Pár hete motoszkált már a fejemben, hogy kellene csinálni végre egy nagyobb komposztálót az egyik belvárosi kertemben (ahol a kertfenntartásért felelek).
Mivel az elmúlt hónapban a szemétszállítás érezhető lelassulásával és részleges leállásával felgyorsulni látszanak az események, gondoltam, itt az alkalom belevágni. Nevezzetek vészmadárnak, de én úgy vagyok vele, hogy még mielőtt teljesen szétesik a szemétszállítási rendszer a kerületben / Budapesten / országban, a részemről elvégezhető minimumot megteszem, és ahol csak lehet, nullára csökkentem a kerti zöldhulladékot. Ehhez nem kell mást tennem, csak építeni egy az átlagosnál valamivel nagyobb komposztálót, hogy a belvárosi társasházak kertjeiben ne legyen balhé a felhalmozódott és nem túl esztétikus látványt nyújtó levél- és ágkupacokból.
Mivel társasházi környezetben a kert számára legegészségesebb módszer, vagyis a zéró levélszedés szinte kivitelezhetetlen és – könnyen belátható okok miatt – nem is biztos, hogy megoldható, így marad a komposztálás.
Én egyébként nagy rajongója vagyok az FKF zsákoknak, nekem épp nagyon praktikus, hogy nem kell minden kis adag zölddel valamelyik lerakóba rohangálni kétnaponta, ami már csak a bekerülési idő miatt is nagyon kényelmetlen lenne. Remélem nem fog rám megharagudni egyik zöldhulladékot kezelő cég sem azért, mert közvetve a zöld zsákok ellen agitálok. Én leginkább a komposztálás MELLETT és NEM a hulladékelszállító- és kezelő cégek ELLEN vagyok.
Szóval, ez itt lentebb a kiindulási állapot. Kőbányán egy építkezés mellett volt dolgom, mikor megláttam ezt a raklaphalmot. Egy pillanat alatt összeállt a kép: ebből remek komposztáló lesz. Az építési vállalkozót hamar sikerült meggyőzni, milyen jó lesz neki, ha megszabadítom néhány raklapjától, ami egyébként is a szemétben végezné, jobb esetben gyújtósként, ha jut rá ideje, hogy ilyesmivel foglalkozzon az építőipari rohammunkák közben.
A raklapok gyorsan megérkeztek egy belvárosi hatalmas kert egyik negyedébe. A Jászai Mari tértől két percre, Újlipótváros szívében meglepően sok rejtett zöldterület van, amik az utcáról egyáltalán nem érzékelhetőek, csak az itt lakók tudnak róla, meg persze aki valamilyen okból átjut a házakon. Gázos, betörő, macska.
Ez meg itt a helyszín. A tervem az, hogy a kertben álló 7 vagy 8 nagy fa lehulló lombját és a fűnyírásból származó nyesedéket mostantól 100 %-ban komposztáljuk. Az elmúlt hetek munkái során már összegyűlt 12 zsák zöldhulladék, és a 2 régi, műanyag, egy köbméteres komposztálóban felgyülemlett cuccal is kezdeni kell valamit.
A komposztálás precíz leírását ne várd most tőlem, ha érdekel a téma, a Gardenistán is millió helyen megtalálod a részletes leírását, hogy mit tehetsz a komposztra és mit nem, ezt feleslegesnek érzem újra leírni. Ehelyett most egy konkrét megvalósulás lépéseit nézheted végig. Én így csinálom, s az eredményes végkifejletben biztos vagyok – fél szemmel figyelem már vagy 20 éve a komposzthalmokat.
Kicsit közelebbről fotózva látható a tett helyszíne. Egy nagy ostorfa tövében és egy szerencsétlenül küszködő, a fény felé igyekvő aranyvessző bokor alá kerül a nagy mű. Az egész kert nagyrészt árnyékos, ilyen szempontból bárhol ideális lenne az elhelyezése.
Egy gyors tisztogatás utáni seregszemle pillanata: 5 db egész raklap és 3 kisebb (az egyik kicsi még szégyenlős volt, nem akart rajta lenni a csoportképen), ebből fog készülni a durván 1,5 x 2 méteres zöldhulladék újrahasznosító gyár, amit egy délután felhúz a melós brigád, vagyis én és egy lelkes lakó a társasházból.
Három raklap felületét kicsit megcsiszoltuk, valamilyen festék vagy malter volt rajta, de egyébként szándékosan nem foglalkoztunk velük többet. Legalább jobban beissza a festéket az anyag. Emellett ugye használt raklapokról van szó, a cél pedig egy minimál költségvetésű, de mégis vállalható kinézetű komposztáló, szóval feleslegesen nem bajlódtunk velük.
Két raklapra azért ráfért a felület teljes felfrissítése, ahogy a lenti képen is látni. Ezt viszont csak a külső oldalán kellett elvégezni.
Közben elindult a festés is. Találtam 3 féle festéket a raktáramban, még tavaszról maradtak meg. Semmi bajuk, ide pont jól jöttek. Egy kevés zöld, piros és jó sok barna, így a mennyiségekhez igazodva lett kicsit színes az egész.
Egy-egy piros és zöld deszka mellett az összes többi rész barna lesz. Ez a kombó legalább ad egy kis extra színt az őszi-téli kertnek, úgyis mindig mindenki hiányolja a színeket a téli kertből.
