Jó, utálom én is, de ha tetszik, ha nem, vége a nyárnak, kész. Ha másból nem is látom, abból mindenképpen, hogy hiába gondoztam alaposabban a balkonládákban éldegélő petúniákat meg egyéb nyárkedvelő egynyáriakat (mert persze azért se fogadtam meg a saját tanácsomat, és nemcsak árnyéktűrő növényekkel ültettem tele a ládáimat…), mint a saját humanoid gyerekeimet, mégiscsak kezdenek meglehetősen szánalmasan festeni (ellentétben a humanoidokkal, akik annál nyalkább legényekké serdülnek, minél inkább békében hagyom őket nődigélni szépen 🙂 )
Szeptember eleje van, új szezon, új élet – hát mi kerüljön a petúniák helyére a balkonládába? Krizantém? Na ne. A krizantém gyönyörű, és én is úgy gondolom, hogy ki kellene emelnünk végre a „temetői virág” szomorú skatulyájából, de azért nagy tömegben, önmagában, novemberre már a nálam jobb monotóniatűrők is megunják, nem? De. Mint ahogyan a szintén kedves és szeretnivaló hanga és csarab is kissé elcsépelt lesz egy idő után. Szóval elkezdtem nézelődni. Íme ezekre jutottam, megosztom mindenkivel, hadd legyen izgi és színes az ősz az ablakpárkányokon!
Örökzöld a háttérben
Persze továbbra is tartjuk az álláspontunkat, miszerint nem kell mindenhová tuját ültetni, de egy jól eltalált örökzöld egész ősszel, sőt, akár télen is tökéletes hátteret ad a balkonládának. Vegyünk például egy törpe növésű hamisciprust (2650 Ft), amely előtt a fenti képen a díszpaprika (949 Ft) sárga és piros termései, a madárbirs törpe vagy kúszó fajtájának (1250 Ft) lángvörös bogyói adják meg az ősz legcsodálatosabb színeit, a pénzlevelű lizinka (680 Ft) meg olyan kora szeptemberiesen lustán folydogál mellettük, hogy az valami csuda, nem? A szerényen megbúvó, ugyanakkor kihívóan feltűnő lila növényke ott középen egy Alternanthera dentata, a disznóparéjfélék családjába tartozó, Magyarországon kevéssé ismert egynyári – de ha lilára vágysz, nyugodtan használj díszkáposztát, tök menő!
A változás szépsége
Ebben a ládában az a fantasztikus, hogy sosem fogod megunni, mert a benne élő növények az ősz beköszöntével és előrehaladtával mindig más és más arcukat mutatják.
A hangsúlyt a dísznapraforgó adja, amely ilyenkor még sokáig, akár a fagyokig mutatós marad, sárga színe a napot idézi, szálfaegyenes termete még sokáig nem enged bennünket arra gondolni, hogy ez bizony már az elmúlás évszaka… A napraforgóval remek kontrasztot alkot a tűzeső ’Sweet Tea’ változata (1650 Ft), ketten együtt olyanok, mint egy apró máglya az éjszakában – sárga lángokkal és bordóspiros parázzsal.
A kiültetés rendezői jobb oldalán a meténgfélék egyik családtagja, az Amsonia hubrichtii látható, amely Magyarországon szinten nem túl elterjedt, de bármelyik rokonával helyettesíthető. Azok a pirosas-zöldes levelek pedig nem mások, mint a jól ismert bőrlevél levelei – mi tavasszal sokkal többre értékeljük, hiszen korán virágba borul, szende rózsaszínű virágaival megelőlegezi nekünk az akkor már repesve várt tavasz illatát, de ugye hogy ilyenkor ősszel is mennyire megkapó tud lenni? Éljünk vele a balkonládában is!
A háttérben a vattacukorfű (1990 Ft) húzódik meg szerényen, de a füveket csak ne becsüljük le: növekedésük látványos, virágzásuk után pedig kifejezetten szépek, bársonyosak, szinte bundásak. Úgyhogy feltétlenül próbálj ki fűfélélet is az őszi balkonládában!
Őszi veteményes az ablakpárkányon!
Már mi is sokat beszéltünk arról, hogy azért, mert beköszönt az ősz, még nem kell búcsút inteni a konyhakertnek. Ez akkor is érvényes, ha csak egy balkonládád van: itt például nagyon egyszerű (és ehető!) dolgokat látsz ládába ültetve: céklát, salátát és árvácskát. Mégis olyan az egész, mint egy nagyon szofisztikált dísznövény-kiültetés, nem? Nagyon cseles – és finom is!
Tél típusúaknak ajánljuk
Ha nemcsak az indián nyár hangulata érdekel, vagy egyszerűen jobban vonzanak a hidegebb, télies színek, akkor nézd meg ezt a kiültetést. A filmbe illően stílusos arizónai ciprus kékeszöld levelei mellett az ezüstös lombú zsálya, a kétféle díszkáposzta lilás-kékes levelei és a viola adják a hűvös, ködös őszi reggelek semmi mással össze nem keverhető, utánozhatatlan hangulatát. Ja és a dísztök, természetesen szigorúan fehér fajta, nem sárga, nem narancs, nem vicces csíkos.
Van élet a színeken túl
Igen, az ősz egyik legkellemetlenebb tünete az (persze nem most, majd inkább október végén, november elején, de a gondos kertész nem máról holnapra él ugye), hogy eltűnnek a színek, minden olyan demoralizálóan szürkésbarnává aszalódik. Jó hír: ilyenkor jön el a FORMÁK ideje. Nézd csak meg a fenti összeállítást: az évszak jellegzetes színei – a sárga, a bordó, a vörös – szinte csak jelzésértékkel jelennek meg, az igazi mozgalmasságot, az igazi életet az egyes növényfajták habitusa adja. A varjúháj virágai nagyon sokáig megmaradnak, és elvirágzás után is szépek. A káposzta is jól bírja a fagyokig, a paprika pedig ugyan megszárad, sőt majd meg is fagy, de égővörös színét mindvégig megőrzi. A rendezői bal oldalon látható kálmos mocsári növény, tehát vízigényes, de amúgy nagyon masszív, bármit kibír, abszolút télálló. A japánfű pedig az első fagyok igazi királya lesz: íves, karcsú levelein azonnal megáll az első picike dér és zúzmara is, csodálatos látvány lesz, ahányszor kinézel az ablakon.
Ugye, egyetértetek velünk abban, hogy az ősz nem az elmúlás évszaka, hanem a soha vissza nem térő új lehetőségeké?
(forrás: finegardening.com és pinterest)
