Az idei nyár különösen kegyetlen a gyümölcsök súlya alatt amúgy is gyötrődő fáinkkal. Heves záporok, zivatarok és irgalmatlan szélvihar + gyümölcstől roskadozó fa = letörött ágak. És most itt nem a kisebb gallyakra gondolok, hanem a karvastagságnál nagyobb, vaskos ágakra. Nálunk is megtörtént a baj, a gyönyörű, 20 évnél is idősebb besztercei szilvánk egyik hatalmas ága megadta magát a múlt héten a nagy szélben. Gondoltam ez remek alkalom, hogy kicsit körüljárjam ezt a témát és megosszam az összegyűjtött információkat, hátha másnak is hasznára válna.
Megelőzés
Persze minden helyzetben a legjobb, ha megelőzzük a bajt. Az ágak törését nem csak a viharos szél és a sok termés okozhatja. Érdemes fáinkat rendszeresen ellenőrizni, és ha gyanús kinézetű kéregrészeket vagy odvakat találunk, akkor azokat feltétlenül kezelni kell. A kéreg sérülései és az odvasodás a fa stabilitását és egészségét is veszélyeztetik. Itt követtük el az első hibát: kiderült, hogy valamilyen rovar miatt elkezdett odvasodni a fánk és ezt nem vettük észre.
Látszik a sok rovarjárat, emiatt kerülhetett víz a fa belseléybe és indult meg a korhadás
A láthatóan sok termés súlyával küzdő fának is segíthetünk. Nagyapáink, nagyanyáink kertjéből ismerős lehet a botokkal, ágakkal aládúcolt gyümölcsfák látványa, amiknek az ágai még így is majdnem a földet súrolják. Ez az egyik leghatékonyabb és legegyszerűbb megoldás (ugye-ugye a bölcs öregek, megint csak tudtak valamit…). Metszések, fakivágás alkalmával mindig félretették a villás ágú, vastagabb, hosszú ágakat, pontosan erre a célra. Próbálkozhatunk egyénként a bő termés alatt bókoló ágak felkötésével is. Ez kicsit mondjuk macerásabb. Mi is igazán gondolhattuk volna a fa alátámasztására, de mit mondjak, szeretünk veszélyesen élni…
A “V” egyik fele feladta a harcot (minden lében kanál tyúkjaink: Ildikó és Béni néni végig kézben tartották a helyzetet – róluk itt olvashatsz)
Metszéssel is megelőzhetjük a törékeny ágrendszer kialakulását. Minél szellősebb egy fa koronája, annál nehezebben kap bele a szél, ez könnyen belátható. Nem elég azonban csak simán kivagdosni a nekünk nem tetsző ágakat. A metszés egy külön művészet, elismerem, de érdemes utánajárni, legalább az alapoknak. Az egymással közvetlenül szemben ülő ágakat (villákat) ne hagyjuk meg, mert az ilyen helyzetben növekvő két vaskos ág sokkal könnyebben hasad majd le a későbbiekben. Válasszuk ki a szimpatikusabbat és azt hagyjuk tovább fejlődni. Na, ez a második hiba, amit mi is elkövettünk. A szilvafánk két nagy ágat nevelt „V” alakban, ennek az egyik fele tört le. Ja, és természetesen arra a 10 négyzetméter veteményre, ami van a kertünkben, csak hogy maximális legyen a veszteség.
A fűszerspirálról remek a rálátás (itt megnézheted, hogyan készül)
Még megmenthető?
A múlt hibáin nem érdemes zsörtölődnünk, ha már megtörtént a baj. Ezután okosabbak leszünk, de mihez kezdjünk, ha az ág már letört? Csurig van gyümölccsel, rakni nem lehetne rá többet (ahogy anyukám szokta mondani) és most ott hever a földön. Már egész szépek rajta a gyümölcsök, lassan érnének, érthető hát, hogy szeretnénk valahogy megmenteni. De lehetséges ez? Talán.
Nem sokára megérett volna
Ha szerencsénk van, az ág mérete és a törés is lehetővé teszi – valamint a csillagok állása is kedvező – akkor van esély. Ha elég nagy szakaszon kapcsolódik épen maradt kéreggel az ág, és a törés is engedi (viszonylag sima felületű), hogy visszaállítsuk az ágat az eredeti pozíciójába, akkor megpróbálhatjuk visszakötni. Érdemes a sebet ilyen esetben is védeni a víztől, valamint rovar és gombaölő szerrel kezelni. És ha Szent Dorottya (a kertészek védőszentje) is úgy akarja, akkor lehet, hogy visszaforr az ág. Figyeljük pár napig, ha látszik rajta elhaló rész, azt távolítsuk el. Végzetes sebet kapott, hátra kell hagyni. Ha vissza is forr, arra azért számítsunk, hogy teljes értékű már nem lesz.
