Az már régen kiderült, hogy az ember képes bármit megenni, a kígyót, békát, kukacot, rovarokat. Így például az ázsiai országokban egy ropogós, sült csótány igazi csemegének számít.
Na itt egy másik különleges ínyencség, a teremtés koronáinak ékességére megszólalásig hasonlító, és természetesen magyarul igen asszociatív módon elnevezett, falloszkagyló, ami hát valljuk, be nem egy szép látvány. Bocs, fiúk!
(kép:tripadvisor)
Ezt az Amerikában és Kanadában őshonos, latinul Panopea generosa névre hallgató puhatestűt, hazánkban fallosz-, vagy iszapkagylónak nevezik, de a prűdebb ázsiaiak elefántormány kagylónak, az amcsik pedig geoducknak hívják.
De akárcsak anno a chokito, ez is a ronda és finom kategóriába tartozik, sőt igencsak viszi ott a prímet, ugyanis a különleges kagylóhús kilójáért akár 70 ezret is ki kell perkálni. A nem túl előnyös külsővel megáldott kagyló 140 évig is élhet, és akár 7 kilósra és 2 méter hosszúra is megnőhet. Nem szívesen találkoznék egy ilyen példánnyal, de a kisebb egyedek is vicces reakciót váltanak ki az emberekből:
Pedig szegény csúnyácska kukikagyló igazi kincs, édes, puha húsa miatt számtalan országban fogyasztják, naná hogy arfodiziákumként is, mi lehetne az, ha nem a falloszkagyló. Kanada és Amerika millió dolláros üzletágat, Ázsia pedig státuszszimbólumot csinált a péniszre hajazó kagylóból. Egy hongkongi étteremben így választhatod ki, hogy nyolcvan-, vagy épp csak negyvenezer forintnyi falloszkagylóra vágysz aznap:
(kép:wikimedia)
Ezek után gondolhatjátok, mekkora a boldogság, mikor a hajnalban kelő, és órákon át a parton vadászó kagylóbányászok, kihúznak egy hatalmas, vastag falloszt a homokból. Mert bizony a kukikagylók a tengerparti homok mélyén élnek, és csak egy egy apró lyuk árulkodik róluk a felszínen, ezért egészen sajátos módszerrel kell őket begyűjteni.
(kép: otlibrary)
Egy jó fogásért gyakran órákon át kell hajnalok hajnalán a homokot fürkészve, kóvályogni a parton, és minden apró lyuknál „lefúrni” egy spéci eszközzel. Ezt mélyen le kell dugni a lyuk körül a talajba, és kihúzni vele egy nagy adag homokot, és ha szerencséd van, abban ott figyel a méretes fallosz forma kincs, ami még guszta módon vizet is spriccel, mintha csak pisilne. Imádnám ezzel tölteni a reggeleimet.
De vannak, akik a lyukas aljú vödör földbe döngölésére, vagy a lyukba való sószórásra esküsznek, meg olyanok is, akik az egész partot felássák, majd örömtáncot járnak, egy hatalmas fallosszal a kezükben.
Na de most, hogy már profik vagyunk falloszkagyló vadászatban, nézzük hogyan is készülnek az ínycsiklandó kukis fogások. Forró vízbe kell dobni, és így könnyen leválasztható a héja, valamint lehúzható róla a külső bőrréteg. Ezután késsel fel kell vágni, kibelezni, és már készülhet is belőle a fallosz-sushi, vagy a rántott kagyló, a kukinyárs, vagy a lehelet vékonyra vágott nyers geoduck-szeletek.
(képek: imgur, seriouseats, hounghaisealifecroise)
De akkor se keseredj el, ha vega vagy, és kifejezetten szimpatizálsz ezzel a rút puhatestűvel, rád is gondolt a piac, ugyanis meglepheted magad egy plüss falloszkagylóval, ráadásul sokkal olcsóbb, mint az igazi, csak kilenc dolcsi.
(kép: evergreen)
(kiemelt kép: macleans)
