A csomagolásmentes bolt koncepciója nem rossz. Értem, és tetszik is. Ahhoz azonban, hogy érdemben tudjuk vele foglalkozni, beszélni kell a csomagolásról, mint tényezőről a vásárlási folyamatban.
A csomagolás valamikor a múlt század közepén lett fontos, amikor sorra jelentek meg az önkiszolgáló üzletek, akik mondjuk többféle mosószódát tartottak, vagy sonkát, tejfölt. Amíg megmondta az eladó a pulton túlról, hogy mi ez pontosan, mert ismerte a beszállítót a közelből, addig a központi beszerzés, az áruházlánc kifejezések már önmagukban is magyarázzák, hogy ha volna is pultos, az se ismerné a beszállítót, és nem is lenne tisztában a csomag pontos tartalmával.
Éppen ezért a csomagolás a néma eladó. Elvileg minden rajta van, ami szükséges, hogy eldönthessük, ez a termék kell-e otthonra, vagy nem. Vannak helyi szabályozások, általános törvények, hogy bizonyos dolgokra mit kell ráírni, de összességében ezek a vásárlási döntést segítő információknak kellene legyenek. Többnyire azok is. Innen tudjuk meg, hogy a régen fél literes tejföl ma már csak 330 ml.
Ilyenek, mint a szavatossági idő, a származási hely, a szemcsenagyság, most kajáról beszélünk elsősorban. Vannak a kereskedelemben olyan részterületek, ahol a mai napi a régi modell dívik, például a zöldséges, a tőkehúsos, meg a virágos. Nem is tudom, hogy van-e még ezeken kívül. Rá lehet mutatni, bízni lehet a boltos előválogató képességében, infót lehet kérni. Ezek egyszerű, bárhol megtermő javaknál működnek.
A dolog ott kezd bonyolódni, amikor vegyipari anyagokat vennénk csomagolás nélkül, amik furfangosak tudnak lenni, mindenkinek eszébe jut egy két példa, biztosan, hogy mekkora galibát okozna a hasonló fehér őrlemények felcserélése. Innentől a használó felelőssége, hogy melyik egyforma műanyagdoboz, vagy zacskó hová kerül otthonra, hogyan feliratozza, vagy cseréli fel (amire egyébként elég szigorú és világos szabályok vannak, meg jelrendszer). Ennek a veszélyeit gondolom nem kell ecsetelnem. Az sem egyszerűsíti, ha mondjuk sört vagy üdítőitalt vásárolnánk.
Aztán ott a minőség kérdése. Tipikus az éttermi Heinz ketchupos üvegben a legolcsóbb sajátmárkás íz. A Drágasör feliratos sörcsapra vágott olcsó hordó. A pizzán a leggagyibb sajtkészítmény. Ezek azok az esetek, amikor már feldolgozták az alapanyagot, és gőzünk sincs, voltaképp mit kapunk.
Jöjjünk le a minőségről, mert nem akarom azt sugallni, hogy a csomagolásmentes boltban csak gagyit árulnak, mert nyilvánvalóan nem igaz. Sőt. De pont, mint a zöldséges esetén, az értékesítő jóízlésére vagyunk bízva. Ugyanakkor bőségesen vannak olyan termékek, amik esetében szemrevételezéssel nem állapítható meg minőségi különbség.
Aztán ott a lokáció és a lefedettség kérdése. Amíg egy multi okosan kiszámolt, grammra adagolt telephelypolitika mentén terjeszkedik, és az elért vásárlóközönség mérete alapján nyit, vagy nem nyit valahol boltot. Ennek tudatában gyűjt adatot (árulja el az irányítószámát legyen kedves, kell a blokkra) használ kampányt, dobál újságot, listáz be vagy ki termékeket, tesztel, kísérletezik, kutat, vásárlói magatartást rögzít, elemez, hűségpont adatokkal zsonglőrködik. Addig a csomagolásmentes bolt nem éppen így működik, pusztán az üzemméretből fakadó eltérések miatt.
A multik működése egy eléggé hatékony rendszer, amivel borzasztó nehéz versenyezni kisboltként, akár beszerzésről, tárolásról vagy értékesítésről beszélünk. Főleg, mióta a plázastop miatt egy kackiás öntökönrúgással bekényszerítették a multikat is kisközértnyi helyre (Tesco Express pl).
Aztán ott az informatikai rendszerük, ahol központi árazással, napi többszöri árfigyeléssel, nemegyszer távolról tudnak árazni egy-egy terméket, vagy akár az egész boltot (pékáru zárás előtt félórával féláron). Vagy a justintime beszállítói rendszer, amikor az akciós termék pont egy kipakolásnyi idővel érkezik az akció kezdete előtt, hogy addig se foglalja mások elől a rakrárat, meg a polcot.
