Londonban élő testvérem küldött egy képet, „nééézd milyen cuki” felkiáltással. „Jajj! Nem, nem cuki és ne etesd drágám!”- válaszoltam, amin eléggé meglepődött.
Tudom, a nővérem nem egy biológia- és természetvédő beállítottságú lány, ezért megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy ez a “kis cuki” milyen súlyos károkat is okoz valójában.
Adventív és inváziós fajok
A globalizációnak rengeteg előnye és hátránya van. Például a folyamatos jövés-menés több problémát okoz országrészeknek, országoknak vagy akár kontinenseknek is. Problémát érthetjük ökológiai, gazdasági téren, pl. bizonyos kártevők, kórokozók, növényfajok terménykiesést okoznak mezőgazdasági területeken. De ide sorolható a turizmus visszaesése a Fekete-tengeren, a fésűs medúza tömeges elterjedése miatt. Létezik humánegészségügyi olvasata: allergén növények, trópusi betegségek terjedése. Az EU 12 milliárd euróra becsüli az inváziós fajok által okozott károkat.
Mik azok az inváziós fajok, és mi az az adventív, még nincs is karácsony.
A jövevény, – szándékos vagy véletlenszerű – emberi behurcolás következtében megjelenő (=adventív) fajokkal leginkább az a baj, hogy idegenhonosak, és olyan területeken terjednek, ahol eddig nem fordultak elő. Adventív fajok lehetnek alkalmi megjelenésűek, meghonosodottak, vagy özönnövények (=inváziósak). Az inváziós fajok rendkívül gyorsan terjednek, ezáltal az adott területen természetesen előforduló fajokat kiszorítják, tehát veszélyeztetik azokat, és megváltoztatják az ökoszisztémát és a biológiai sokféleséget. A terület egyre sérülékenyebbé válik, fokozatosan kiszorulnak az őshonos fajok, és ha adott faj csak adott élőhelyen képes megélni – például szigetszerűen visszaszorult már a számára kedvező adottságokkal bíró élőhely -, akkor bizony faj(ok) kipusztulása is fenyegető tényezővé válik. Íme kész is egy ökológiai katasztrófa! Függöny, lehet írni a forgatókönyvet a következő kasszasikerhez.
Most koncentráljunk az állatokra.
Inváziós fajok listája – komoly dolog
Tartalmazza azon fajok jegyzékét, amelyek adventívak, inváziósak, ezáltal veszélyesek az őshonos növény- és állatfajokra.
A Magyar Állami Természetvédelem hivatalos honlapján olvasható inváziós állatfajokról készült listát az Inváziós Szakértői Tanács és a Minisztérium munkatársai készítették. A lista összeállításának fő célja, hogy meghatározza azon fajokat, amelyekkel kapcsolatban aktív beavatkozás szükséges. Néhány ismertebb faj: a pézsmapocok, nyestkutya, amur, harlekin katica, spanyol csupaszcsiga. A teljes lista itt elérhető.
És a hazánkban még meg nem telepedett, ám veszélyes/veszélyeztető fajok közül néhány ismertebb: szürke mókus, mosómedve, nutria, amerikai nyérc, fekete hattyú, díszes ékszerteknős, vörösfülű ékszerteknős. Erről a teljes jegyzék megtalálható itt.
Itthon szerencsére még csak az állatkertekben látható
Ökológiai katasztrófa
Sajnos bőven ismertek ilyen, vagy hasonló jellegű, ökológiai katasztrófának minősülő helyzeteket. Ezek főként szigeteken fordulnak elő, vagy olyan helyeken, ahol szigetszerűen beszűkül egy adott élőhely, egyre kevésbé diverz, nem rendelkezik külső kapcsolatokkal, ezáltal egyre kevésbé stabil. Ilyen például a csendes-óceáni Guam szigete, ahova bekerült a mangrovesikló (Boigair regularis), melynek következtében a bennszülött hüllők, madarak és emlősök 80%-a kihalt.
De a nílusi sügér (Lates niloticus) betelepítése a Viktória-tóba is katasztrofális következményekhez vezetett: a tóból körülbelül 350 halfaj halt ki az 1950-es betelepítése óta. Hasonló eset a Magas-Tátra lucfenyveseit elpusztító szúinvázió is.
