Sokaktól hallom, hogy óraállításkor nem tudnak átállni legalább 2-3 hétig, alvászavar gyötri őket, és a hátuk közepére sem kívánják ezt a hercehurcát. Esetenként mindenük fáj és még a zsigereikben is érzik, hogy valami porszem került a gépezetbe. Nem is beszélve a fáradékonyságról,a letörtségről, a depresszív hangulatról. Sokak számára kemény időszak következik.
Elképzelni ugyan eltudom – köszönhetően mérhetetlenül empatikus énemnek -, de hogy őszinte legyek, engem teljes mértékben hidegen hagy az egész. Észre se veszem, általában egy hét után eszmélek rá egyáltalán arra is, hogy nem jó időt mutat a magától át nem állítódó órám. Maximum az őszi esőzéstől van rossz kedvem, de ez nem feltétlen kapcsolódik az óraállításhoz. Szerencsés vagyok.
A legtöbb embernek ugyanis, igen nagy bosszúságot okoz az átállás. Főként a legtöbb szülőnek kínkeserves ez az időszak, legalábbis ismerőseim tapasztalata alapján. Alapjáraton mire megvívod a gyerek(ek)kel a mindennapi reggeli harcot, hogy időben- a délelőtti foglalkozásra vagy a 8 órai kezdetű első órára – bevidd a bölcsibe, oviba és/vagy suliba és még nézzen is ki valahogy – tehát ne úgy,mint egy szakasztott lelenc -, az már önmagában egy sikertörténet. A szülők a mindennapok szuperhősei. És az sem hátrány, ha te se kócos álomittassággal kézen fogva, vagy pizsiben csattogsz be a munkahelyedre mondjuk egy órával később, mint a munkaidőd kezdete. Nehéz ez a felnőttélet, főleg a szülőség. Óraátállításkor meg pláne: a gyerek is nyűgös, meg még te is.
Az átállítással ellentétben sajnos a gyereken – és persze rajtad – nincs olyan mutató, amit áttekerhetsz, hogy ő is előre- vagy visszaálljon. Így az őszi átállításkor készülj fel, hogy a gyerek már reggel 5 órakor a fejeden fog ugrálni, mikor te még éppen a réten kergeted a pillangókat álmodban. Ellenben este kitolódik az altatás, mivel a megszokott időhöz képest most hamarabb akarod ágyba dugni, mert már annyit mutat az óra. Arról nem beszélve, hogy a szürke hétköznapokon jóformán már sötétben mész érte oviba, iskolába és ősöreg este lesz, mire hazaértek.
Ez a késés vs. nem késés dolog nagyban attól is függ, hogy a gyereket mikorra kell vinned és hogy neked mikor kezdődik a munkaidőd.
Miért is 8 óra a 8 óra?
Magyarországon általánosan bevett szokás, hogy reggel 8-kor kezdődik az oktatás az iskolákban. Ó, hogy hány álmos reggelt éltem meg a suliban…
De egyébként azt tudtad, hogy sehol sincs se kőbe vésve, se törvénybe iktatva a 8 órás start? Igazából Magyarországon minden egyes iskola saját maga döntheti el, hogy mikor kezdi a tanítást. Ez lehetne fél 9 vagy akár 9 is.
fotó: Wiki, Love Krittaya
De honnan is ered a 8 órai iskolakezdés?
A mezőgazdaságból. Régen az állattenyésztés és a növénytermesztés határozta meg az emberek – zömének – mindennapjait, ezen hagyományokból ered a korai kezdés. Manapság persze már kevesebben élnek mezőgazdaságból, de az egész rendszer ezen alapszik, ehhez alkalmazkodva alakult ki például a hivatali munkarend is.
Továbbá vannak még más munkakörök – mint az orvosoké, ápolóké, gyári munkásoké, stb. -, akik szintén korán, vagy leginkább több műszakra járnak dolgozni, ők hová tennék a gyereküket? És azok, akik 6 órára járnak dolgozni?
Biológia
Mivelhogy, ez egyszerű – pont, hogy nem – biológia. A legtöbb biológiai funkciónak 24 órás napszakos ritmusa van. Az éberségért és az álmosságért pedig a sokat emlegetett hormonok a felelősek. Bódizs Róbert alváskutató szerint a reggel 8 órás iskolakezdés idején az ember az álomittasság időszakában lézeng. A kutatások alapján kiderült, hogy az emberi teljesítmény délelőtt 10-12 óra között és délután 16-18 óra között van a csúcson. (Utóbbi 50-70%-os az előbbihez képest.)
Oroszország kipróbálta az átállítás eltörlését, de nem jött be neki
Legutóbb egyébként a nagy Oroszország döntött úgy, hogy kilép ebből az átállítósdiból. Mindezt 2011-ben lépték meg, főként a humánegészségügyi okokra (alvászavar, depresszió, stb.) hivatkozva, majd véglegesítették a nyári időszámítást. Mindez nem várt fordulatokat hozott az oroszok körében: ugyanis rájöttek, hogy így az alvászavar nem múlt el, csak átalakult, az orosz népesség elkezdett folyamatos alváshiányban szenvedni. A sötétség okozta depresszió pedig nem csak fél éves ciklusban vált problémává, hanem állandósulni látszott. Ez pedig nyilván sem humánegészségügyi, sem gazdasági, sem társadalmi, sem semmilyen téren nem kedvező. Így 2014-ben arra jutottak, hogy az óraátállítást és a nyári időszámítást is ignorálják életükből és inkább a télit választják. Így azóta Oroszországban örökös téli időszámítás van.