Egy Aldi, Lidl, Spar, Tesco stb. vonzáskörzete kilométeres nagyságban mérhető. De el tudom képzelni, hogy a Budörsi Auchané akár 20-30-50 kilométer is lehet, hiszen a pesti kivezető autópálya-szakaszon mennek hazafelé az alvóvárosokba a népek, és itt állnak meg bevásárolni. És ezzel együtt itt dobják a kosárba a mogyorót, az ömlesztett, vagy folyós, darabos, vagy szeletelt cuccokat, a magokat, a lisztet, az akármit, amit egy csomagolás mentes bolt adni tud.
És ugye itt jön a dilemma. Mivel okozok kisebb ökológiai lábnyomot? Ha amúgy is ott vagyok a boltban, és megveszem a csomagolásmentesben is kapható lencsét, rizst, cukrot, pékárut a többivel együtt, vagy ha tömeggel, kocsival, rollerrel, bárhogy, elzarándokolok a csomagolásmentes boltba, és megveszem ott? Azt hiszem egyértelmű a válasz, megveszem a rendes boltban, és szelektíven gyűjtöm a hulladékot, jobban járok, és a világ is jobban jár. Nem szúrom el külön az időt, nem termelek egy rakás szénmonoxidot, nem körözök a háztömb körül. Csak leveszem a polcról és megyek.
Egy adott terméket nézve, plusz Co kibocsátás nélkül jut el a multiba közúton, a központi raktárból, tehát az egységcsomagra vetített szállítási költség és Co kibocsájtás alacsonyabb, mintha a csomagolásmentes bolt tulajdonosa döcög el a dízel kocsijával a nagykerbe heti kétszer a pisztáciáért, vagy a mosóporgyárba a lédig mosóporért, vagy egyesével szállíttatja a beszállítóival. Ez könnyen belátható.
Mivel a csomagolásmentes boltban nincs központi logisztika, raktározás, és nincs felhalmozás sem (legalábbis multii értelemben), nagy az áru forgási sebessége, ami sok szállítási alkalmat jelent. Aztán ebben a csomagolásmentes boltban nem kapni mindent, ami kell egy háztartáshoz. Tehát mindenképp menni kell a hagyományos boltba is. Ez is rossz hír.
USP-nek megintcsak kevés, ha egy bolt arról híres, hogy ott nincs csomagolás. Néhány ördögbotosból menet közben anyukává lett hippin kívül az embereket inkább az érdekli, hogy a lehető leghamarabb bezsákolja a cuccot hazafele, és ne kelljen háromfelé menni. A termékkínálat kulcsfontosságú, és ez már olyan egyszerű dolgokon el tud menni, hogy nincs otthon budipapír. Az meg ugye csak csomagolva jó, különben szétgurul. Most tekintsünk egy olyan sötétzöld extremitásoktól, mint a textil, mosható seggtörlőkendő, amivel kapcsolatban itt a szerkesztőségben az öklendezés volt az egyetlen érdemi reakció.
Szóval van ilyen bolt, és tisztelem, becsülöm a tulajdonosait, akik bele mertek vágni, mert kiszámolták, hogy ez csak jó lehet. Felmérték a vevőkört, rákutattak, beálltak pár hétre a szatócshoz, és faggatták a környékbelieket, hogy érdekes lenne-e a koncepció. Végül üzlethelységet béreltek, feltöltötték áruval, és megfordították a táblát, hogy nyitva.
De szerintem az igazi megoldás nem a párszáz méteres vonzáskörzetű kiboltok csomagolásmentességére épített koncepció a világ megmentésére. A valódi megoldás az lenne, ha okos törvényhozással, megoldanák, hogy a mindenhez hat kötelező nejlonzacskó koncepciója változzon meg. Legyen újrahasznosítható papír vagy vászonzsák a pékárunál, ami többször is használható. Ne nézzenek hülyén, ha saját dobozba kérjük a felvágottat. Ami csomagban, csomagban csomagban csomagban csomag jellegű termék, azokat egyszerűen ott kell hagyni, akkor nem fogy, így nem rendelnek újat a beszállítótól.
Az lenne a megoldás, ha multikban terjedne el ez a koncepció, ahogy a magoknál már évtizedek óta elterjedt. Na az boltválasztási szempont lenne. Ebben biztos vagyok. Ha másért nem, hát azokért az esetekért biztosan, hogy a fizu előtt nem veszem meg a négykilós mosóport, csak hármat akarok mosni, elég egy tejfölösphárral is. Így sokkal nagyobb árréssel lehetne adni a terméket a beszerzési árhoz képest, az biztos.
Csak abban nem vagyok biztos, hogy olcsóbb-e a nyomdából megrendelt csomagolásba tenni a terméket, és ekként szállítani, feliratozni (ne feledjük, a csomagolásnak a terméket külső hatásoktól védő funkciója, és nyomon követési, raktárnyilvántartási funkciója is van!), vagy beállítani a pultba egy eladót, ami mindenről mindent tud, viszont várni kell tíz percet, mire sorra kerülünk. Ez az eladó mindezt a munkát nem ingyen végzi, hanem fizetésért teszi. Vajon az ő bére (és közterhei, a logisztikai rendszer és a raktár módosítása) olcsóbb, vagy a gépről lejövő, egyszer megtervezett egységcsomag?
A kereskedelem már vagy hatvan éve döntött.
