Az egyház reformációjának 500. évfordulója alkalmából egész Európában és így Magyarországon is hatalmas ünnepségsorozat zajlik már január óta. 1517-ben történt ugyanis, hogy Luther Márton kiakasztotta 95 pontjából álló megújítási tervét a németországi Wittenberg vártemplomának kapujára. Ez az emlékév remek példája annak, hogyan állítsanak emléket egy ma is élő keresztény szellemiségnek, a protestantizmusnak.
A mi családunk főleg evangélikus, így figyelemmel is kísérjük a jubileum idején zajló eseménysorozatot, ami nem csak ünnepi istentiszteletekből áll (szerencsére), hanem olyan motívumokból is, ami kicsit közelebb hozhatja az embereket ehhez az értékrendhez. Így koncertek, 500 órás önkéntes munkák, szeretetvendégségek, Papp László sportarénában tartott gigarendezvény, rajzversenyek, németországi körutazások Luther életének főbb helyeire, és a kedvencem, az almafaültetés.
A protestáns egyházak egyik fontos jelképe ugyanis az almafa Luther Márton egyik híres mondása nyomán, miszerint: “Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát!” A faültetés mindig a jövőbe vetett hitet jelenti, hiszen gyermekeink és unokáink is fognak még neki örülni, ugyanakkor talán mi, ültetők is eszükbe jutunk majd néha, ha szüretelnek.
Erre épül a Reformáció Emlékbizottság idei kiváló ötlete, amelyet a Földművelésügyi Minisztériummal együtt valósítanak meg. Az országban minden protestáns gyülekezet előrendelhetett az idei őszre, az ültetési időszakra, egy tetszőleges fajta almafát, hogy a reformáció 500. ünnepi jubileumán, amelyet október utolsó napján ünnepelnek, elültethessék.
Így történhet az, hogy az ország protestáns része hirtelenjében almafaültetési lázban ég, áldott almafák lepik el az egyházközösségeket. Mi sem lehetne ennél kedvesebb és emlékezetesebb gesztus.