Tudtad-e?
Alapvetően a téli időszámítás a normális, akkor miért is akarják a nyárit véglegesíteni?
Ha a nyári végleges lenne, akkor december közepétől február elejéig reggel 8 után kelne a nap. A legtöbb embernek a 8 órás iskola- vagy munkakezdés még világosban is nehezére esik, nemhogy sötétben. De jó is lehet matek dogát írni sötétben! 😀 Vagy talán ekkor fontolnák meg a későbbi iskolakezdést? És az megoldás lenne?
És azt tudtad, hogy az óraátállítás 1980. óta került rendszeres bevezetésre Magyarországon? Na és azt, hogy réges régen mi volt a megszokott, az általános? Mindjárt megtudhatod!
Minek ez a hajcihő?
A pénz miatt! Persze csak az emberek esetében. Mindig az a fránya „Disznófejű nagyúr”! A sok vita után mára már bebizonyították, hogy egy közepes méretű város éves energiafogyasztását lehet megspórolni az óraátállítással. De miért is? Hogy is van ez? A világítással magyarázzák. Az átállítás során azonban jobban egybeesik az ébrenléti idő és a természetes fény időintervalluma. Így reggel 7 és este 10 között kevesebbet világítunk.
Míg az ember óraátállítással bajlódik, a megoldást keres a „fényes időszak” kitolására, addig nézzük mit csinálnak a többiek. Spoiler: alkalmazkodnak. A nappalok és az éjszakák hosszának változása ugyanis nemcsak ránk, hanem az egész élővilágra hatással van, így a növényekre is.
Fotoperiodizmus
Az élőlényeknek azon tulajdonságát, amely szerint a nappalok és az éjszakák hosszának változatosságára élettani reakciókkal válaszolnak, fotoperiodizmusnak, vagy fényszakaszosságnak hívjuk.
A. Roger Ekirch történész egyik tanulmányában rávilágított – haha, micsoda szóvicc – arra, hogy az ipari forradalom előtt a kétfázisú alvás volt jellemző. Mindez annyit tesz, hogy az emberek nem aludták végig egyhuzamban az éjszakát. Sötétedés után lefeküdtek, aludtak, felkeltek, ébren voltak 1-2 órát, majd újra aludtak, egészen reggelig. Előbbit első vagy mély, utóbbit második, vagy reggeli alvás kifejezéssel illetik több szépirodalmi és hivatalos iratban, amelyeket Ekirch forrásként használt tanulmányához.
Roger Ekirch 2012-ben (fotó: Tom Cogill)
Végül pedig megváltozott az emberek életmódja, a kétfázisú alvás hagyományát pedig felváltotta az egész éjszakán át tartó alvás.
Az éjjeli aktivitást eleinte bűnös és/vagy titkos dolgokkal kapcsolták össze, majd az éjjeli szórakozás széles körben elterjedt, mikor megjelent az utcai világítás. Az éjszakai mulatás egyre divatosabb lett, és az alvás pedig üres tétlenkedésnek hatott akkoriban (~17. század végétől kezdődően). Végül ezt gyorsította fel az ipari forradalom és az elektromos világítás megjelenése és elterjedése. A mesterséges fény tehát megteremtette a lehetőségét annak, hogy sötétedés után is éljünk: süssünk-főzzünk, mulassunk, vagy éppen ezt a cikket írjuk. Ám mindez hatással van az emberi szervezetre. Az ember biológiai óráját a természeti változásokhoz igazítja, vagy ha úgy tetszik, a természet határozza meg a biológiai órát. Az alvást ugyanis a melatonin nevű hormon szabályozza – de legalábbis kulcsszerepet játszik benne -, amelynek termelődését a cirkadián ritmus határozza meg. A cirkadián ritmus pedig szoros összefüggésben áll a fotoperiodizmussal. Ha többet szeretnél erről megtudni, itt olvashatsz utána.
A növények fejlődéséhez meghatározott időtartamú nappali megvilágításra van szükségük.
A fotoperiodizmus tekintetében megkülönböztetünk hosszú- és rövidnappalos növényeket, illetve e tekintetben semlegeseket. A növények érzékelik a nappalok hosszúságában beálló változásokat a fotoreceptor fehérjéknek köszönhetően (fitokrom és kriptokróm). A nappali megvilágítás során keletkező foto- és kriptokróm, valamint a cirkadián ritmus együtt felelősek azért, hogy a növény érzékelni tudja az éjszaka hosszát. Ezek alapján tehát az éjszakák hossza mindaz, ami szabályozza a virágzást. A fotoperiodizmus egyébként nemcsak a virágzást szabályoz(hat)ja, hanem a gyökerek növekedését, vagy a levelek elvesztését egyes évszakokban is.
A hosszúnappalosak akkor virágoznak, ha az éjszaka rövidebb egy kritikus hosszúságnál (12 óra), a rövidnappalosak pedig akkor, ha hosszabb, mint 12 óra. A hosszúnappalosak tehát pont akkor virágoznak, amikor elkezdenek nyúlni a napok, így tavasszal, kora nyáron, míg a rövidnappalosak ősszel virágoznak, mikor egyre rövidebbek a nappalok.
Az állatok esetében is létfontosságú, hogy tisztában legyenek a nappalok hosszával, illetve az évszakokkal. Mindez fiziológiai és viselkedésbeli változásokat hozhat számukra: bundaváltás, vándorlás, stb.
Lehet, hogy nem is butaság a természethez való adaptálódás?