Az összeállítás megkezdéséhez egy ötperces tereprendezésre volt szükség, és már indult is a csavarozás. Mert ahogy egy öreg, bölcs kertész mondta nekem egyszer: fiam, hogyha hepehupás talajra teszel bármit is a kertben, akkor bizony hülye vagy. Én meg mindig igyekeztem tanulni és alkalmazni a tudást, szóval gereblyéztem egy gyorsat.
Kívül-belül két-két kis deszkadarab elég volt hozzá, hogy stabilan álljanak az elemek. Hátra kerültek az egyik irányban deszkázottak, előre a másik típus, így mégis csak lesz egy rendezett képe az egésznek.
E két képből kiderülhetett számodra, hogy levettem a melegítőfelsőm. Meleg volt! Lent pedig egy informatív fotón a csavarozás művelete látható (ha esetleg még nem láttál volna ilyet életedben).
És már majdnem kész is. Az utolsó elemet meghagytuk mobilnak, így szükség esetén nem kell bemászni – mert a kényelmi szempontokat sem lehet figyelmen kívül hagyni, ugyebár.
A keret kész, most jöhet a titkos adalék, a geotextil. Ez azért lesz jó, mert tökéletesen egyben tartja a halmot, egy darab levélmaradék nem fog kipotyogni a deszkák közül. A geotextília – mivel árnyékban lesz, nem éri a közvetlen napfény – nem fog lebomlani egy szezon alatt, hosszú évekig elvégzi a feladatát.
Néhány helyen kell csak rögzíteni, a komposztáló pereme mentén precízen illeszthető. Csak pár csavar, és kész. Ha van egy normális tűzőgéped, az is tökéletesen megteszi.
Mikor a rögzítés kész, az alját visszahajtjuk a raklapok alá, a geó így a fának is ad egy extra védelmet – mivel nem fog közvetlenül érintkezni a talajjal, tud szellőzni, az anyag így tovább bírja.
Végre jöhet a zöldhulladék. Az aljára kerültek a kertben régóta bomladozó, egykori akácfa tönkjének darabjai, amik már olyan állapotban vannak, hogy a kupac alján szerintem egy éven belül teljesen szétesnek.
A nagyobb darabok után jöttek az összevágott gallyak, 6 zsáknyi elveszett a komposztáló aljában. Ez az alulról történő szellőzést is segít mindaddig, amíg ezek is össze nem esnek és le nem bomlanak teljesen.
A második adag újabb hat zsák apró nyesedék után borítottunk rá néhány vödör földet. Ezt a műveletet is érdemes elvégezni, ugyanis föld bekeverésével jelentősen gyorsul a komposztálódás folyamata. A föld úgymond “beoltja” a nyesedéket, mint ahogy a házi tejföl készül a tej beoltásával – ilyen egyszerű.
Na és mit nem szabad elfelejteni?! Mi az, ami még fontos utolsó lépésként?
Igen, egy kicsit meg kell locsolni a halmot, hogyha száraz. Ez a kupac itt csont száraz volt, arra pedig akár heteket is várhatunk, hogy az őszi esők átáztassák. Főleg, amilyen sok eső esik most ősszel – szinte semennyi. 3-5 perc slagolással a föld egy részét is a nyesedék közé mostuk, a többi már a természet dolga.
Ennyi volt. Egy kellemes délután, 4-5 óra munka két embernek, plusz a raklapok szállítása Kőbányáról be a belvárosba, Újlipótvárosba cirka két óra pakolással együtt – egy kombi személyautóval egy körben pont eljött az 5 nagy és a 3 kis raklap.
A külső megerősítéseket azt hiszem kicserélem majd egységesre, még jobban fog kinézi, így kicsit bántja a szemem, illetve a sarkára kerül egy kis növénycsoport, egy hortenzia néhány árnyékliliommal, úgy még inkább elveszik majd ebben a nagy kertben.
A ház kijáratából, a kert túloldaláról nézve egészen elveszik még ez a nagy komposztáló is, az elé ültetett növényekkel együtt, s a jövőre újra fölé hajoló aranyvesszővel kiegészülve szinte alig lesz észrevehető – ami nem is cél, hisz néz ki úgy, hogy nem is rejtegetni, inkább mutogatni lehetne.
Hogy a kert minden zöldjének elég-e ez a méret, azt majd meglátjuk december elején. Én bizakodó vagyok, sőt, szerintem simán, de nem akarom elkiabálni.
Decemberben frissülni fog a cikk, meglátjuk, hogy alakul ez a kis kísérlet. Addig is éljen a recycling!
Pénzügyileg nézve:
- raklap – ingyen
- geotextil – 10 négyzetméter, 3500 Ft
- festék – maradék, de ha venned kell, egy 0,75 literes vékonylazúr bármilyen színben bőven elég lesz, ez 3-3.500 Ft
- csavarok – 50-60 db, minél nagyobb kiszerelésben veszed, értelemszerűen annál olcsóbb, pár száz forint, durván 10 Ft darabja
- idő – 8 óra munka
Amit ezzel spóroltunk:
Kapásból megmaradt 12 db FKF zsák, az 3.000 Ft, és még legalább kétszer, de inkább háromszor ennyit nem kell megvenni idén ősszel, az újabb 9.000 Ft. Jövő nyárra pedig lesz már legalább 1 köbméter friss komposztunk, aztán őszre még egy. Az 12-14.000 Ft plusz a szállítás. Amellett, hogy kíméled a környezetedet (csökkented a környezeti terhelést), még anyagilag is kifizetődő. Jó biznisz a természettel üzletet kötni.
