Aki kertészkedik és egyébként is gyakran megfordul a természetben, otthon érzi magát benne és szereti az utolsó kis virággal-bogárral együtt a világot, ami körülveszi, az nem csinál nagy ügyet abból, ha néha megcsípi valami. Lekezeli, amivel szokta és megy tovább.
Igen, így élünk mi itt a Kárpát-medencében, de kérdezzünk meg erről egy Közép- és Dél-Amerika esőerdeiben élő 24 órás hangyacsípést elszenvedő természetjárót, ő biztosan más véleménnyel lenne. Ugyanis ennek a hangyának olyan a csípése, ami jelenlegi tudomásunk szerint a legbrutálisabb fájdalommal jár és ehhez képest a mi lódarazsunk csípése csak egy apró fricska lehet.
Justin Orvel Schmidt amerikai entomológus az 1980-as években kidolgozott egy skálát, amit Schmidt-féle rovarcsípés-erősség fájdalomskálának nevezünk. De hogy tudta besorolni a fájdalmakat? A módszer szokatlan, bár elég kézenfekvő: rengeteg különböző fajjal megszúratta magát, és egy általa alkotott skálán értékelte, mennyire fájdalmas a szúrás, illetve mennyire tartós az okozott fájdalomérzet. Na igen, vannak megszállott/elhivatott emberek, ettől szép ez a világ.
Tapasztalatai alapján a legrosszabb szúrása a 24 órás hangyának van (Paraponera clavata), ami a 0-4 között mozgó skálán 4+ pontot jelent. A csípése nagyon intenzív fájdalomérzetet okoz, ami legalább 1 napon át kitart, és átmeneti bénulással is jár. Ezek a hangyák Közép- és Dél-Amerika esőerdeiben élnek, aprók, de hatékony vadászok, hiszen a fullánkjukban található méregmirigy idegbénító és szövetkárosító vegyületeket tartalmaz. Ez a mennyiség az apró gerincesek számára halálos, az ember számára pedig csak elviselhetetlenül fájdalmas és bénító.
És mégis vannak, akik kifejezetten keresik ezeket a hangyákat: a Satere-Mawe indiánok férfivá avatási rítusán 10 percen át kell elviselni a hangyák csípését, majd ezt a rítust összesen 20-szor elviselni, hogy végül harcossá váljanak. Az eljárást tesztelő férfiról egy film is készült, amit csak akkor nézz meg, ha bírod mások szenvedésének látványát.
A Schmidt-féle rovarcsípés-erősség fájdalomskálán a következő rovarok szerepelnek még:
4-es fájdalomszint (tiszta, heves, pisztolylövésre emlékeztető fájdalom ): 24 órás hangya, tarantulaölő darázs, harcos darázs.
3-as fájdalomszint (maró, égő, kegyetlen): déli papírdarázs, floridai aratóhangya.
2x fájdalomszint (mint egy fellángoló gyufaszál a bőrön): lódarázs.
2-es fájdalomszint (erős, viszonylag hosszú ideig tartó): osztrák darázs, fehérarcú lódarázs.
1.2-es (éles, hirtelen, nem hosszantartó): tűzhangyák.
Forrás, kiemelt kép: wikipedia
