A fejlődő országokban komoly környezeti és egészségügyi problémákat okoz az elektronikai hulladék egyre növekvő mennyisége – figyelmeztet az ENSZ egyik intézménye. A Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) december adta ki az elektronikai hulladékkal kapcsolatos tanulmányát, amelyben döbbenetes és elkeserítő adatokat tettek közzé.

– Számítástechnikai berendezésekből (laptop, pc, monitor, stb.)

– Telekommunikációs készülékekből (mobiltelefon)

– Szórakoztató elektronikai készülékekből (tévé, hiFi, házimozi)

– Háztartási és konyhai gépekből (mosogatógép, mosógép, hűtőszekrény stb.)

A felmérések szerint 2016-ban világszerte mindössze két év alatt nyolc százalékkal nőtt az e-szemét mennyisége, ami 44,7 millió tonna kidobott elektromos eszköz halmazát jelenti. (Európára ebből a mennyiségből 12,3 millió tonna jut.) A hulladéktermelés ráadásul nagyobb ütemben növekszik, mint az újrahasznosítás aránya: ennek a csaknem 45 millió tonnának mindössze 20 százalékát, körülbelül 8,9 millió tonnát sikerült újrahasznosítani (vagyis csak minden ötödik elektronikus készülék anyagát hasznosítják újra). A tanulmány szerint a 2016-ban kibocsátott e-hulladék 55 milliárd euró értékben újrahasznosítható anyagokat, a szerkezetekből ki nem mentett, könnyen értékesíthető, javarészt ritka nyersanyagokat, rezet, ezüstöt, aranyat, platinát tartalmazott.

Ha a fenti adatok nem lennének eléggé ijesztőek, a szakértők 2021-re már 50 millió tonnát is meghaladó mennyiség fölé várják az éves szinten keletkező e-hulladék mennyiségét.

Alakul a szabályozás

Szerencsére egyre több országban rendelnek el speciálisan az elektronikai hulladékra vonatkozó törvényi szabályozást. 2014-ben még csak 44, ma már 67 állam alakított ki magának ilyen szabályozási környezetet. A megjelent tanulmány rámutat arra, hogy Kínában és az Egyesült Államokban termelik messze a legtöbb elektronikai szemetet, őket Japán, India és Németország követi a sorban. Ezek az adatok viszont korántsem azt jelentik, hogy ezekben az országokban a legmagasabb az egy főre jutó szemét mennyisége. Magyarországon egyébként az egy főre jutó mennyiség valamivel az átlag alatt van, az újrahasznosítás aránya pedig már az 50 százalékot közelíti a kelet-közép-európai régióban.

Guiyu, a világ hulladéklerakója

A fejlett országoknak sajnos még mindig olcsóbb megoldás egyszerűen csak Kínába szállítani az e-szemetet, mint a rendkívül szigorú környezet- és egészségvédelmi szabályok betartásával helyben feldolgozni azokat. A Shantou tartományban fekvő, 150 ezer főt számláló Guiyu nevű város olyan vállalkozásokkal van tele, amelyek azzal foglalkoznak, hogy kinyerjék a hozzájuk érkező évi háromezer tonna kidobott elektronikus szerkezetből az értékes fémeket.

A környezetvédelem és a biztonsági előírások fogalma viszont számukra ismeretlen, a maradékot egyszerűen csak máglyán elégetik az utcán. A városban emiatt már nincs ivóvíz, a folyók, patakok élővilága rég kihalt, a földben nem terem meg semmi, és a levegő is rettentően szennyezett. A lakosság egytől egyig ólommérgezésben szenved, mégsem hagyják abba, az üzlet ugyanis évi 80 millió dollárnyi bevételt jelent számukra. Az unió kedvenc szeméttelepe Nigéria, tavaly állítólag az oda szállított e-hulladék több mint háromnegyede EU-tagállamokból származott, ami enyhén szólva szégyen ránk nézve.

 

Fotó: Europress

Milyen veszélyes anyagokat tartalmazhat az e-hulladék?

Ólom: vesekárosító, fiatal korban a szellemi fejlődést hátráltatja

Báriumvegyületek: Nagyon mérgező anyagok. Legtöbbjük vízben, savanyú vízben vagy savban (így gyomorsavban is) oldódik, a szervezetbe jutva hamar felszívódik s jellegzetes izomsejtméregként hat. Tünetei a rossz közérzet, hányás és hasfájás mellett a fokozódó izomgyengeség és izombénulás (baritózis).

Berillium: pora rákkeltő, izomsorvadást okozhat, szív és májkárosító.

Higany: Rendkívül kis töménységben is gátolja a fitoplanktonban végbemenő fotoszintézist. A természetes táplálékláncon keresztül az élelmiszerekbe és az emberi szervezetbe is eljuthat (Minamata­betegség). A higany és gőze, valamint vegyületei mind heveny, mind idült mérgezést is okozhatnak. Az előbbi tünetei a fémes szájíz, a nyelőcső-, gyomor- és bélfájdalom, a hasmenés és az ájulás, az utóbbi esetben szájnyálkahártya-gyulladás, ingerlékenység, fáradékonyság, foghullás, kézremegés, ideggyulladás, emlékezetkihagyás lép fel.

Kadmium: pora, gőze rákot okoz és okozója volt a japáni itai-itai-betegségnek, amely csontelváltozásokat idézett elő és többnyire halálos kimenetelű volt. Belégzése heveny mérgezésnél köhögést, szomjúságot. majd tüdő­ödémát vált ki, idült mérgezés esetén, hasonlók mellett egyéb súlyos tünetek lépnek fel.

PBDE: műanyagok gyulladáskésleltetésére alkalmazott vegyület: zsírszövethez kötődik, nehezen bomlik. Svéd tudósok kimutatása szerint 1972 óta 40-szeresére emelkedett koncentrációja az anyatejben.

Dioxin: (TCDD) Rendkívül erős méreg, tetraklór-származéka a dibenzo-dioxinnak. Emellett mutagén, teratogén és rákkeltő hatású anyag. A vietnami háborúban lombtalanításra használt Agent Orange nehezen bomló szennyezőanyagaként súlyos egészségi károsodásokat okozott. A háztartási hulladékban mindig akadnak klórtartalmú szénvegyületek, például PVC. Ezekből a szokásos 700-800 Celsius fokon való égetés közben dioxin is keletkezik. (Ezért kell a veszélyes vegyi hulladékokat 1200 Celsius-fok felett elégetni.) Miért veszélyes a dioxin? Nem elsősorban azért, mert erős méreg. Sokkal inkább azért, mert természetidegen, a természetben gyakorlatilag lebonthatatlan, továbbá olyan sok állati és emberi működésre hat, hogy következményei szinte kiismerhetetlenek. A dioxin által mérgezettek kezelésére semmiféle megelőző vagy gyógyító eljárásunk nincs.

Forrás: Ehulladék



Címkék: