Oké, a díszkaviccsal kapcsolatban mindenkinek vannak elvárásai. Ne kelljen nyírni a füvet, valami elválasztó legyen a terasz és a fű között, a ház mellett a drainezést takarja el. Ez elég sokrétű elvárásrendszer, de bennünket ez most nem zavar, teszünk még mellé pár szuper gondolatébresztőt.
Ezért hozok néhány ötletet, hogy mi módon lesz a kavics tényleg a kert dísze. Mert az lesz, aminek a csodájára járnak majd. És nincs messze attól, hogy leöntjük és elterítjük. Jól hangzik?
A három kedvenc felhasználási területem következik.
Ázsiai hatású kőkert a kertben
Erre tökéletes a pala, mégpedig az apró darabokra zúzott verziója, ahol 3-5 centis zúzalékról beszélünk. Egy árnyékos helyet képzeljünk el, 10-20 négyzetmétert, nem kell nagyobb. A palazúzalékban tipegőkövek, és a pala közé szép növények beültetve, mint például a törpefenyő, japán juhar, aminek vörös a levele, vagy a japán kövérke.
Nature Japan Ground Autumn Maple Leaf
Egy-egy szép formájú sziklatömbbel kombinálva, garantált a siker az összes vendégnél, aki betér, és eljut a kertig. Mutatok pár képet.
Száraz patakmeder a kertben
A száraz patak intézményével leginkább az angol kertészeti szakirodalomban találkozni, ami érthető, az esőzések miatt. Igen, ma már nálunk szempont, hogy az egyszerre érkező csapadékmennyiséggel tudjunk mit kezdeni, erre lesz segítségünkre a patakmeder.
A száraz patak ráadásul gyönyörű, izgalmas és bátor díszítő eleme lehet a kertnek, ahogyan az itt összegyűjtött képek is mutatják. A jól sikerült patakmederhez elég néhány jó tanácsot megfogadni, íme:
A patakot olyan helyre tervezzük, ahol valóban képes összegyűjteni a felesleges esővizet. Kanyaroghat lefelé a kert dombosabb részén, vagy a lejtő aljában, de két telek közötti vízelvezetés is romantikusabb egy kis patakkal, mint egy betonteknővel vagy egy állandóan sáros, gazos földsávval.
A meder szélessége a kert méretétől, a rendelkezésre álló helytől függ, de egy „bruttó” félméteressel nagyot nem tévedhetünk.
A leendő mederből kiásott földet húzzuk ki egyszerűen a „partra”. Ebből a földből tudjuk ugyanis megépíteni a vízparti növényegyüttesünk helyét. Mert a parton növényeknek muszáj lenni, ez a természet törvénye, tiszta ügy.
A meder aljára geotextíliát (nem műanyag fóliát!) terítünk, amelyet kihúzunk egészen a meder szélére. A mederbe kb. 25-35 centi aprókavicsréteg kerül, ők fogják elvezetni a felesleges vizet.
A patakmeder szélére nagyobb köveket, szikladarabokat helyezünk, ezek jótékonyan eltakarják a geotextilt + tökéletesen természetes patakpart-érzést keltenek. Itt bátran lehet kirakózni a kövekkel, addig pakolásszuk őket, amíg elégedettek nem leszünk a látvánnyal.
A sziklák hátsó, kert felőli részét bugyoláljuk termőföldbe, ide mehetnek a növények. Ha erdei patakról ábrándozunk, akkor jöhetnek páfrányok, asztilbék, árnyliliomok és egyéb erdei aljnövényzet, ha napfényes mezei patakról, akkor sásliliom és írisz, ha mediterránról, akkor akár törpefenyők is.
Na de a fő építőkő itt is a kő. És mennyire jól tud kinézni!
És mi történik, ha valakinek megmutatjuk? Ő is ilyet akar, azonnal. További előnyök, hogy ezen a területen nem kell füvet nyírni, és szinte magától működik az egész.
Kavicsmozaik
És kavicsjárda. Ez a kreativitás és a művészet kimeríthetetlen tárháza. Máris mutatom, miről van szó, de előbb a szöveg. A kavicsmozaik színek és méret szerint válogatott kavicsokból készül, akár valami létező dolgot ábrázolhat, vagy szép mintát. A mérete a 50×50 centitől a végtelenségig terjedhet. Akár az egész járdán végigfutó, ismétlődő mintázatunk is lehet, de egyszerűbben is megoldhatjuk a színek vagy a méretek kombinálásával. Az igazán lelkesek az élére állított kavicsmozaikot építenek. Kevés felemelőbb dolog van, mint a saját kertünkben a saját mozaikunkra pillantani reggelente.
