Idén ősszel újra felkerestem a szabadkígyósi Wenckheim-kastélyt és kastélyparkot, színtiszta kirándulási vágyból. Mert mi tájépítészek már csak ilyenek vagyunk, szeretünk kirándulni és szeretjük a kastélyparkokat. (Is.) Ha pedig a kettő egyszerre teljesül, az a legjobb!

Szabadkígyósi látogatásaim során eddig mindig a szüleimet ejtettem túszul, hogy elkísérjenek. Elsőre még kíváncsi félsz volt bennük, másodjára már csak annyit kellett kérdeznem, hogy “elmegyünk Szabadkígyósra?”, és már csukódtak is a kocsiajtók. Irány a kastélypark!

Korábbi alkalommal egy csodás nyári napot választottunk a kiránduláshoz, idén pedig kifejezetten az őszi színek varázsa miatt október végére esett a választás. Éppen hosszú hétvége jött, kiváló, ám enyhén csípős kirándulóidőnk volt.

Mikor odaértünk azokon a borzalmas békés megyei utakon és valami csoda folytán még az autó sem esett szét – bár édesapám kezdett már kissé ideges lenni -, meglepetten tapasztaltuk, hogy sokan mások is úgy gondolkodtak, mint mi. Olyannyira sokan gondolták ezt kiváló (családi) programnak aznapra, hogy éppen csak találtunk parkolóhelyet a közelben.

Délkelet-alföldiként számunkra nem távolság és fáradtság egy fél napot a szabadkígyósi kastélyra és kastélyparkra szánni. Sőt! Ám ha valaki Budapestről (illetve környékéről vagy még messzebbről) adja a fejét erre az útra, annak bizony inkább egész, ha nem két napos kirándulás lesz belőle. Hol is van Szabadkígyós? Annyit már elárultam, hogy délen is meg keleten is, tehát Békés megyében, a Békéscsabai járásban, Békéscsabától mintegy 10, Gyulától 15, Budapesttől kb. 230 kilométerre. Vonattal pedig egészen pontosan egy örökkévalóságnyira. (A vonatozástól egyébként mindenkit óva intenék, főleg, hogy már a vonat meg sem áll Szabadkígyóson.)

A kastély és a kastélypark a Körös-Maros Nemzeti Park területén fekszik, a Kígyósi-puszta része. Szabadkígyósi Tájvédelmi Körzet néven 1977-ben 3800 hektár ősgyepet és a Wenckheim-kastélyt és -parkot jelölték védelemre. Mára a védett terület 4779 hektárra duzzadt, ekkora területen szolgálja a növény- és állatvilág fennmaradását. Ebből fokozottan védett terület 735 hektár. A Kígyósi-puszta meglehetősen heterogén terület. Megtaláljuk itt a pusztát átszelő egykori Maros medreken túl, az ezeket kísérő folyóhátakon át a zsiókás, bókoló sásos, mocsári csetkásás mocsarakat, a szikes gyepek jellemző fajait, és a mára lassan eltűnő löszpusztagyep is felbukkan egy-egy mozaikban.

A különleges élőhelyeken pedig nemcsak ritka és védett, vagy fokozottan védett növényfajok, de hasonló besorolású állatfajok is élnek.

Kiemelkedő értéket képviselnek a Kígyósi-pusztán álló halmok, tájkép és kultúrtörténet szempontjából is. Ezek tőszomszédságában találjuk a Wenckheim-kastélyt és az ehhez tartozó angolparkot.

A sokak szerint “Magyarország legimpozánsabb kastélya” Ybl Miklós tervei alapján készült, a 19. század végén, neoreneszánsz stílusban. Mindössze 4 év alatt építették, 1875-79 között. A főépületen túl az egyéb (gazdasági) épületeket is ekkor építették, valamint ezzel egy időben alakították ki a parkot is, mintegy 25 hektár területen. A kastélyt Wenckheim Frigyes és Wenckheim Krisztina építtette. Mint egy mesebeli feladvány, úgy szólt a grófnő kérése Ybl Miklóshoz: annyi épületszárny, ahány évszak (4), annyi bejárat, ahány hónap (12), annyi szoba, ahány hét egy évben (52) és annyi ablak legyen ahány nap egy évben (365). És Ybl, a feladványnak eleget téve megtervezte ezt a mesébe illő épületet. A legfényűzőbb, legpompásabb és nívós jelzőket a berendezésének köszönhetően vívta ki magának. Az adott kor legújabb vívmányaival szerelték fel. Három évig tartott berendezése, így a felavatására csak 1882. július 19-én került sor.