Ha tényleg kevés idő kellene a gyümölcsök éréséhez, megpróbálhatjuk – arra a rövid időre – úgy hagyni az egészet, ahogy van. Persze a sebet így is óvjuk a víztől és kezeljük rovarölővel, gombaölővel (hogy megvédjük magát a fát) aztán imádkozzunk, hogy a megmaradt kéregkapcsolat elég nedvességet tudjon juttatni a letört ág gyümölcsei számára. Mi is így tettünk volna, ha a behemót ág nem a veteményen feküdt volna. Azért itt se számítsunk mennyei csodára, lehet kissé kényszeredett lesz az az érés, de mégse akkora a veszteség. Aztán ha letermett, megszabadíthatjuk tőle a fát.
Nem maradt más: jöhet az amputáció
Ha vágni kell, hát vágni kell. A hatalmas ágtól búcsút kell vennünk sajnos, morzsoljunk el egy pár könnycseppet és lássunk hozzá. Három dologra kell figyelnünk a műtét során:
- A lehető legkisebb felületen vágjunk;
- a megmaradó felület minél simább legyen;
- az ép kérget ne tépjük fel az ággal.
Megkezdődött az aprítás
Logikusan nyilván a lehető legkisebb sebet szeretnénk hagyni a fán, mivel minél nagyobb a vágási felület annál nehezebben forrja be a fa. Ha túl nagy, akkor egyáltalán nem is tudja teljesen befedni a kérgével. A nagy felület nagyobb teret ad a fertőzéseknek is. A töréstől függően igyekezzünk minimalizálni a vágást.
Figyeljünk azonban arra, hogy a vágási felületet a legsimábbra próbáljuk vágni, farigcsálni. A szálkás törés ugyanis csodás édenkert a rovarok, gombák és egyéb kórokozók számára. Ha tényleg nagy az ág szükség lehet láncfűrészre is, de manapság már rengeteg féle gép és kézi szerszám létezik. Látogassunk el a helyi Hermes-be, vagy Praktikerbe (itt akár online is rendelhetünk), biztos találunk megfelelő eszközt.
Gyakori hiba, hogy a letört ágat csak úgy lefeszegetjük, vagy lecsavarjuk. Ezzel a barbár módszerrel viszont könnyen az ép kéregrészt is felszakítjuk. Olyan ez, mint amikor a köröm melletti kis bőrt akarod leszedni, de aztán hosszú csíkban téped fel a bőrödet…ugye ismerős? Szinte érzem a fájdalmat… Brrr. A fáknak talán nem fáj, de az addig ép kéregbe ezután könnyedén bejutnak a kórokozók. Ne nehezítsük szerencsétlen fánk amúgy is gyötrelmes életét. Mielőtt levennénk a letört ágat, vágjuk be a kérget egy késsel vagy fűrésszel, így nem fog továbbszakadni, amikor eltávolítjuk a sérült farészt.
Itt vágjuk be a kérget alul... (keresd a tyúkot)
Sebkezelés
A sebkezelés fő céljai:
- A seb fertőtlenítése, gombák, mikoroorganizmusok, rovarok és egyéb kórokozók megsemmisítése a sebfelületen;
- megakadályozni a seb későbbi fertőződését;
- megóvni a sebet a víztől;
- a felszínre került faanyag repedezésének megakadályozása, folyadékvesztés minimalizálása;
- a seb begyógyulásának elősegítése.
Első tehát a seb fertőtlenítése, amihez használhatunk alkoholt, gombaölő, rovarölő szert. Aztán valami olyan anyagra van szükség, ami lepergeti a vizet, például olajfesték vagy viasz. Ezek az esőt kint, a fa nedvességtartalmát pedig bent tartják. De ha nem akarunk ezzel külön időt tölteni, akkor látogassunk el újra egy gazdaboltba (akár online) vagy barkácsáruházba. Léteznek ugyanis fasebkezelő szerek. Ezek egyben tartalmazzák a fertőtlenítő szert, vízlepergető anyagot, de az igazán menő készítmények még szellőzni is hagyják a sebet és vízhajtás-képződést gátló adalékot is tartalmaznak. Várható ugyanis, hogy a seb körül a fa eszeveszett pótlásba kezd és sok kis új hajtást növeszt hirtelen. Ezeket nem szerencsés meghagyni, hiszen rengeteg erőfeszítésébe telik a fának ennyi új részt növeszteni. Válasszunk egyet, amit tovább akarunk nevelni, a többit pedig ne sajnáljuk. A sebkezelő anyagokból szerencsére otthoni használatra nagyon kis mennyiség is elég, így 1000 forint alatt simán megúszhatjuk. Sőt még marad is, később metszés alkalmával is jól fog jönni. A leggyakrabban a Fagél, illetve a Biocera termékeivel találkozhatunk.
Megkezdtük a kezelést Fagéllel
Érdemes beruházni és használni ezeket a szereket, fordítsunk egy kis figyelmet fáink sérüléseire. Ápoljuk őket és meghálálják a törődést!
