A melegigényes konyhakerti növények lassan életciklusuk végére érnek, de ez nem azt jelenti, hogy hátat kell fordítanunk a kiskertnek meg a zöldséges ládáknak, téli álomra vonulni és már csak a kikeletet várni. Sőt, talán most fontos csak igazán, hogy elkezdjünk gondolkodni azokról a friss zöldségekről, amelyek a sötét, hideg téli hónapokban nem egyszerűen csak megkímélnek bennünket a „krumplit krumplival” unalmától, hanem harsogós roppanásukkal és turbóvitamin-tartalmukkal egyenesen visszaadják az életkedvünket. Na szóval mit is teszünk szeptemberben a konyhakertbe? Tippek, a teljesség igénye nélkül.
Hagyma
Mindenféle hagymákat vethetünk/duggathatunk még ősszel (sőt!), de ezúttal beszéljünk mondjuk a fehér hagymáról, amely Magyarországon, a makói hagyma hazájában nem volt túlságosan ismert, de azért ma már nem akkora ritkaság. Szerintem (aki búvárszemüvegben pucolom a hagymát, és két napig ég tőle a gyomrom) azért világbajnok, mert a vöröshagymához képest sokkal kevésbé csíp és az illata sem annyira … öööö… átható, ezért például salátákba sokkal szívesebben teszem, mint a „hagyományos” rokont. A fehér (vagy édes) hagymát ugyanúgy neveljük, mint a többi fajtát, magról picit bonyolultabb, mint dughagymáról, de nem kell megijedni, nem egy flancolós növény, a 2 grammos tasakban található kb. 500 magból annyi biztosan megmarad, amennyivel kihúzzuk a telet 🙂
Spenót
Hát persze, a spenót – már mégis mikor NEM lehet spenótot termeszteni? (OK, például a múlt héten, ötszáz fokban.) De szeptemberben, még ha szép idő lesz is, nagy hőség talán már nem várható, így kevés az esélye, hogy felmagzik a drága, mint ahogyan szokta, ha úgy ítéli meg, hogy túl hosszúak a nappalok és túl meleg van. Szóval ha mondjuk szeptember közepén elveted, novembertől már vagdoshatod is, de nagyon sok fajtája szépen át is telel. Csak azt kell kitalálnod, melyiket szeretnéd. Mindkettőt? Jó válasz.
Sárgarépa
Igen, még mindig meg lehet vetni olyan rövid tenyészidejű fajtákat, amelyek kis szerencsével még a tél előtt beérnek. Próbáld ki, nem nagy kockázat!
Tarlórépa
Kicsit „takarmányosan” hangzik, mert elsősorban annak használják, de abszolút alkalmas emberi fogyasztásra is. Íze kicsit a retekére emlékeztet, picit csípős, ezért salátákban vagy köretként kiválóan érvényesül.
Áttelelő saláta
Bizony, az érzékeny tavaszi friss salátának akadnak robusztus családtagjai is, nem is egy! Szeptemberben elvetve szépen kibírják a telet (na jó, ordas fagyban azért érdemes lesz figyelni rájuk és fóliával vagy mulccsal takarni), és kora tavasszal anélkül teremnének, hogy nekünk a félig fagyos földben kellene szenvednünk a vetéssel meg a palántázással. Napos, szellős helyet találj neki, talán erre az egy dologra kell figyelni. Ja, és nem kell agyonöntözni, mert hosszú gyökérzete ügyesen kiszolgálja magát a mélyebb talajrétegekből.
Madársaláta
Furcsa sztori ez is: kevéssel ezelőtt, a szupermarketek polcain szinte egzotikumként kezeltük, pedig néhány generációval korábban még vadon gyűjtötték és ették mindenféle népek. Ennek megfelelően nagyon könnyű termeszteni, abszolút igénytelen, talajban, egyéb kritériumokban nem válogat. Nagy fagyban azért takard le, olyan kis filigrán levelei vannak, ne fagyjanak el, ha már ennyit vársz rájuk…
Turbolya
Nagyon jellegzetes ánizsos illata van, ezért jobbára zöldfűszerként, mártásokban és salátákban használjuk. A francia konyha egyik fontos alapanyaga, és régóta ismert gyógynövény (virágos hajtásából készült főzetét emésztőszervi és vesepanaszokra ajánlja a népi gyógyászat). Most elvetve kb. 6 hét múlva már szabdalhatod is zsenge leveleit. Virágozni ne nagyon hagyd (bár az most igazából nem is fenyeget), mert elég agresszívan szaporítja saját magát.
A zamatos turbolya rokona a gyökérturbolya, melynek gumóit a krumplihoz hasonlóan fogyaszthatjuk – e változat levelei viszont mérgezőek! A gyökérturbolyát is vethetjük ősz elején – a betakarítással viszont tavaszig várnunk kell.
Téli porcsin
Még egy salátanövény, amelyet méltatlanul kevéssé ismerünk Magyarországon. Pedig annyira egyszerű és annyira nagyszerű növény! Félárnyékos helyre elszórva, folyamatosan nedvesen tartva gyakorlatilag egész télen ellát téged saláta-alapanyaggal, ha télen picit véded a hidegtől (vagy esetleg a lakásban neveled).
És ha nincs kedved az idén már konyhakertezni?
Akkor sincs semmi baj, csak egyet fogadj meg, kérlek. Igen, most jön a jól ismert szólam: „talaj ne maradjon pucéran!” Ha te nem szeretnél a földdel babirkászni a hideg hónapokban, bízd a munkát a növényvilág „szürke eminenciásaira”: a zöldtrágyanövényekre. A mustár, a rozs vagy a pillangósvirágúak (bab, lucerna, herefélék) elfagyva és/vagy könnyen a talajba dolgozva folyamatosan gazdagítják a talaj tápanyagkészletét.
No, ennyi egyelőre elég is lesz ahhoz, hogy legyen mit figyelni a ködösödő őszi hónapokban (ja, meg a szeptemberi kánikulában…). És ígérjük, utána sem lesz unatkozás, sőt: novemberben jön csak az igazi mestermunka! De ne szaladjunk előre az időben: a „tél alá vetés” nevű bűvészmutatványról majd akkor beszélünk, amikor legalább az ígérete mutatkozik annak, hogy lesz az idén „rendes” tél…
(Ihlet: monjardinmamaison.fr, alsagarden.com)
