Általában nem írok újévi listát teli fogadalmakkal, mert mindig idiótaságokat írnék rá. Például azt, hogy májusig lefogyok 17 kilót, vagy hogy félévig nem eszek sütit, meg többször hordok szoknyát. De hamar belekerül ám az ember valamiféle mágikus spirálba, amikor elkezdené a megvalósítást. Például összeintelligensgyurmázza a gyerek a szoknyát, ami miatt már nem is érdemes fogyózni, úgyhogy benyomok pár sütit, hogy megvigasztalódjam… Hát van ebből kiút?
Nos, idén először úgy érzem, van. Ezennel mozgalmat indítok a személyeskedő újévi fogadalmak ellen! Mégis minek fogadnék meg olyasmit, aminek már a leírásától is elmegy az életkedvem? Az idei fogadalmaim ezért inkább afféle projektek, amikbe mindenképpen belefogok. Vagy legalább lélekben törekszem majd rá. Vagy lebeg időnként a szemeim előtt. Jó-jó, tudom, engedékeny vagyok…, de ha már a listán fent lesz, legalább megnyugszom attól, hogy nem felejtem el őket. Már az is valami! Lesz egy munkákkal és egy kerttel kapcsolatos, mert ezek érdekelnek most a legjobban. A kilóim és a család meg csak ellesz velem lista nélkül is 2018-ban. Az év eleje pedig éppen tökéletes idő arra, hogy szanaszét heverő gondolataimat feltűzzem a nagy fogadalmi listára. Tarts velem!
Első számú és legfontosabb pont: megfűzni a férjemet, hogy eltegye a lomokat a kertből. Ezennel megfogadom, addig nyüstölöm a dologgal, amíg meg nem teszi. Mentségére szolgáljon, hogy évek óta építkezés is folyik a telkünkön, de most, hogy már a garázs is lassan elkészült, egy őrület, hogy kint maradt egy-egy asztal, amire azt szokta mondani, hogy amikor majd beépítjük a tetőteret, oda még jó lesz. Úgy négy év múlva. Szent ég!
Soha többet nem próbálkozom a tél végi-kora tavaszi magvetésekkel. Egyszerűen nincs hozzá se megfelelően napos helyem, se memóriám, se már kedvem az egészhez. Már annyiszor felejtettem el őket, hogy az tiszta szégyen. Pedig óriási ültető ládába teszem a minicserepeket és ládákat, szinte belebotlom minden nap ezekben az időkben, mégis inkább hasra esem, mint semhogy eszembe jusson végre kitenni megint őket a napra, vagy meglocsolni. Ezennel befejezem. Kész lelkiismeret-pocsékolás az egész és szuper palántákat lehet kapni a helyi piacon tavasszal.
Több virágot fogok vázába tenni a házban és a teraszon tavasztól őszig. Rém elegáns lesz tőle minden teríték és az ember hangulatán is javít. Eddig főleg alkalmakkor tettem ezt, pedig nem is luxus, ha van az embernek kertje.
Egy augusztusi csokor a kertből. Csak a Mosonyi be ne szóljon. 😀
2018-tól mindkét kisfiam kap egy kis részt a veteményesből. Tavaly csak a nagyobbiknak kerítettem el egy kis, kb. 70 cm x 2 méteres sávot, amibe paradicsomot, babot és sárgarépát ültetett. 4 éves kora ellenére óriási volt a lelkesedése egész nyáron és a sikerélmény sem maradt el: a termett babot megfőzte a homokozóvödörben és körbeültette vele a naspolyafánkat. A paradicsomból levest főztem neki betűtésztával, a sárgarépa egy részét meg átdobálta a szomszéd állatainak. Időnként láttam, hogy repül a kacsák felé, remélem, nem haltak bele… A kisebbik fiam lassan három, ideje őt is befogni. Már úgyis felismeri az agresszív szulákot és tépi, mint idegbeteg a haját, amire nagyon büszke vagyok.
Volt egy remek cikke a Gardenista Lénárt Eszterének a kavicskertekről még szeptemberben, amit imádtam. Főleg azért, mert ebben volt egy döbbenetesen jó ötlet arra, hogyan dobjuk föl a kocsibejáró két betoncsíkja közötti füves sávot: süllyesztett kavicskerttel, avagy sziklakerttel. Amióta megláttam, beleszerettem. Már akkor le is egyeztettem itthon ezt a csodás tervet, ám azóta kiderült, hogy úgy egy-két éven belül biztosan ki kell cserélnünk a füves sáv alatt lévő vízvezetéket és nyilván kár lenne ekkora munkát belefektetni, ha jövőre szétüthetjük. A fenébe. A 2019-es listára kerül át ez a pont.
