Nagyon szégyelltem magam, bő egy órát késtem a megbeszélt időponthoz képest. Jakab Zoltán Csaba, a vendéglátóm, mégis derűsen nyugodt, amikor kezet fogunk. A ház Budafok azon részén helyezkedik el, ahol sorfalat állnak a házak, kívülről sehol nem látni a kertekbe, legközelebb csak a temetőnél látni fát is. A sétaúton igyekeztem a késés miatti herce-hurcát kifújni magamból, de közeledve a házhoz, főleg abban bíztam, hogy Csaba híres japánkertje majd úgyis felér egy Valerianával.
Hangolódtam. Felidéztem a sok csodás képet róla, amik az Edenpont oldalán csalogatják ide a látogatókat, a japán kerti stílust bemutató könyvek lapjait, meg a tavasszal látott zuglói japánkertet. Szinte már éreztem a kert nyugtató erejét, ám belépéskor ennek nyomát sem találom. Sőt. Az elhanyagolt bejárati részt látva kicsit meg is rökönyödtem, de Csaba szépen átvezet a területen. A téglalap alakú kert közepén meredeken vezet az út felfelé lépcsővé kinevezett nagy darab köveken, nem is nézek nagyon körül, annyira igyekszünk az úticél felé.
Az örökzöldek nem unalmasak! Itt a kert háromnegyede abból áll.
A kert hátsó részében, egy négyszögletes területen csodás, főként örökzöldekből álló növényhalmazt látok. Még nem tudtam felocsúdni az egyikből, máris a másik ámulatba esem. A kertecske kapujától eljutni a középen váró központi részhez ugyanis csak ágas-bogas növényeken át, többször jobbra-balra és szinte csípőig hajolva lehet csak eljutni. Nem egy szokványos megoldás, és kétségtelenül hatásvadász, a szó legjobb értelmében. Ide ugyanis meg kell érkezni. Fizikailag és lelkileg is. Nem ám csak átsétálunk egyik világból a másikba. A természet erejét alaposan szemügyre kell venni, le kell hajolni előtte, hogy valójában rácsodálkozhassunk. A japán teaszertartás helyszíne, azaz a kert egyik fókuszpontja így különösen nagy hangsúlyt kap, a kacifántos bejutás utáni jutalom ez, ahol feltárul a kert minden titka.
FOTÓALBUM! Az út csigavonalban vezet a középpont felé
Ezen a kis, 80 négyzetméternyi területen egy egész tájkép elevenedik meg: folyók, hidak, tó, hegyek, sötétebb helyek, világosabb ligetek.
Ahogy Csaba beszél a japán és kínai hitvilág lényeiről, mítoszairól és a kertben való megjelenítésükről, jelentőségükről, egészen lenyűgöz. Pedig még mindig nem érkeztem meg igazán. Fura dolog ez, amikor valaki beenged az intim szférájába. Sosem tudhatod, mi vár rád. A “tündérkert” elnevezés itt ugyanis nem azt jelenti, hogy a kert egy rózsaszín mázas cukiság. A tündérek a japán mitológia részei, akik a kert amolyan védőszentjei is egyben. És akkor kiderül, bárhova lépek, minden talpalatnyi földnek, növénynek, kőnek és lámpának jelentése van, önmagukban is szimbólumai valaminek. Időnként rá is kérdezek, szabad-e hozzányúlni, rálépni arra a szép alakú kőre, kicsit elefánt vagyok a porcelánboltban.
A kőasztalon mandalakövek jelképezik az életünk területeit, a képen jobbra
A kert déli részén helyezkedik el a hely szelleme, Körösi Csoma Sándor „odúja”. A kert közepén „a Boldogság Szigete” bukkan elő a tóból, éppen a pihenőhely előtt, rajta madárbirsből metszett daru áll. A folyó felett egy helyen kapu alakúra alakított Himalájai Cédrus alatt sétálhatunk át. A vizet azonban hiába keressük, a vastagon kiszórt fenyőkéregmulcs jelképezi ezt, rajta átívelő uszadékfából „rögtönzött” hidakkal. A szigetnél elhelyezett, úgynevezett vágykövet és energiáit a négy sarokból őrzik: a déli bejárathoz közel Főnix segít gazdagsághoz, míg Északon a fekete Teknős nyújt védelmet, Keleten a Sárkány áll, Nyugaton a fehér Tigrist jelképező lámpással nézünk farkasszemet. És ez csak a jéghegy csúcsa! A feng shui elvei, a taoista tanok és a japán hitvilág rendszere alapján kialakított kertről órákig tudna beszélni, hiszen szenvedéllyel, autodidakta módon lett ennek valódi szakértője. Már több kert tervezésén túl van, néhány épp készülőben, Csaba láthatóan felvidul, amikor megemlíti őket, pedig ide is remek dolgokkal készül még.
A művész: Jakab Zoltán Csaba
Az egész projekt úgy indult, hogy tulajdonos volt egy ázsiai teaházban. Érdekelte a teakultúra, amiből a Buddhista Főiskolán elkezdte a szakdolgozatát. Aztán ahogy egyre mélyebbre ásott, rájött, a japán kertkultúra nélkül értelmezhetetlen az egész. Így beszerzett minden fellelhető könyvet a témában és elkezdte otthon kialakítani hozzá a tankertet. Ahogy haladt a szakdolgozatával, ami immáron a japán kertekről szólt, úgy alakult a kert is. Sokáig gyűjtögette például a budafoki utcákba kitett zsákolt kerti hulladékot talajjavításra, aztán egy kirándulás alkalmával néhány elhullott vörösfenyő ágból megácsolta maga a kerti kaput. Innen már nem volt visszaút.
Tündérkert
Néhány év alatt összeállt a kép, ma már csak a beállt kertekre jellemző gondoskodásra van szükség: kis metszés, levélszedegetés ősszel, aztán megnézni a naplementét a „gondolkodós sarokból”.
Hamar ránk is sötétedett. Kikecmergünk ebből a lenyűgöző művészi alkotásból, át a kert többi részén uralkodó furcsa káoszon és az autóig tartó 10 perces sétámon csak az jár az eszemben, hogy napok kellenek majd, mire leülepszik az egész. Pedig csak 9×9 méteres az egész.
