Nincs olyan tematikus magazin a piacon, amiben ne szerepelt volna már legalább egyszer ez a kert, a Zöld Pagony, így én sem maradhattam ki a jóból. Hosszú szervezés után végre elzarándokolhattam a 17. kerületbe, egész a reptér közelébe, hogy kiugorjak ott a cipőmből örömömben.
Már vége a színekkel teli nyárnak, az őszi virágok zömének sőt, az utolsó Edenpontos kertlátogató csoport fogadása is megvolt, így hihettem volna, már késő az egész. És akkor a kedves, energikus házigazda, Sinka Erika úgy robogott bele a várakozással és aprócska kételkedéssel megtelt gondolataimba, hogy hagytam, hadd robogjak vele együtt tovább.
A bejárat és környéke
Tulajdonképpen már a kapuban is állhattunk volna félórát, akkor is lett volna elég témánk, de örülök azért, hogy a sejtelmes ház körüli útvonalakra terelődtünk. Hatalmas kerti hortenziabokrok, tűzeső-gyűjtemény és páfrányok sora uralja a helyet a kerti csap környékén, ami most épp csöpög, így halomban állnak a teli vödrök körülötte. Nem veszhet el egy csepp sem, hiszen Erika napi két órát tölt csak azzal, hogy minden cserepes növényét locsolja. Erre magasra nőtt cserjék és fák takarják a már gyengülő, októberi napot, igazi tanulmányút ez az árnyékot kedvelő növények között. A ház sarkánál bájos ültetőasztalka, ami hangulatos berendezésével ma már inkább díszlete a kertnek, semmint földdel összekoszolható kerti bútor, de épp jó helyen dobja fel a képet, ahol már a sötétzöld dominál.
FOTÓALBUM ITT, KATTINTS!
Aztán hátrajutunk, ahol az ötszögletű saroktelek netovábbja vár rám. Hát érdekel-e valakit, hogy már elnyíltak a virágok, ha egyszer úgy érzem, egy minden földi jóval teli paradicsomban vagyok? A szép ívű ház tökéletesen beleillik a tájképbe. A hatalmas terasz, amit a ház két oldala fog közre, szorosan illeszkedik a kerthez és igazi cserepesnövény hadsereg segíti a kertet a házhoz simulni (vagy fordítva).
Itt a terasz, hol a terasz? Nem is látni innen, hol kezdődnek a cserepes növények
Innen szépen rálátni a kert főbb elemeire: a természetes hatású kerti tóra, a mögötte magasodó dombokra, amik nyírfákkal és örökzöldekkel beültetett lankái igazi erdei hangulatot kölcsönöznek. A fedett és vadszőlővel befutott stég épp egy asztalnak való, tűzrakóhellyel és kerti zuhannyal kapott helyet a terasszal szemben, kijátszva az éppen felettük járó napot, hogy minden időben legyen hol árnyékban étkezni a szabadban.
Fentről a tó, a stég és környezete. Jól áll neki az ősz.
Ahogy a házat körbejárjuk az 1290 négyzetméteres kertben, feltűnik Erika bámulatos növényismerete és szeretete, ahogy azokról beszél. Látható, hogy nem a házban van otthon.
A kert szíve-lelke: Sinka Erika. Nem is látszik, hogy közgazdász. 🙂
Nagy hortenziarajongó egyébként, most épp a bugásokért van oda hozzám hasonlóan, ezért örömmel fedezem fel az újonnan vásárolt, még konténerben a sorsukat váró különleges példányokat a „hortenziás pihenőnek” elnevezett térben.
A hortenziás pihenő melletti rész a fenti erkélyről
Nagyon tetszik, ahogy az árnyékos részeket megtöltötte élettel. Az íves vonalak, a növények változatos alakja, levélzete, mintája és színmélysége mind játékosan egészíti ki egymást, különösen úgy, hogy mindenhova képes cserepet és ide-oda egy apró tárgyat is csempészni ízlésesen.
Ez itt egy teljes árnyékban fekvő kertrész
A kétórányi ámuldozás, sütievés és jó hangulatú beszélgetés után kifelé menet már egészen felvértezve érzem magam minden kertátalakítási projektemmel kapcsolatban. Ilyen üdítő, inspiráló és természetközeli kertben ritkán járhat az ember. A végén még meglepem a házigazdákat tavasszal is egy nyitott látogatói napon… De addig, nekem is kell egy hortenziás pihenő!