A magyar törvényi háttér
Az 1998. évi XXVIII. törvényben (2017.01.01-től hatályos) foglaltak szerint az országunkban őshonos növény- és állatvilágra veszélyes állatokra vonatkozó tilalmak a következők:
Az ország őshonos növény-, illetve állatvilágára ökológiai szempontból veszélyes állatok kedvtelésből való tartása, szaporítása és forgalomba hozatala tilos. Ha valaki mégis arra vetemedik, hogy ilyen állatot tart, számolnia kell azzal, hogy az állatvédelmi hatóság elkobozza az állatot, majd gondoskodik a tulajdonjog átruházásáról, illetve az állat végleges elhelyezésről. Ha nagymértékű többletköltséggel jár az elhelyezés, a korábbi tulajdonos- akitől elkobozzák – legfeljebb 12 hónapig kötelezhető ennek megtérítésére. Ha nem sikerül elhelyezni az állatot, akár az életét is ki lehet oltani.
Az ökológiai szempontból veszélyes állatok listáját pedig a 41/2010. (II.26). kormányrendelet tartalmazza, az 1. számú mellékletben, amely itt elérthető. Nagyon hasznos olvasmány, mindenki ennek a tudatában tartson otthon amurgébet, vagy keleti unkát.
Ha tartalmi egyezést vélt felfedezni a korábbi inváziós fajokról szóló jegyzékkel, ez aligha véletlen.
Nézzünk meg pár cukiságot, amelyekről kevesen tudják, igazából milyen súlyos károkat okozhatnak.
Szürke mókus
Angliában már teljesen átvette a hatalmat ez az Észak-Amerikában őshonos faj. Uncsi, de megint csak az ember a hibás: behurcolta a szürke mókust (Sciurus carolinensis) a szigetországba. Azóta küzdenek ellene, hiszen teljesen kiszorította a vörös mókust (Sciurus vulgaris) a természetes élőhelyéről. A szürke mókus nagyobb termetű, és sokkal agresszívebben viselkedik: szinte követeli a rágcsát a parkokban a járókelőktől. Az embertől nem félnek, szinte városiasodott a faj, tisztára, mint a galambok a Szent Márk téren. Angliában külön mozgalom indult a vörösök megmentése érdekében, amelynek élére maga Károly herceg állt. Van még kérdés?
Mi a helyzet Európa többi országában?
Szerencsénkre, Anglia szigetországként izolált annyira, hogy ne tudjanak onnan Európa-szerte elszaporodni a szürke mókusok. Valószínűleg ennyire nem jó úszók.
A szemtelen szürke mókus, aki senkitől sem fél
Anglián kívül még Írországban és Olaszországban találkozhatunk a fajjal. Utóbbi esetében – Észak-Olaszországban – kedvtelésből tartott mókusok szabadultak ki a természetbe és onnan szaporodtak el a dél(ebb)i országrészekbe. Magyarországon ilyen szempontból még nincs baj, az Alpok természetes határt és akadályt nyújtott eddig. Ha azonban egyszer beteszik a kis lábukat a Kárpát-medencébe, annak beláthatatlan következményei lehetnek.
Ha Angliában jársz, vagy olyan helyen, ahol a szürke mókusok rohangálnak körülötted kaját kuncsorogva, ne pátyolgasd és ne etesd őket!
Miután ezt elregéltem, már a nővérem is tudja, hogy nem cukik.
Amerikai nyérc
Mint neve is mutatja, szintén Amerikából származó faj (Mustela vison), amellyel már Európában – igaz még csak Csehországban – is találkozhatunk. A szőrmekereskedésekből megszökő példányokból alakult meg a vadon élő populáció, s terjed el, hatalmas károkat okozva ezáltal a kétéltű- és madárpopulációkban. Emellett ez a faj is kiszorítja a vetélytársának minősülő honos rokonfaját.
Nagyi bundája után, a madarat és gyíkot evő amerikai nyérc
Vörösfülű ékszerteknős
Amitől viszont már nincs menekvés, az a vörösfülű ékszerteknős (Trachemys scripta elegans). Biztos kitalálták, emberi tevékenység áll ennek is a hátterében.