Épp ideillik a süllyesztett sziklakert!
A három mályvacserjét különleges fajtákra cserélem a kerti hortenziáim mögött. Az úgy volt, hogy különlegeset rendeltem egy kertészeti webshopból. Duplaszirmúakat, csodás, érdekes színekben. Aztán egy év múlva, mire virágoztak, kiderült, hogy csak egyikük sikerült különlegesre, a másik kettő ugyanolyan mint az ország többi 185.768.000 példánya. Végtelenül unalmas. Érdekes volt a webshop kártérítése is, amiből egyszer cikket is írok még, csak várjátok ki!
Már megint átalakítom a nagy, homokos évelő virágágyásomat. A jobb széle igazán kesze-kusza lett, mert az ajándékba kapott virágokat csak úgy odaültettem. Ilyet se csinálok többet. Tavasszal új szegélynövények kerülnek a félkör alakban futó út mellé az első másfél méteren. A baloldalon törperózsák sorakoznak, amik csodásak voltak idén, pedig túl olcsón vettem őket. A jobboldalon viszont tavaly kifagyott néhány tő lila zsálya, amit nem sikerült pótolni látványban a nyáron. Idén tavasszal résen leszek. Ezenkívül kikerülnek innen a magas krizantémok, amik rendszerint eldőlnek, immáron második éve. Menthetetlenül pocsék fajta, összekötözni meg mégse fogom. Kéri őket valaki?
Részlet a virágágyásból: pompás varjúhájak a háttérben elnyílt díszcsorbával, elöl snidling.
A veteményesbe geometriai mintákban akarom ültetni a zöldségeket és egynyári -védő jellegű- virágokat. Annyira imádom az ilyen elrendezéseket és ha jól válogatjuk meg a növényeket, akkor a veteményesben olyan harmonikus biológiai miniökoszisztéma alakul ki, amiben nem, vagy csak alig lesznek kártevők és betegségek, és a látványban állandóan gyönyörködhetünk. Jól hangzik, igaz?
Beszerzek egy tölgylevelű hortenziát. Már van sima kerti hortenziából néhány és egy bugás is, de tölgylevelű nélkül nem is élet az élet. Olyan lesz, mint sorra kerülni egy több éves műtéti várólistán, gyűjtöm is már rá a háromcsillió forintot borítékba, amennyibe kerül…
Soha többet nem megyek az egyik helyi gazdaboltba. Az év csalódásainak tetemes része kötődik a nevükhöz, ha a kertről van szó. Tavasszal nem volt hortenziákhoz való táp(oldat) vagy tőzeg, tavasszal nem volt vetőburgonya, nyáron nem volt semmi zöldtrágyának való mag, ősszel fokhagyma. Hát hogy lehetek olyan hülye, hogy még egyáltalán bejárok oda? 2018-tól legfeljebb integetek.
Nem felejtem el meglocsolni a cserepeket és balkonládákat. Nem felejtem el meglocsolni a cserepeket és balkonládákat. Nem felejtem el!!!
A ház melletti hordókon ilyen összeállítások voltak a nyáron.
A kettővel arrébb lakó szomszédainknak rengeteg indiai futókacsája van. Idén végre becsöngetek és kölcsönkérem őket egy-egy napra, amikor meztelencsiga invázió közeleg. Amikor picik voltak, átfértek a kerítésen és ellepték mindig a kertet reggelente. Kutattak a bokrok és nagyra növő évelőim tövében és nem mellesleg nagyon aranyosak is voltak, ahogy hápogva végigették a kerti menüt. Aztán kacsamama üvöltő hangjára szépen kitolattak a növények alól és hazarohantak. Imádtuk őket! Sőt, hiányozni fognak tavasszal, az fiksz.
A kert hátsó részébe természetes hatású sövényt telepítünk. Sajna egy régi üzem van ott, nem túl szép látvány. Már több takarási ötletünk volt, de a természetes hatású sövény lesz az igazi. Mintha egy erdő széle lenne a kert végében, ez a cél, bár az a bazi nagy kéményen úgysem segít, nézzétek csak a főképen!
Hogy sikerül-e mindent megvalósítani? Hahahahaha 😀
De meg fogjuk próbálni.
