Vidéki kirándulás, szép őszi idő és csodás színek. Csak úgy szippantom be a friss és tiszta levegőt az egyébként asztmagyógyszerrel teli kis tüdőmbe. Jaj, de jó itt lenni!

Hoppá. Mégsem. Valami egészen más csapja meg az orrom. Valami egészen más, ami egészen rossz nekem: a füst.  A füst, amely a faluszélről, az utolsó utcácskából teríti be az egész völgyet. Avart égetnek.

Az avarégetés évtizedekre visszanyúló probléma, csak úgy, mint a hulladék megfelelő elhelyezése. Azt hiszem több generációváltásra van szükség ahhoz, hogy az emberek tudatából kivesszen az égetés, mint módszer az avar eltüntetésére. Van más megoldás!

Miért ne égesd el az összegyűjtött zöldhulladékot?

Egyrészt, mert az égetés során szennyezed a levegőt, károsítod a saját és mások egészségét is és tápanyagot semmisítesz meg. Vegyük sorra!

A levegőszennyezés. Ez nemcsak sok hűhó semmiért. Az égetés során megannyi káros anyag kerül a levegőbe, mint például – csak a legismertebbeket sorolva – szén-monoxid, nitrogén-oxidok, PM10 és sok más, amikről itt olvashatsz többet.

És nemcsak a levegőbe kerülnek ezek a káros anyagok, hanem a te légutaidon keresztül a szervezetedbe is. Illetve a kutyádéba, macskádéba, szomszédodéba, szerelmedébe és még sorolhatnám. De lefogadom, hogy neked is van legalább egy ismerősöd, akinek valamilyen légúti betegsége van. Minden télen legalább egyszer beszámolnak arról, hogy a szén-monoxid okozott halált lakásban, de a szén-monoxid valójában már nyílt téren és kismértékben is káros. A nitrogén-oxidok főleg a légzőszervrendszerre károsak, csakúgy, mint a PM10. Utóbbi és a többi szállóporhoz kapcsolódó kémiai anyagok ugyanis irritálóan hatnak a légutakra, asztmás rohamot, szív-és érrendszeri problémákat idézhetnek elő.

Hazai szabályozás

Az 1995. évi LIII. a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény 48. §-ának (4) bekezdése b) pontja kimondja, hogy – többek között – az avar és a kerti hulladék égetésére vonatkozó szabályok rendelettel történő megállapítása az egyes települési önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Számos önkormányzat tiltotta be önkormányzati rendeletben a település közigazgatási területén az avarégetést, illetve sok önkormányzat korlátozza ezt a tevékenységet (például Csobánka, Kismaros).

A 306/2010.(XII.23.) a levegő védelméről szóló kormányrendelet szerint a füstköd-riadók során elrendelhető intézkedések közé tartozik az avar és kerti hulladék nyílt téri égetési tilalmának bevezetése.

(A szabadtéri tűzgyújtás és tűzmegelőzés szabályairól a 54/2014. (XII. 5.) az Országos Tűzvédelmi Szabályzatról szóló BM rendelet (hatályos: 2017.01.01- től) 225-228. §-ainak bekezdéseiben olvashatsz utána.)

A másik megoldás, a jobb alternatíva

A komposztálás mára szinte divatossá vált, környezetkímélő és épp emiatt követendő! Mint ahogy már korábban is javasoltuk: tinderre már a bemutatkozó szövegbe írd ki, hogy komposztálsz, a siker pedig nem marad el. A viccen túl, nézzük közelebbről a komposztálást!

Az égetés során keletkező hamu csak korlátozott mennyiségben alkalmazható talajerő-utánpótlásra. Ezzel szemben a komposztálás során 100%-ban hasznosul az anyag: minden elhalt növényi rész, szerves anyag a mikroorganizmusoknak köszönhetően lebomlik és ezáltal humusz keletkezik. A humuszképződés következtében először egyszerűbb szerves anyagok keletkeznek, később pedig olyanok, amelyeket a növények már fel tudnak venni: H2O, CO2, különböző anionok és kationok. A humusz tehát, nélkülözhetetlen a növényeknek számára, ezáltal pedig az állatok számára és számunkra is.

Komposztálni szinte bárhol, bármikor lehet, a nagyon zöldek még lakásban is csinálják. Ha kertes házad van, akkor még inkább javasolt, hiszen a kerti zöld hulladékból kis idő múltán értékes anyagot nyerhetsz. A komposztáló lehet egy összetákolt valami, vagy bármilyen e célra gyártott késztermék, legyen az fából vagy téglából, a lényeg, hogy legyen nedvesen tartható a tartalma és legyen kapcsolata a talajjal. Én személy szerint a természetes anyagokból készült komposztálók híve vagyok, ha már környezettudatosság, akkor ne műanyagozzunk. Fontos továbbá, hogy néha mozgasd át és körülbelül egy év múlva már lapátolhatod vissza a kertbe, tápanyag-utánpótlási céllal.

A kerti zöldhulladékok közül pedig minden – értsd minden(!) – mehet bele, a fűnyesedéktől kezdve a lehullott lombon át a lemetszett gallyakig bármi, még a diófalevél is.

A dió

A közönséges dió (Juglans regia) termésének héjában a (például) kezet barnára festő naftokinon-származék található, ilyen a például a juglon. A dió azonban nemcsak festőnövény, hanem allelopátiás növény is. Allelopatikus növényeknek azokat nevezzük, amelyek csírázásgátló anyagot tartalmaznak, ezzel korlátozva, gátolva a többi növény csírázását, növekedését. Ez a tulajdonság azonban nem korlátja a komposztálhatóságnak. Ruszkai György diplomadolgozatának kísérletei és eredményei alapján az alábbi következtetéseket és tanulságokat vonta le: “Sokan idegenkednek a diólevélből készült komposzt felhasználásától. Ezen kísérlet alapján megállapítható, hogy kilenc hónapig tartó komposztálás során a diólevél kedvezőtlen hatását elveszti, sőt kedvezően hat a növények fejlődésére. A novemberben berakott komposzt már a következő év őszén olyan állapotba kerül, hogy egy rostálás után nyugodtan felhasználható. A kísérleti eredmények alapján javaslom, hogy a diólevelet inkább a komposztálóba, mintsem a tűzre rakjuk!”  Ha érdekel a téma, a kísérlet folyamata és eredményei, a linken utána is olvashatsz.

Egy kis motiváció

Ha ezekkel az észérvekkel nem győztelek meg, már nem is foglak, de égetés közben gondolj a légúti betegekre, na meg arra, hogy ha így folytatod, hamarosan esetleg te is közéjük tartozol majd.

 

borítókép forrása: pixabay



Címkék: