött, hogy Önkéntes Tájépítész Csoportot hoz létre, mellyel támogatni, segíteni kívánja a Római-part élővilágának védelméért, a part természetközeli, emberléptékű fejlesztéséért küzdő civil szervezetek munkáját.
