A közönséges medvetalp hazánkban őshonos, azaz jó. Van azonban két másik, ami nagyon nem az. A kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum) és az óriás vagy Szosznovszkij medvetalp (Heracleum sosnowsky), ezek „illegális bevándorlók”, ráadásul a legrosszabb fajtából.
Hogy miért medvetalp a növény neve, nem tudom, én semmilyen medvetalpasat nem látok rajta, de tény, hogy még medvével sem találkoztam az állatkerti tíz méternél közelebbről. Lehet, azért van ez, mert, kb. annyira lehet ellene védekezni, mint a medve ellen, azaz sehogy, így jobb, ha inkább elszaladsz, ha látod. Én mégis szívesen megnéznék egy élő példányt, mondjuk ugyanúgy, az állatkerti tízméteres távolságból. Ugyanis egy 3-5 méteresre is megnövő, igen látványos növényről van szó. Hatalmas, akár méteres levelei, és óriási, fehér, ernyős virágzata igazán impozáns látványt nyújt, már a fotókon is.
Nem nyúlkapiszka
A növény azonban kifejezetten mérgező. Az mondjuk kevésbé valószínű, hogy egy medvetalp-találkozásba halunk bele, de nem kell hozzányúlkálni, mert nagyon csúnya égési sérüléseket okoz a növény bármely részének érintése. Az egész felületét apró, méreganyaggal telített szőrök borítják. A méreganyag ráadásul fényre érzékeny, hatását igazán napfényre fejti ki. Hólyagosodást, kisebesedést és kezelés nélkül maradandó hegesedést okoz. Szembe jutva pedig átmeneti vagy végleges vakságot okozhat. Az érintett felületet azonnal le kell mosni, bő vízzel, szappannal, és a legjobb, ha azonnal orvoshoz fordulunk. Kutyások figyelem! Sajnos az állatok bőre ugyanúgy érzékeny, így figyeljünk kedvenceinkre is, főleg, hogy ők akár ehetnek is belőle.
Honnan jön?
A hazánkban elsősorban Kárpátalja felől betelepülő, invazív növény nem fordul elő azért minden sarkon. (Ezen a linken várják a lelőhelyek jelentését. A térképes adatbázisban csekkolhatjuk a már ismert élőhelyeket.)
A magokat állatok nem annyira, inkább csak a víz terjeszti, így legnagyobb valószínűséggel vízpartokon, illetve nedvesebb területeken fordulhatnak elő. A növény mérete miatt eleve hatalmas vízigénye van. Hogy miért invazív? Azért, mert a nagy, és összetett virágzata ezer és ezer apró magot terem, amiből a nagy számok törvénye alapján jó eséllyel többől is újra termő növény fejlődik. Pláne, hogy a magok akár sok évet is képesek türelmesen várni (azaz csíraképesek maradnak), amíg a megfelelő helyre nem kerülnek.
A gyökér
A növény, ha nem is elpusztíthatatlan, de nagyon kitartónak kell lennünk, ha tartós eredményre vágyunk. A gyökere ún. karógyökér, ami mélyen a földben van, így a növény lekaszálása után is hamar kihajt. Akár többször egymás után is. Szakemberek szerint azonban mégis a kitartó irtás az egyetlen esélyünk, ahol a permetezés, kiásás, és a kedvencem, a „kőráhelyezés” sokszor ismételt kombója igenis hosszabbtávon is eredményre vezet. Persze ott vannak még a kis gonosz magok, amik bármikor kihajthatnak.
Az említett fajok sok gondot okoznak tőlünk nyugatra és keletre is. A Baltikum kifejezetten fertőzöttnek számít, Németországban komoly pénzeket fordítanak az irtásra. Így mindenképp a hazánkban való elterjedést kell megakadályozni. Amint észlelünk egy egyedet, neadjisten többet valahol, akkor azt azonnal jelentsük a helyi önkormányzaton, vagy az illetékes Kormányhivatal Növényvédelmi és Talajvédelmi Igazgatóságán, vagy ezen a linken.
Kirándulni azért csak menjünk bátran, mert szerencsére a növény nem szalad utánunk, nem úgy mint egy medve.
