Az avarszezon közepén tele az internet egyrészt azzal, hogy hetekig nem viszik el a házak elé kikészített zöldhulladékot. Másrészt meg minden nap körbefut egy hol tanítónénisen szelíd magyarázós, hol érthetően dühös poszt vagy cikk azokról, akik megszállottan alágyújtanak minden kerti hulladéknak, miáltal az egész ország nedves füstszagban fulladozik. Egyetlen apró kérdést nem teszünk csak fel magunknak: miért nem hagyjuk a zöldhulladékot ott, ahol van? Jobbat nem is tehetnénk.
Forrás: hulladekvadasz.hu
Igen, ha tetszik, ha nem, az van, hogy a felelőtlen – na jó, nevezzük finomkodóan álmodozónak… – rezsicsökkentés első áldozata a hulladékkezelés lett, és mivel a büdösödő és veszélyes kommunális hulladék elszállítása nyilván elsőbbséget élvez, így a szelektív és a zöldhulladék hirtelen árva gyerekké vált. E helyzet megoldásához mi nem ülünk elég közel a fazékhoz, a nyár végén felhalmozódott zöldhulladékkal viszont valamit kezdeni kell. Az avarégetés – noha konkrétan még nem mindenhol tiltották be – nem előremutató lépés: nemcsak büdös, de akár mérgező is lehet, és legalább olyan mértékben hozzájárul Magyarország gyalázatos levegőminőségéhez, mint a lekoppant dízelbuszok.
A hulladékgyűjtő zsák pénzbe kerül, a kukáskocsi pénzbe kerül, a kocsin dolgozó kollégák munkája pénzbe kerül, de a leveleket összegyűjteni, sőt az avart égetni is pénzbe kerül – nemcsak akkor, ha a gyereket ilyen zsebpénz-kiegészítéssel veszed rá a kerti munkára, hanem ha magad végzed, akkor is, hiszen ezzel a munkával is időt töltesz, márpedig az idő… na ugye.
Az ügy ezer sebből vérzik: elhanyagolt, drága, környezetszennyező – pedig a megoldás ott hever a lábunk előtt, csak ott kellene hagyni, ahol van. A szó szoros értelmében. Szóval ízlelgessük kicsit a következő mondatot:
Egyáltalán nem kell összeszedni a lehullott leveleket!
De tényleg, figyelj csak: egy erdőben ugyan ki gereblyéz ősszel? És mi történik ott a lehullott levelekkel? Úgy van: ott helyben lebomlanak, és csodálatos, semmilyen műtrágyával nem pótolható szerves tápanyag, úgynevezett TALAJ lesz belőlük. Hát miért kellene másképp történnie ennek a saját kertjeinkben? A talaj nagyszerűségéről már sokszor megemlékeztünk, de nem felesleges újra és újra emlékeztetni magunkat arra, hogy termékeny, élő talaj nélkül hamarosan reszelnek az emberiségnek. Hiába toljuk az NPK műtrágyát a szántóföldekbe és hiába büszkélkedünk évről évre növekvő terméshozamokkal – ezzel csak azt érjük el, hogy a természetes körülmények között élő, dinamikus, önmagát újratermelő csodálatos anyaföldből a végletekig kizsigerelt, halott kőzetmálladékot gyártunk.
Ha meg nagy ökoúttörőnek gondoljuk magunkat, akkor nem műtrágyát veszünk, hanem komposztot, gombatrágyát, baktériumtrágyát – de hát hé, ez mind olyan holmi, ami eleve benne van a talajban! Magyarul: nagy gonddal összeszedjük és eltávolítjuk a szerintünk felesleges szervesanyagot a kertből, majd gondos kerttulajdonos lévén jó sok pénzért, műanyag zacskóba csomagolva visszavásároljuk. Noooormális?
Szóval mi most azt állítjuk, hogy a zöldhulladék döntő részét nemcsak okos, de nagyon könnyű dolog is otthon felhasználni.
Nem fog berohadni a pázsit
Ha nem fél méter vastag, frissen lehullott, tehát még nyers, nagy nedvességtartalmú leveleket tornyozol a pázsitra, kutya baja se lesz. Sőt: a finom mulcsozás a gyepnek is jót tesz, visszatartja a nedvességet, gátolja a gyomok fejlődését. Ha nagyobb fajta levelek hullanak a fűbe, érdemes esetleg a fűnyíróval végigtolni, hadd aprítsa fel az egész leveleket a kasza. Így már nagyon könnyen lebomlik és táplálja a fűnövény gyökereit, addig meg mulcsol.
