Sosem gondoltam volna, hogy egyszer azt kívánom majd decemberben, hogy bárcsak ne lenne ilyen meleg, és mégis. Azt hiszem, hogy most, a második ausztrál karácsonyom alatt értettem meg igazán az “I’m dreaming of a white christmas” című dalt.
Rájöttem, hogy hideg nélkül nem tudom értelmezni az ünnepeket, amitől egy kicsit elveszettnek éreztem magamat, a világ másik végén, távol az otthonomtól, és életemben először jól esett volna egy igazi, csípős mínusz 10 fok. Majd befutottak a családi és baráti hívások, és mindenki sorra azt kérte, hogy küldjek már egy kis napfényt, meg meleget, mert olyan messze még a tél vége.
Éppen ezért, a gyümölcsöktől roskadozó trópusi kertünkkel, és a most nyíló színpompás virágkavalkáddal szeretném búcsúztatni ezt az évet, valamint a Gardenistát, ami az elmúlt másfél esztendőben mindannyiunkat közelebb hozott kicsit a természethez, annak szeretetéhez, megbecsüléséhez és megóvásához. Jöjjön tehát egy utolsó csepp gardenistás nyár, innen Ausztráliából.
A szemem fénye, az első ananászom
Fél éve nekiálltam, és újratelepítettem a kissé leharcolt virágágyást a hátsókertben, amiben mindössze két pawpaw fa árválkodott. A kerítés tövében találtam három viseltes, még éppen hogy életben lévő ananászt, amit sajnáltam volna kidobni, így bízva a csodában átültettem a virágágyásba. És láss csodát, pár hónappal később az egyiken megjelent valami.
Nem fogok hazudni, ugráltam örömömben, mikor megláttam az apró ananász kezdeményt, és a párommal együtt szurkoltunk neki, hogy megmaradjon. Nos, mielőtt tavasszal nekiállnál ananászt ültetni elárulom, hogy még itt, Ausztráliában is hónapokba telik, hogy az a bizonyos egy gyümölcs per növény beérjen.
Szóval egy hónapja bámuljuk a kis jövevényt, és biztatjuk, hogy nőjön már gyorsabban. Bemutatom tehát a büszkeségemet, a megmentett ananász cseperedő egy szem termését.
Minden más roskadozik a gyümölcsöktől
Nyugi, csak az ananász volt ilyen nehéz szülés, a gyümölcsösben lévő fákról fürtökben lógnak a gyümölcsök. Szóval, hogy igazi nyári hangulatot teremtsek, és kibírd, amíg megjön a tavasz kezdjük a mangófával. Nem kell rá karácsonyfadíszt venni, mert vannak saját gömbjei.
Mikor megtudtam, hogy erdőket irtanak ki, hogy az egész világ avokádót zabálhasson, azt hittem örökre le kell mondanom erről az isteni, zöld termésről. Majd úgy hozta az élet, hogy saját avokádófám lett, amin most érnek a guacamole alapanyagok.
Hát almafánk az épp nincsen, de terem helyette sárkánygyümölcs, lychee, pawpaw, makadámia és még sok más finomság.
Tudtad például, hogy a sárkánygyümölcs egy kaktuszon terem?
Vagy, hogy a lime akkorára nő mint egy narancs, a lycheet pedig imádják a denevérek?
Volt, amiről először azt sem tudtam micsoda, de ha már fehér karácsonyom nincs, legalább van banánpálmám. Remélem már érzed a nyár ízeit.
Ennyi szín nincs is
Tudom, hogy minden kopár, szürke, köd lepte és hófedte, de amíg otthon alszik a természet, hogy aztán tavasszal minden zöldbe boruljon, addig is gyönyörködj a szabadon növő hibiszkuszok színválasztékában.
Az én személyes nagy kedvencem a frangepani, ami amellett, hogy úgy néz ki, mint egy darabka nyár, még isteni illatot is áraszt.
A jakaranda fák liláját is felülmúlja a hatalmas bugenvilea bokrok élénk fuxia színe.
De persze ebből is van mindenféle színösszeállításban.
Vannak egészen karácsonyi hangulatú virágok is, amik hozzák az ünnepi piros-zöld színösszeállítást.
De ha hiányzik a nap melengető sárgája, most feltöltődhetsz minden árnyalatával, a trombitavirágokat vagy épp a kánnákat csodálva.
Végül pedig jöjjön egy kis ünnepi elegancia. Ha hó nincs is, de fehér virágok itt is akadnak, közülük is az egyik legszebb a magnólia.
Remélem sikerült egy kis napfényt csempésznem a télbe. Az új év hamarosan elhozza a tavaszt. Találkozzunk jövőre is!
Addig is üdv Ausztráliából,
Ági
