Szeretem a palacsintát, a lekvárosat különösen, hát még, ha a porcukor mellé hétvége is van, amikor is még dolgozni sem kell. Pont a legjobb részénél tartottam, mert végre eljutottam a lekvárig, amikor valami jó nagy puffant az ablakon. Palacsinta le, ablakhoz oda, körbenéz: semmi. Azaz az ablak környékén semmi – három méterrel arrébb, szemben, a nagy tujafáknál (családi házban lakunk) viszont irdatlan madárcunami, sárga hasú, verébméretű cukiságok röpködtek. Szerencsére az ablakunk egyiknek sem vette el az életét, viszont míg elsőre nagyon aranyosnak tűntek, hamar elérték, hogy megutáljam őket: a bejárati ajtónk fölött ugyanis elkezdték kiszedni a hungarocellt, azaz az alatta lévő purhabot, amit különböző okokból még nem vakoltunk le.
Mutatom, így néz ki:
Fotó: Szabó Gusztáv/Gardenista.hu
Az ártatlannak tűnő jószág egy cinegeféle volt, méghozzá vagy a kék cinege (Cyanistes caeruleus), vagy a széncinege (Parus major) – a Wikipédia mindkettőről azt írja, hogy kedvelt és közismert madárfajták, a Magyarországon élő cinegefajokat pedig a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1984-ben Az év madaraivá választotta.
A cinegéről ilyet nem olvastam, de a harkályról állítólag köztudott, hogy rámegy a hungarocellre a házakon: a Magyar Madártani És Természetvédelmi Egyesület azt írja, 2009 óta kapnak erről bejelentéseket. Nem volna nagyon meglepő, ha a cinegék tőlük tanulták volna el a házbontást, tekintettel arra, hogy a széncinegék például kifejezetten intelligens állatok. Mi nem vacakoltunk sokat velük, egy szélcsengővel riasztottuk el az itt táborozó példányokat. Pedig tényleg cukik voltak, számos műalkotás szól róluk, találsz párat a posztban is.
A cinege cipője
„Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagy uraknak varrja.Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.Csak a cinegének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.Keresi, kutatja,
repül gallyrul gallyra:
“Kis cipőt, kis cipőt!” –
egyre csak azt hajtja.”/Móra Ferenc/
Mondjuk, van pár olyan adat, ami alapján a cinegék kevésbé szimpatikus jószágok: az Origo egy 2013-as cikkében írja, hogy a cinegék szétverik az áldozataik (énekesmadarak, denevérek) fejét a kemény csőrükkel, és kieszik belőle az agyvelőt. Persze, azért nem ez a jellemző, de ilyet is feljegyeztek már több ízben, mert ha tetszik, ha nem, ez a madár is ragadozó.
Ti jártatok már úgy, hogy a cinegék nekiálltak a házatoknak? Mit vetettetek be ellenük?