Persze nem mindenki szereti a szép zöld gyepet eltakaró rozsdás levelek látványát: ők nyugodtan gereblyézzék össze, és egyenletesen terítsék el a virág- vagy zöldségágyásokban, a fák és cserjék gyökerei mentén. Itt nyugodtan lehet vastagabb réteget is képezni, így még hatékonyabb lesz a mulcsozás és még nagyobb mennyiségű szervesanyagot juttatunk vissza a talajba.
Komposztálás – legalább próbáld meg!
Ha nagyon kicsi kerted van, a zöldhulladék egy részét akkor is érdemes komposztálni. Nem kell félni tőle, egy lakossági komposztáló nem foglal nagy helyet, és ma már nagyon csinos ládákat lehet kapni, látványra sem zavaróbbak, mint egy 120 literes kerekes kuka. A komposztálás fortélyairól négy másodperc alatt ezer ötletet kapsz a neten, nyilván már mi is írtunk róla, hidd el, nem ördöngösség.
Levélkomposzt
Ha nem akarsz a fentiek szerinti tudományossággal eljárni a komposzt dédelgetése ügyében, a leveleket, lenyírt füvet akkor is feltornyozhatod egy nagyon egyszerű levélkomposzt-halomban. Négy karó, cirka 5 méter csirkeháló – és már készen is van. Mivel ezek az apró, vékony, lágy növényi részek bomlanak le a leggyorsabban, a halom nagyon hamar a negyedére lappad, és jövő tavaszra már – ha másra nem is, mulcsozásra mindenképpen alkalmas anyaggá válik, és addig se foglal nagy helyet.
A diólevélről
Azt is nagyon sokáig kellett ismételgetni, mire az emberiség kritikus tömege elhitte, hogy a Föld nem lapos. Úgyhogy egyáltalán nem felesleges itt is megint elmondani, hogy a diólevél nem az ellenségünk. Nyersen azért ne forgasd a talajba, mert allelopatikus hatású anyagokat tartalmaz, így gátolhatja a csírázást, de a komposztba igenis nyugodtan tedd bele – egy év múlva már pont ugyanolyan értékes tápanyag lesz belőle, mint bármelyik másik növény leveléből.
Ezzel nemcsak a talaj nyer
Forrás: Ökológiai jegyzet, Pénzesné Kónya Erika, EKF, 2013.
A sterilre pucolt műkertekkel amúgy nincs baj, csak ne feledjük, hogy a levelek, elhaló növények nem egyszerűen dekorációs elemek egy ember alkotta környezetben, hanem egy óriási körforgás részei, amelyet úgy nevezünk: bioszféra. A lehullott levelek olyan gombák és baktériumok ezreinek jelentenek otthont, amelyek a következő szezon egészséges beindulásához szükségesek. Az avarban olyan rovarok, lepkék tucatjainak lárvái telelnek át, amelyek a következő nyáron a környező növények beporzását végzik, vagy amelyek táplálékul szolgálnak egy rakás madárnak és rágcsálónak. Ha megszüntetjük ezeknek a rusnya kis férgeknek az élőhelyeit, azzal nagyon csúnyán alávágunk a közvetlen – és a tágabb – környezet egészséges biodiverzitásának.
Ágdarálás – mert nem csak a kis leveleké a világ
A cserjék, kisebb fák metszéséből származó, maximum ujjnyi vastag ágak aprításához érdemes beszerezni egy amolyan lakossági ágdarálót. Így ezeket a fás növényi részeket is felhasználhatod a mulcsodban vagy a komposztodban is. A nagyobb ágakat ezek a kisebb gépek nem viszik el, az igaz – ezeket viszont megőrizheted, száríthatod akkor is, ha nincs kandallód vagy cserépkályhád. Egyszer majd úgyis alkalmad nyílik egy jó kis teraszpartit csinálni a hűvös őszi éjszakák valamelyikén, és éppenséggel grillpartival vagy tűztállal fogod elkápráztatni a vendégeidet akkor, amikor már rég nem kapni faszenet a benzinkútnál.
Ha mindenáron tüzet akarsz gyújtani…
… akkor feltétlenül tanulmányozd át a helyi szabályozást, különben egészen combos bírságra számíthatsz. És ha már égetsz, nagyon szépen kérünk, hogy addig, amíg elérkezik az önkormányzat által engedélyezett nap az avarégetésre, esőtől védett helyen próbáld meg kicsit kiszárítani az égetendő növényi hulladékot. Minden szomszéd hálás lesz érte.
