Ha rengeteg alma termett idén a fánkon, akkor meglehet, hogy mostanra már gondban vagyunk vele. Már te is megsütötted az almás pite minden változatát, tettél el lekvárnak és még a csirkét is azzal töltötted, mégis maradt belőle 5 ládányi?
Nos, néhány lehetőséged azért még mindig van, hogy ne menjen veszendőbe ez a finom csemege. Elteheted befőttnek vagy lekvárnak, eladhatod a felesleget vagy el is ajándékozhatod. Ha viszont később is szeretnél jóízűt harapni a „friss” almába, megfelelő tárolás mellett ez is könnyen kivitelezhető.
Ehhez azonban tudni kell, hogy téli tárolásra nem mindegyik almafajta alkalmas. Egyszerűen vannak gyorsabban romló változatok, általában a korán érők, például a jonatán, ezzel számolni kell. Fontos még a szüret időpontja is, ugyanis a téli tárolásra szánt almákat úgy 10 nappal korábban kell leszedni, mint ahogy azt friss evésre szánnád. Az alma utóérő, hagyjunk hát neki rá lehetőséget a pincében. Ezenkívül hamar romlik meg minden megnyomódott, ütődött, sérült vagy foltos darab, ezeket leszedés után időben elfogyasztottuk már vagy feldolgoztuk, igaz?
A megmaradt, csakis ép, egészséges almákat egy sorban rendezzük ládába vagy rácsokra egy olyan helyiségben, ahol télen maximum 0 és 3 Celsius fok közötti a hőmérséklet, nem süti nap és nem száraz a levegő. Ez többnyire egy átlagos pince hűvösebb sarka lehet, de csakis akkor, ha van lehetőség a szellőzésre is. Lehetőleg arra is ügyeljünk, hogy ne nagyon érjenek össze. Ha mégis sűrűn rakjuk őket, érdemes újságpapírral elválasztani a sorokat. Ilyen körülmények között például a starking vagy az idared akár következő nyár elején is éppen olyan finom lehet, mintha csak néhány hete szedtük volna le.
A biztonság kedvéért hetente egyszer forgassuk át az almákat a ládákban és amelyiken foltot észlelünk, azonnal vegyük ki, vágjuk ki a foltot és használjuk fel. Ha bent hagyjuk a ládában, hamar átterjedhet a többi almára is, kár lenne értük.
Jó telelést!
(Főkép: pexels.com)
