A műanyagok újrahasznosítása csupán szemfényvesztés

Te is szelektíven gyűjtöd a szemetet? Én is, és emiatt úgy érzem, teszek valamit a környezetért, ami megnyugtató gondolat. De vajon tényleg ez a megoldás?

Annyira sok műanyag gyűlik össze nálunk a társasházban, hogy komoly stratégiai játék levinni a szemetet. A 25 lakásra jut egy műanyagos kuka, ami az ürítés napján megtelik, úgyhogy ha nem sietsz, lemaradsz, aztán még egy hétig kerülgetheted az egyre csak növekvő műanyaghalmot.

Ma már az Atya Úr Isten is műanyagból van, de legalábbis bele van csomagolva. A szelektív műanyagról mindenki egyből a vizes és üdítős flakonokra asszociál – ezek egyébként tökéletesen fölöslegesek és igazán könnyen kizárhatók lennének az életünkből, erről már korábban szónokoltam. A többi élelmiszer és háztartási eszköz azonban nem nagyon jut eszünkbe, pedig elég, ha benézel a spájzba: száraztészta, rizs, kenyér – mindegyik műanyagba van csomagolva, tisztítószerek és eszközök – előbbi köntöse, utóbbi anyagában műanyag vagy gondoljunk csak a bezacskózott banán/alma/paradicsom/bármilyen zöldség és gyümölcs anomáliájára. Bárcsak lenne nekik valami olyan természetes úton lebomló burkolatuk, ami megvédené őket és akkor nem kellene a műanyag…

Szelektíven gyűjtök, szóval megnyugodhatok… vagy nem?

Egyszóval belefulladunk szépen lassan a műanyagokba, de szelektíven gyűjtjük és újra is hasznosítják, szóval nincs gáz. Hát de, van. Igaz, hogy a műanyagok egy részét újrahasznosítják, de annak a temérdek csomagolásnak a kétharmada nem is alkalmas rá. Európa összes műanyaghulladékának 70% kerül lerakókba vagy égetőkbe. Így már nem is annyira hatékony ez a módszer ugye? Ráadásul a fémmel és üveggel ellentétben a műanyagokat nem lehet végtelenszer újrahasznosítani és az anyag minősége is romlik idővel, mígnem meg kell tőle szabadulni. Előbb vagy utóbb tehát a műanyag elkerülhetetlenül szeméttelepen köt ki – és ez még a jobbik eset, mert rengeteg az óceánokban úszkál. A lerakóban évszázadokig is eltart, míg valami történik velük, égetés során pedig számos mérgező anyag kerül a levegőbe. Egyetlen vizes palack például minimum 450 évig a bolygón marad valamilyen formában. Nem túl nyerő. Hiába voltál tehát nagyon környezettudatos és dobtad azt a zacskót a sárga kukába, közvetetten mégis egy sima kukába vagy tűzbe dobtad.

Az újrahasznosítás nagy biznisz

Arról is érdemes egy pár szót ejteni, hogy az újrahasznosítás tulajdonképpen üzlet és nem jótékonyság. Méghozzá nem is akármilyen üzlet, világszinten olyan sok dollár milliárdot érő, hogy én már ki se tudom olvasni. De lévén üzlet, nagyon könnyen tönkre is mehet. Jön egy olajválság vagy valamelyik nagyhatalom már nem kíván az újrahasznosítással foglalkozni, mert neki jobban megéri újat gyártani és akkor az egész újrahasznosítás mehet a levesbe, úgy ahogy van.

Nem elég, hogy nem hatékony az újrahasznosítása, sőt nem is vehető biztosra, de maga a gyártása is elképesztően környezetszennyező. A műanyag ugyanis kőolajból készül, amit környezetbarátnak egyáltalán nem nevezhető módszerekkel bányásznak. A talaj-, víz- és levegőszennyezés mellett a kitermelésben dolgozók és a bányászat helyszínének környezetében élők egészségét is közvetlenül veszélyezteti.

Mi lenne akkor a megoldás?

Zero waste! – vágnák rá nagyon sokan. Kerüljünk mindent, ami után hulladék marad. Hát igen, könnyű azt mondani. Vannak már csomagolásmentes boltok, de azokról is kiderült már, hogy nem jelentenek megoldást.  Ne dugjuk azért homokba a fejünket, átlagos halandóként is sokat tehetünk: nem veszünk például habtálcán lefóliázott almát, vagy összecelluxozott banánt és az ásványvizet is gond nélkül mellőzhetjük, mert a csapból is pont olyan jó víz folyik. Vannak azonban olyan dolgok – például a legtöbb kozmetikum, aminél nagyon nehéz kikerülni a műanyagot vagy nagyon időigényes és akár drága is lehet. Ironikus nem? Lássuk be, a mai világban elég nehéz a nulla hulladékra törekedni – ezzel együtt nem értelmetlen a próbálkozás, sőt! Hajrá! Hiszen mindannyiunk saját jól felfogott érdeke a környezetvédelem. Ennek érdekében viszont nem csak a fogyasztóknak kellene felelősséget vállalniuk.

Kié a felelősség?

Az igazi változást és megoldást a világ politikai vezetői és a gyártók hozhatnák meg. Egyetlen döntéssel akár pár óra alatt betiltható lenne az egyszer-használatos műanyagok gyártása. Ezzel egy csapásra megoldódna a probléma nagy része. A gyártók rákényszerülnének, hogy környezetbarát csomagolásokat használjanak vagy ne is használjanak egyáltalán és akkor nekünk se kellene kötéltáncot járni a szupermarketekben. Persze ennek nyilván komoly gazdasági következményei lennének, amiket egyelőre fel se mért senki.

Az újrahasznosítás tehát nem megoldás a problémára, csak egy eszköz a műanyag okozta károk enyhítésére. Időleges csupán és egyáltalán nem hatékony, az igazi megoldás a műanyag gyártás minimalizálása lenne. Tegyük meg amit tehetünk: vegyünk minél kevesebb műanyagot, amit mégis megveszünk továbbra is dobáljuk szorgosan a sárga kukába és reméljük, hogy megéljük a napját, mikor megszűnik az egyszer-használatos műanyagok gyártása és még nem lesz késő.

 

A cikk Sirena Bergman írása alapján készült.

A kiemelt kép forrása: pixabay

Címkék: