Sokak számára az egyik leggyűlöltebb kerti munka a fűnyírás. Tavasztól őszig rendszeresen megkeseríti a gyeppel rendelkezők életét. De valóban annyira rossz ez? Nézzük meg, hogyan lehet egy egyszerű fűnyírást remek mókává változtatni.
Remélem, mindenki próbálta már
A fűnyírást egyszerűen nem szabad kihagyni. Életében egyszer legalább mindenkinek kötelező kipróbálnia ezt a tevékenységet. Igazi embert próbáló munka, amely egyaránt kihívás elé állítja a testet és lelket. A fűnyírás megbízható személyiségteszt is. A küzdelem a vezetékkel vagy a behúzó zsinórral, a harc a kavicsokkal, buckákkal, vakondtúrásokkal, gödrökkel és árkokkal nagyon hatékony módja saját magunk és családunk megismerésének is. Ha a gép tologatása közben nem mutatkozik meg valaki igazi személyisége, akkor soha.
Ezen felül igazi szociális tevékenység. Kizárt dolog, szinte fizikai képtelenség, hogy a ház előtti, pár négyzetméternyi fű lenyírása közben, az alatt a hozzávetőlegesen negyed óra alatt, ne találkozzon az ember szomszédokkal. Garantálom, hogy legalább az egyik közeli szomszéd, vagy egy arra kerekező ismerős megáll egy szóra. Vagy többre. Én személy szerint kifejezetten kedvelem a szomszédokat, kedvesek és viccesek, mindig van egy jó szavuk az emberhez, de aki nem szívleli annyira a csevegést és pletykálást, vagy éppen a szomszédjait, annak nehéz dolga lesz az utcai fűnyírással. És akkor még az arra sétáló idegenek kíváncsi tekinteteiről nem is beszéltem…
Ha mindez nem lenne elég, akkor ott a tűző nap, a 30+ Celsiusban és a bogarak, az árnyékos részeken a szúnyogok. Nehéz a megfelelő időpont kiválasztása is. Mikor lehet elkezdeni reggel? 8 óra túl korai? 9-től már nagyon meleg van. Este 6-7-körül hozzá merjünk még kezdeni? Hétköznap vagy hétvégén? Vasárnapi ebéd ledolgozására? Rengeteg a kérdés, és akkor még gépet se választottunk… Mivel nyírjuk a füvet? Elektromossal? Az legalább viszonylag csendes és könnyű, ezért valamivel könnyebb tologatni, ellenben nagyon kell figyelni a vezetékére, aminek a magad után ráncigálása nem kis feladat. Benzinessel? Olyan a hangja, hogy a holtakat is felveri, de nincs idegesítő vezeték, ezzel együtt nem is a legkörnyezetbarátabb eszköz. Léteznek ma már robotikus megoldások is, vagy akár visszatérhetünk a régi eszközökhöz, a kézi kaszához és sarlóhoz. Nehéz a döntés.
De hol itt a móka?
Nos, a felnőttek számára rossz hírem van, ugyanis a fűnyírással nem magunkat, hanem inkább gyerekeinket szórakoztathatjuk. A gyerekeknek viszont remek szabadtéri játékot biztosíthatunk. Gyerekkorom nyári szüneteit legtöbbször nagyszüleimnél, falun töltöttem. Jó nagy telek, jó sok fű. No nem a szigorúan 5 cm magasra nyírt vetett pázsit, hanem a „klasszikus fű”. A nagy kert három dísze három hatalmas eperfa volt. Az egyik feketét, a másik fehéret, a harmadik pedig rózsaszínt termett, nagyon szerettük. A három matuzsálem árnyékában remekül lehetett játszani. Egyik nyáron az a remek ötletünk támadt kedves öcsémmel, hogy vágjunk házat a fűbe! „Vágjunk” alatt értsd: drága anyukánk vágjon nekünk egy lakás alaprajzot a fűbe fűnyíróval az eperfák alatt. Ez némiképp megbonyolítja magát a fűnyírást, de elképesztően jó móka, és napokig lehet aztán játszani benne.
Az alaprajzot gondosan megterveztük, lerajzoltuk: hol lesz a bejárat, előszoba, konyha szobák fürdőszoba. Még spájz is kapott helyet! A közös tervezgetés után jöhet a nyírás. Ehhez szükség van némi képzelőerőre és koncentrációra, no meg kreativitásra a nyíró fél részéről. A lényeg, hogy a lerajzolt vagy megálmodott alaprajz szerinti falakat meghagyjuk a fűben és a szobák alapterületét vágjuk le. A „falak” lehetnek tetszőleges szélességűek, de körülbelül 30-40 cm elegendő, és persze annál látványosabb, minél magasabb volt eredetileg a fű. El tudom azt is képzelni, hogy egy szépen vetett gyepben kivitelezzük ugyanezt, pont azért, mert az egységes színű és textúrájú pázsiton valószínűleg akkor is jól látszódna az alaprajz, ha nem olyan magas a gyep. Falun a jó nagyra hagyott fű volt a nyerő, de lehet kísérletezni!
Mivel gyerekkoromban még nem léteztek okostelefonok és a fotókat is elő kellett hívni, sajnos az eredeti “fűházról” nem maradt fent képi emlék, de ez a fénykép elég jól szemlélteti a technikát.
A kész lakást pedig be is lehet ám rendezni és ehhez bútorokra sincs szükségünk. A fűnyesedéket tesómmal összegyűjtöttük és abból készítettünk kanapét és foteleket, ágyat, stb. Persze ha van olyan bútor, amit ki lehet vinni a kertbe, akkor az is megteszi, de az élmény a nyesedék-bútorokkal az igazi. Kreativitás mesterfokon! Egy alternatív verziója lehet a fűháznak, ha magát az alaprajzot is fűnyesedékből készítjük el. Ez kevesebb munkát igényel a szülői oldalról, és több kreativitást a gyerkőc részéről. Ehhez mondjuk, elég nagy mennyiségű fűre van szükség, itt előnyben vannak a nagy kerttel rendelkezők, de ez a típusú ház könnyebben módosítható és gyorsabban fölszámolható is. Érdemes kipróbálni valamelyik verziót, mi gyerekként napokon keresztül játszottunk a fűházunkban. Ennél kisebb költségvetésű, egészséges játékot, amit a szabadban lehet játszani, aligha talál az ember.
És mi marad a felnőtteknek?
Az öröm, hogy a szabadban láthatja önfeledten játszani a gyerekét. A büszkeség, miközben nézi, milyen ügyesen rendezkedik a gyerkőc a „házában”. A megspórolt pénz és a megnyert szabadidő, amit ezzel az egyszerű játékkal intéztünk magunknak. Jó tudom, az amúgy sem könnyű géptologatást extrán megnehezíti, de nézzük a jó oldalát: együtt játsszunk a gyerekekkel, a szabadban vagyunk, testmozgást végzünk, és közben még barnulhatunk is! Van időnk a gondolatainkba merülni, a zajtól úgysem hallunk másokat. Kicsit meditálhatunk, megnyugodhatunk, és persze azt sem hagyhatjuk, hogy a szomszéd fűje szebb legyen, nemde?
A kiemelt kép és a képek forrása: pixabay