Tavaly nyári látogatásunk alkalmával a kastélyt mi is bejártuk, idegenvezetéssel, egy gyerekcsoport kíséretében. Az épület földszintjén található a mennyezetig faborítású pazar ebédlő, könyvtár, a női zeneszalon és nagy szalon, valamint a férfi szalon pipázóhelyiséggel. A keleti szárnyrészben pedig a carrarai márvány oltárral díszített kupolás kápolna, amely hófehér falai tiszta, bűbájos nyugalmat árasztanak. Az emeleten vendégszobák, lakosztályok sorakoztak. A faburkolatos ebédlőt a korábban itt működő középiskola tornateremként használta. 1945-től kezdve ugyanis, 66 éven át, egészen 2011-ig középiskolai oktatás zajlott a kastély falai között. A kollégium is a főépületben volt, ennek tényét jelzi a nyugati oldalon szereplő kollégium felirat. Az itt tanuló kollégistáknak megadatott az a szerencse, hogy nem nemesi származásuk ellenére kastélyban élhettek. 🙂

2011-ben elhatározták a kastély felújítását, így az iskolának tovább nem volt maradása, Gyulára költöztették. A kastély felújítása azóta is folyamatosan tart.

Természetesen ma műemléki védelem alatt áll a kastély, illetve a többi megmaradt épület is.

A park – amelynek kialakítása a kastélyépítéssel párhuzamosan zajlott – telepítése az akkori természetes növénytársulások részbeni megtartásával történt. Tervezése során a környező erdőspusztai táj elemeinek felhasználására törekedtek, de találunk itt különleges egzótákat és a kastély közvetlen közelében franciakertet is.

A park tehát tájképi stílusú. A teraszról lépcsőn lejutva azonban a franciakerthez érünk. Itt nyírott sövényként puszpángok (Buxus sempervirens) adják a barokk motívumokat. A franciakert középpontjában egy különleges formájú szökőkutas medence áll. A díszes, négy egyenlő osztású, egybevágó parter ezt veszi körbe, ellipszis alakban. Szerencsére nagy gondot fordítanak a puszpángok védelmére, a most is terjeszkedésben lévő puszpángmoly ellen.

A mostani őszi kirándulás során (csak) a kastélypark nyújtotta örömöket éltük meg, a szebbnél szebb őszi lombszínű lombos vagy lassan már lombtalan fák neszezését, látványát és a lehulló levelek örömtáncát. A rozsdabarna-vörös mocsárciprusokkal (Taxodium distichum) egyszerűen nem lehet betelni! Csak szeretnék még ott állni! Állni, hallgatni és nem mozdulni. Átélni újra és újra a fák nagyságát, és védelmező oltalmát. Ahogy fölé borulnak annak a földnek, amelyből erednek és amelynek történetéről sokkal többet is tudhatnánk, ha ezek a fák mesélni tudnának. Ahogy a 4 mocsárciprus a tavon átívelő kis hidat védelmezi, mintha 4 elhivatott katona őrizné a gyengébbet. A mesterségesen kialakított tó, a kis szigeteivel, kacskaringós partvonalával, és hatalmas környező fáival, ligeteivel, és megannyi kacsával tündérmesébe illő kép.

Én megfogadtam: minden évben el fogok látogatni Szabadkígyósra. Minden évben egy másik évszakot választok, jövőre a téli kastélyparkot csodálom majd meg. És biztatnék mindenkit a látogatásukra, az élmény magával ragadó. A belépő ára pedig szerintem nem számottevő (felnőtt jegy:600 Ft, gyermek és nyugdíjas jegy: 450 Ft, valamint +200 Ft-ért látogatható a torony, ahonnan elképesztő panoráma tárul az ember elé). Menjetek ti is, ismerjétek meg és éljétek át a tündérmesét! Gyűjtsetek leveleket, és meséljétek el másoknak is, milyen szuper jó kis hely Békés megye egyik legpompásabb gyöngyszeme. Szálljon még messzebb a híre!

 

Fotók: Tóth Bettina



Címkék: