Madeira, az örök tavasz szigete 1000 km-re fekszik a portugál anyaföldtől, az Atlanti óceán közepén. Már az 1351-es Medici-világtérképen is szerepel Fa-sziget (Isola di Legname) néven. Fa-szigetnek az eredetileg teljes felületét beborító babérlevelű növénytakarója miatt hívták, ennek mára csak hetede maradt fenn a cukornád, szőlő, banán és egyéb egzotikus növények termesztése miatt. Fennmaradt ős-babérerdejét az UNESCO 1999-ben védettség alá helyezte.
Szubtrópusi klímája miatt öt világrész fás- és lágyszárú növényei nőnek rendkívül sajátosan, ezért is hívják Portugália botanikus kertjének. Itt található Európa legegzotikusabb növénygyűjteménye, a Funchal belvárosától 3 km-re fekvő Jardim Botanico da Madeira. Magaslati levegője, hűvösebb klímája tökéletes felüdülést nyújt a városban rekedt hőség ellen – így mi is ide látogattunk.
Már a 17. században felmerült egy botanikus kert alapítása Madeira szigetén, de egészen 1960-ig várni kellett a felavatásra. Mára 10 hektárról 80 hektárra bővült, és több mint 2500 növényfaj található benne. Területe több részre oszlik, ezekből minket a minden utazási könyv címlapján szereplő színes parterek, az őshonos növények, a kaktuszok, a pálmaliget, és a mezőgazdasági növények érdekeltek. Jellegzetesen portugál, apró kavicsokkal kirakott kanyargós ösvények fűzik fel a különböző tematikájú gyűjteményeket. A pazar kilátás a város és az óceán felé egyedülállóan szép, kevés európai botanikus kert tud versenyezni vele.
Növényrajongóknak
Az őshonos fák és cserjék gyűjteményéből kiemelkedő a sárkányvérfa (Dracanea draco subsp. draco) valamint a sziget egykori teljes felületét borító kanári babér (Laurus novocanariensis). A babérerdőt érdemesebb az UNESCO által levédett Laurisilva of Madeira területen megnézni, ahol eredeti formájában láthatjuk az őserdőt. Ennek a fának a babérlevelét marhahússal nyársra tűzdelve kapjuk a híres, kövön sült madeirai ételt, az espetada-t. Egzotikus fákból megtaláltuk az indiai ayurvédikus gyógyításban használt bibhitakit (Terminalia bellirica), melynek magjait tudatmódosító hatása miatt fogyasztják egyes indiai törzsek. Aljnövényzetben pedig számos szobanövényünk fellelhető, mint a bíbor pletyka (Tradescantia pallida) anyósnyelv (Sansevieria trifasciata), a nálunk szobanövényként, az Afrikában nyílméregként is használatos könnyezőpálma (Filodendron), papagájvirág (Sterlitzia reginae), tűlevelű aszparágusz (Asparagus densiflorus) vagy a levegőtisztító hatása miatt előszeretettel ültetett szobanövény, a zöldike (Chlorophytum comosum).
Kaktuszok kaktuszok hátán
A kaktuszkert inkább egy kaktusz dzsungelra hasonlít, néhol aloékkal és agávékkal kiegészítve. Az Aloe arborescens gyógyító hatását már az ókori Egyiptomban is hasznosították. A fügekaktusz (Opuntia ficus-indica) pirosas termését piacon találhatjuk meg, nyersen fogyasztható gyümölcsként, miután a tövises héjától megszabadítottuk. A kedvenc agávénk (Agave attenuata) a kíváncsi növény, az agávék között egyedülálló módon nincs tüskéje, valamint törzs nélküli, hosszú, hajlott virágfüzért növeszt – innen a név eredete is = rókafarok vagy hattyúnyak agávé – mely áthajlik a „szomszédhoz” kíváncsiskodni. Virágzása egyben végzetes esemény, 10-12 évesen virágzik először, majd rövidesen el is hal az anyanövény, cserébe bébinövényeket hagy a törzs tövében maga után. A pálcikakaktusz (Hatiora salicornioides) kedvelt szobanövényünk, álélősködő kaktusz, inkább pozsgás növénynek néz ki, mint szúrós kaktusznak.
A mezőgazdasági növénygyűjtemény mutatja be a fogyasztható növényeket. Közel 150 egzotikus faj található, mind jól érzi magát a szigeten. A piacokon meglepően nagy a gyümölcs választék, van itt maracuja, banán, avokádó, gyömbéralma, guava, kuruba, és van saját kávéjuk és cukornád ültetvényük is. A cukornád volt az első mezőgazdaságilag kultivált növény Madeirán. Az 1500-as évek elején kezdték termesztését, mikor a cukrot még fehér aranynak hívták. Éghajlata tökéletes volt a cukornádültetvények számára, a közeli Afrikából pedig könnyű volt rabszolgákat hozni a szigetre. A XVI. század végére Madeira volt a világ első számú cukornád exportőre. Miután Kolumbusz egyik expedícióján elvitte a nádat Brazíliába, hanyatlani kezdett a termelés Madeirán. Innentől átvette a termelés oroszlánrészét az Újvilág. Ám a mai napig található még kevés cukornádültetvény, ahol az áprilisi szüret után indul a hagyományos madeirai tüzes víz készítés, a Poncha, ami cukornádpálinka, citromlé és nádcukor elegye. Melegen szervírozzák, és rettentő szaga van, de nagyon hatásos kis mennyiségben gyomorbántalmakra – állítólag.
A bica az eszpresszó portugál megfelelője, a Coffea arabica kávécserje piros termésében található magokból készítik, pörköléssel. Világosabb pörkölésű az itáliai rokonnál. A makadámia dióból pedig bőrtápláló olajat vonnak ki, adott a hidratálás is napozás után. Nem maradhat ki a sorból itt tartózkodásunk kedvenc növénye, a banán. A madeirai banán kicsi, érett, és citrusos ízvilágú. Majd’ minden reggelre banánt kaptunk, mivel szállásunk egy banán ültetvény kellős közepén volt. Mint megtudtuk, a banán a ’legemberibb’ gyümölcs, kilenc hónapig növeszti virágát és termését, majd az anyanövény elhal, bébibanánt hagyva maga után, és kezdődik a ciklus elölről.
Röpke látogatást tettünk a pálmaligetbe és a topiária labirintusba, utolsó pillantást vetettünk az óceánra, és felültünk egy kis adrenalinszint-emelésre egy helyi buszra, downhill ride-ra. Szerencsére túléltük, és folytathatjuk kertes kalandozásainkat hazai terepen is.