Kiskoromban megannyi ékszerteknősöm volt. Mit meg nem tettem értük! Életemben nem jártam annyit állatorvoshoz – és költöttem az utolsó fitying fagyipénzem is a megmentésükre -, mint abban az időszakban. De az enyéim mindig elpusztultak. Számomra azok a történetek, melyek szerint kinövik az aquaterráriumot, csak álomszerű illúziók maradtak. Pedig nagyon vágytam egy ilyen sztorira, de leginkább egy ekkora teknősre. Én sohasem tettem volna ki a szűrét, ha megnőtt volna. Akkor erkölcsi aggályaim lettek volna, hogy állatáért felelős ember ilyet nem tesz a kedvencével.
Az ilyen vörösfülű szorítja ki a hazai mocsári teknőst, szóval el ne eresszétek!
De persze az emberek nem egyformák. Korábbi évtizedekben sokan úgy gondolkodtak, hogy megnőtt, nem baj, kitesszük valamelyik közeli természetes vízbe, aztán jó lesz, mindenki él boldogan. Hát nem így lett. És itt következik a másik aggály (amiről gyerekként egyébként nem tudtam és akkor még nagyban folyt az ékszerteknős biznisz).
Ma már tudjuk ugyanis, hogy a vörösfülű ékszerteknős természetes vizeinkbe való kitelepítését követően kiválóan tudott alkalmazkodni a magyarországi viszonyokhoz és veszélyezteti az egyetlen honos teknősfajunk, a mocsári teknős fennmaradását. A mocsári teknős egyébként is veszélyeztetett és ez okból kifolyóan pedig védett faj, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.
A szóban forgó díszállat szintén Észak-Amerikából – ki hitte volna – származik, és meglepő módon igen jól bírja a klímánkat, a 4 évszakot és a téli fagyokat is. (A díszállatkereskedő instrukciói alapján én rendszeresen vizet cseréltem, fűtőberendezéssel melegítettem optimális hőmérsékletűre a vizet, lámpát szereltem, hogy tudjon napozni és meg ne fázzon a kis rohadék, és tekinasival kényeztettem, ahhoz képest igazából csak ki kellett volna dobnom a kertbe néhány anyai jó tanáccsal! Akkor lehet nekem is megnőtt volna…) Alapvetően mindkét teknősfaj vízhez kötött, de szükségük van a szárazföldre, a napozásra is. Azonos élőhelyeket kedvelnek, azonos viselkedési normákkal, így a honos teknősünk osztozni kényszerül az élőhelyén, a táplálékán, a napozóteraszán. És hát lássuk be, kinek lenne kedve bármelyiken is osztozkodni?
Mi a teendő?
– Első és legfontosabb feladat az országok közötti összefogás. Az inváziós fajok nem ismerik az államhatár fogalmát, őket nem állítják meg a határőrök sem. És a kerítés is csak a védett fajok életét nehezíti meg.
– A kialakult helyzetért az ember a felelős, így már csak ezért is nekünk kell megoldanunk az inváziós fajokkal járó problémákat. Ha ez nem lenne elég motiváció, akkor megfordítom. Ugyanis a következmények visszahatnak ránk.
– Tartsd be a hatályos jogszabályokat, például ne tarts otthon szürke mókust és ne tedd ki a vörösfülű ékszerteknősöd a legközelebbi tóba.
– Kövesd az – esetleg változó – inváziós fajok listáját!(A www.termeszetvedelem.hu-n friss.)
– Ismerd az inváziós fajokat és jelentsd, ha valami gyanúsat észlelsz!
– Mindig gondold át, a tetteid milyen természetvédelmi, élőhelyvédelmi következményekkel járhatnak!
– Szeresd az őshonosat, ha van választási lehetőséged, mindig azt válaszd!
– Ha te is meggyőződésből és “zöld szemlélettel” cselekszel, add tovább meggyőződésed másoknak is!
Ha tetszett a cikk lájkolj, ha szeretnél tenni egy területért, vagy élőhelyért, magáért a természetért, kommentelj! S ha úgy érzed, hogy ismerőseidnek is tudniuk kell erről, akkor oszd meg!
